Okos lány

Egyre több bizonyíték van arra, hogy jól választottam :)

A Zuram remekül főz! A karácsonyi kacsasült idén is frenetikusra sikerült (képet valamelyik korábbi bejegyzésben már megosztottam), és a szilveszteri röfi is bitangosnak ígérkezik; már elő is van készítve, holnap csak sütni kell. Az illata már most zseniális - minden bizonnyal az íze is az lesz, ha elkészül, mert tavaly is jól szerepelt.

Megemlítettem neki, hogy akár vezethetjük közösen is a kajás blogot ;)

Beteg?

Lehet, hogy csak túlreagáltuk a dolgot, de ma reggelre úgy tűnt, hogy Babka kicsit megbetegedett.

Tegnap elég keveset evett (pedig ő aztán tud falni :D), ellenben nap közben rengeteget aludt (jóval többet, mint általában) - cserébe éjjel megint nem sokat, reggelre mélyebb lett a hangja (szerintem), viszonylag sokat nyafogott (nem sírt, csak nyűglődött), a szokottnál többet tüsszentett, ráadásul kicsit köhögött is, a nyugicumit meg folyton kiköpte.

Némi vívódás (és tök felesleges lázmérés) után elmentünk a dokihoz. A miénk persze szabin, a helyettesítőt nem ismertük. Tetejében tele volt a váró olyan beteg gyerekekkel és felnőttekkel (hangosan köhögött és trombitált az ott lévők 90%a), hogy azóta azon idegeskedünk, nehogy attól legyen beteg, hogy elmentünk orvoshoz. Jó, persze le volt takarva egy pelenkával a hordozó, szóval elméletileg nem juthatott be kórokozó (hülyeszülők), de azért nem vagyunk nyugodtak (itthon kimostuk az összes, levegővel érintkező cuccát - méghülyébbszülők).

Doktornéni kifejezetten aranyos volt, az asszisztense meg még inkább, úgyhogy Julcsi gyorsan be is hálózta őket, mint potenciális hódolókat :) A vizsgálatot csodálatosan jól bírta, kapott is nagy dicséretet - meg néhány receptet, mert jól tippeltünk, kicsit tényleg beteg - a doktornéni szerint (utólag és itthon végiggondolva, meg a mostani állapotát tekintve talán mégsem volt indokolt az orvoslátogatás, de engem megnyugtatott). Köptető, orrcsepp és csütörtökön menjünk vissza, ha nem javul. Ja, és azt tudtuk-e, hogy van egy kis szájpenész? Frankó, pont ez hiányzott az önbecsülésemnek, a koszmó mellé... :/

Na mindegy, január 8ig ki kell kupálnunk mindenből, ami akadálya lehet az oltásnak... mert hogy jön a két hónapos vizsgálat és a kötelező oltások. Előre ki vagyok borulva azon, hogy fog sírni... (nagyonhülyeszülő)

Mennyi? 30!

Öcsém barátnőjének / élettársának karácsony előtt nem sokkal van a szülinapja. Idén lett 30éves, tartottunk egy kis szülinapozást Fóton, anyukájáékkal, anyukámékkal, közösen.

És eszembe jutottak azok a harmincadik szülinapok, amiken ott voltam.

- Zitusnak meglepetés bulit szerettünk volna szervezni, és ő ért leghamarabb a buli helyszínére :D Így is volt meglepetés, csak nem akkora. Viszont ez így volt olyan, amilyenek mi vagyunk :)

- Zsófiéra nem tudtam elmenni. Már nem is emlékszem, mi volt (pedig tegnap történt, kb :D), vagy beteg voltam, vagy rokonok jöttek. Utólag is sajnálom :)

- Ildiét sem sikerült normálisan megünnepelni... De talán akkor kapta a sárkányt... :)

- exsógornőmet én vittem el csörögni a pesti éjszakába (Morrison's Opera és a nyugatinál az a mindig más nevű hely), mert pont a szülinapján nem volt semmilyen társasága rajtunk (szüleim és én) kívül.

- az enyém meg... :) Nem akartam meglepetést, úgyhogy inkább én szerveztem, keresztbe húzva ezzel egy bimbózó ötletelést. Volt "babazsúr" nálam a legjobb barátnőimmel (csajok, esküszöm, ez most nem nyalizás :D), utána meg csörgés egy bővített csapattal a Grundon, ahonnan hajnalban busszal mentünk vissza Fótra Ildivel :D

Nyahhh, ha belegondolok, azóta mennyi minden történt (nem is értem, hogy fért bele ez a sok dolog ebbe a 4hónapba :D), és hogy mennyire nem hittem akkor, hogy ekkorát fordul a világ és én ilyen cukormázasan, giccsesen boldog leszek... (apa, tényleg nem nyalizás :D)

Karácsony

A második együtt, az első hármasban... 

A megelőző időszak elég zúzós volt, kicsit ki is pukkantunk (sikerült mindkettőnknek megfázni, pár nap különbséggel), annyit mentünk, mint a bolondok, de szerencsére, mire eljött a szenteste, sikerült átállítani a váltót, és igazán szép karácsonyi hangulatot varázsolni közösen.

És egy biztos: senki nem díszít úgy fát és nem főz, ahogy mi :D

Idén már másodszor

Én nem értem, mi van a levegőben. Idén a második vastag falú teás üvegkancsó törik el itthon úgy, hogy hozzá sem nyúlok, csak egyszerűen szétpattan a hőtől...

A nyári esetet megmagyaráztam azzal, hogy bizonyára öreg volt már, elfáradt az anyag. De a mostanit már nehéz lenne erre fogni, mert esetleg ha 3éves volt. Aztán mi let belőle:

És még mielőtt: nem, hozzá sem értem, pláne nem koccant oda semmihez. Egyszerűen csak állt a pulton, amíg a vizet öntöttem bele.

Most kaptunk egy brutálisat karácsonyra. Kíváncsi vagyok, meddig fogja bírni :)

Adventi koszorúk

És hurrá, az utolsó előtti pillanatban megtaláltam a megfelelő gyertyát :) Szerintem szupercuki lett az idei koszorúnk; szó szerint: a kockacukrok miatt :) Igen, a rózsaszín is az. Körömlakkal lefestve :D Fotó azért nincs róla, mert megyújtottuk a gyertyát, és úgy már nem volt mutatós, hogy egy kormos kanóc van rajta. Aztán mire mind a négyet meg lehetett gyújtani, tönkrement a fenyő... :(

Azért egy fotó messziről, igazolásként, hogy de, tényleg van ám adventi koszorúnk :D

Mivel maradt még fenyő, meg a kreatív kedvem is tovább buzgott, csináltam még két asztaldíszt is, egyik öcséméknek, a másikat sikerült lefotóznom:

Micsoda véletlenek vannak :)

Ma délelőtt nem kegyelmeztem Attilának: neki is énekeltem egy kicsit, nem csak Julcsinak. Persze neki személyre szabottabbat (a Lencslányos meg az Egykismalacos már nem köti le :D). A hajdani L'art pour l'art társulatos egyik kedvencemet, a Bálteremben címűt, Nagy Natáliától. (Legnagyobb meglepetésemre nem ismerte, úgyhogy van mit bepótolnunk, mert nekem meg az Üvegtigris maradt ki az alapműveltségemből.)

Délután elmentem ajándékot vásárolni. És ki dedikált a DunaPlaza földszintjén? Igen, Nagy Natália :) Ha már így alakult, vettem egy könyvet, Julcsinak (A Nap szülinapja - bitang jó, csomót vigyorogtam rajta), és dedikáltattam is, ha már adott volt a lehetőség. Mondjuk ennek csak én örülök, mert mire Babka elég nagy lesz ahhoz, hogy értse a dedikálást, sehol nem lesz az, akitől neki aláírt gyerekkönyve van.

(Amit még zárójelben hozzátennék: megható volt az első ajándékvásárlás unokaöcsinek is, de a saját kislányomnak... majdnem picsogtam egyet a bevásárlóközpontban)

Tesztüzem

Attilának december elején egy hétre el kellett utaznia, várták őt a messzidolgozóban. Még pont jó időben jött a próbahét karácsony előtt.

Azért azt már ennyi különlét után is látom, hogy érzelmileg nem lesz egyszerű az a bő másfél hónap jövő év elején. Főleg az első időszak. De a családom bebizonyította, hogy számíthatok rájuk...

Mindazonáltal, lehetne január közepe után egyből április eleje...

Helyzetjelentés

3nappal a Szenteste előtt így állunk:
- ajándékok karácsonyra megvannak
- fenyő is megvásárolva
- menü lefixálva, hozzávalókat beszereztük, nagyjából elő is készítettük
- mézeskalácsot megsütöttem, nagyobb részét kidekoráltam

Ami még hátra van:
- takarítás, mosás, vasalás
- ajándékcsomagolás
- mézeskalács sütés, mert az elkészült adagból 3, azaz három szem maradt :)
- emberformát varázsolni magamból...

Hát, nem lesz egyszerű :)

Megtolták

Mármint kisJimny-t. Hátulról: egy piros lámpánál csorgott bele a figyelmetlen sofőr pár napja. Nem én vezettem, sőt ott sem voltam (szerencsére), így aztán csak elmondás alapján tudom elképzelni, milyen csúnyán összegyűrődött a másik autó. A hős-erős kisJimny-n viszont semmi sem látszik :)

Mondtam már, hogy imádom ezt a kis autót?

Az első hónap

Hihetetlen gyorsan megy az idő: Julcsi már elmúlt egy hónapos.

Ezalatt csomó dolgot tudtunk és tapasztaltunk meg, neki köszönhetően. A teljesség igénye nélkül:

- igenis lehet aludni nyitott szemmel, zuhany alatt állva, evés közben, és egyéb extrém körülmények között is

- pisi / kaki / pú / büfi - ezek mind kitörő örömre adnak okot, amennyiben egy zsenge korú produkálja

- a pelenkacsere néha kész orosz rulett

- az életkorral fordítottan arányos a mosni való ruhák mennyisége

- a körömvágásba is bele lehet izzadni - de még mindig kevésbé, mint a köldökcsonk tisztításba

- hárman is elférünk az ágyban

- van az a mosoly - még ha fogatlan is - ami az összes bút, bánatot és sírás-rívást elfeledteti

- mindenhol jó, de a legjobb valakinek a kezében

- babakocsival kész kalandtúra a környéken sétálni, a kátyús járdák miatt
- ijesztő tud lenni a 24órás készenlét, és a teljes körű felelősség
 

És hogy hencegjek is egy kicsit, milyen szép:

Háziállatok

Valaki mondja meg, mire jó a porcica? Úgy értem, mit lehet belőle csinálni? Tehetek én bármit, olyan mennyiségben termelődik a lakásban, hogy már unom őket... Meg jobban belegondolva, biztos van valami céljuk, ugyanis a világegyetem nem pocsékol és ritkán alkot feleslegesen.

Szóval várom a javaslatokat, hogyan tudnám (újra)hasznosítani a porcicákat :)

Újratervezés?

Múlt hét végén szuperul megálmodtam, milyen lesz az idei adventi koszorú: sötét rózsaszín (ciklámen? magenta?), zöld és fehér. Fejben minden meg is volt. Ezzel szemben a szomorú valóság az, hogy a lényeg nincs meg: a sötét rózsaszín gyertya, amiből össz-vissz egy darab kellene. Így aztán bukott az egész koncepció. Pirossal nem tetszik, a bordó uncsi, világos rózsaszínnel nem elég kontrasztos...

Ha nem lesz jobb ötletem, még a végén lila lesz (mondjuk újpestiként illene is :D)

A susztermanók?

Valaki mondja meg, hogy miért  van az, hogy kizárólag a fekete / sötét színű mosnivalók között tud megbújni a papír zsebkendő? Főleg úgy, hogy semminek nem volt zsebe...

Susztermanók?!?

Selejtezés

Itt van az ősz, meg eltűnt a pocakom, tetejében meghoztunk egy döntést is... Minden adott volt ahhoz, hogy átnézzem a ruhatáram, és átfogó selejtezést csapjak; konkrétan hogy egész nap öltözzek-vetkőzzek, ruhát próbáljak, hümmögjek, sopánkodjak, hajtogassak és pakoljak. A végeredmény: 2szatyornyi ruhát ítéltem távozásra, a szokásos néhány darab helyett.

Le is vittem a ruhagyűjtő konténerbe a szertartásos esti sétám alkalmával, tetejében hozzácsaptam két kidobásra szánt párnát és egy törölközőt, amiket letettem a padra, ahol a hajléktalanok szoktak ülni nap közben. És úgy elfacsarodott a szívem, ugyanis nagyon durva belegondolni, hogy én ezeket kidobom, viszont vannak emberek, akiknek majd az a piros plüss párna meg a sárga kéztörlő is hatalmas boldogságot fog okozni, mert végre lesz valami, ami kényelmes, még tiszta, a sajátjuk, ami amit "kaptak", csak úgy...

Reggelre csak a csúfabb párna marad a padon.

Én meg elférek a szekrényben.

Döntöttünk

Mint ahogy a bevezetőben is olvasható, néhány hónapja adódott egy lehetőség a külföldi életre. Akkor csak Attila utazott, 3hónapra, letesztelni, mennyire élhető hely Dubai, én csak egy rövid nyaralás erejéig próbáltam ki (a legnagyobb melegben, Ramadán idején - hiába, választani tudni kell :D).

Aztán Attila hazajött október elején, és nem tudtuk eldönteni, hogy hogyan lesz a folytatás. Három embernek az a "csomag", amivel ő kiment, nem igazán éri meg. Épp az itthoni színvonalat tudnánk elérni, közben sokkal nehezebb lenne maga az élet, de sokkal nagyobb kaland is. Nyilván, ezek fennállnak akkor is, ha több a pénz, de úgy van értelme (másfelől ha anyagilag biztonságban érzi magát az ember, kevésbé parázik a többi dolgon). Úgyhogy bátran összeállított magának egy "csomagot", amit elő is terjesztett a pénzügyi igazgatónak. Igazság szerint én abban a pillanatban le is mondtam a "dubajozásról", mikor meghallgattam a részleteket, mert "á, ezt biztos nem adják meg, az eddigi viselkedésükből kiindulva"... És el is kezdtem tervezni az itteni életet hármasban, nyári befőzéssel, őszi aszalással, sok Marócázással, satöbbi. Igazából Attila sem hitt benne, és már ott tartott a végén, hogy felmond, visszamegy a régi céghez, vagy csinál egy sajátot, de maradunk itthon, mert jó itt.

Viszont múlt héten, másfél hónap gondolkodás után olyan ajánlatot adott a cég, amire egy egészséges bűbameg csúszott ki a számon (persze nem ilyen szofisztikáltan, de nem stílusom leírni a csúnya szavakat. Csak kimondani :D). Most hétfőn kellett választ adni. Sokat hezitáltunk, de sikerült dönteni: megyünk. Két évet tervezünk, Attila januártól, én meg kb március magasságában, ahogy Julcsi megkapta az utolsó oltását az első szériából.

Természetesen előr be vagyunk tojva, mert nem lesz egyszerű, de kik a jók...? :) Hát mi, tehát menni fog :) Majd mesélek, hogy hogyan :D

A kokas

Úgy egy hónapja, egy lépcsőházi csapatépítés alkalmával kaptunk a felső szomszédtól egy kakast (cserébe a házi pálinka - kóstolóért :D). Egy megpucolt, feldarabolt, lefagyasztott kakast. Nem annyira tudtam mit kezdeni a dologgal, úgyhogy hosszasan hagytam pihenni a fagyasztóban, de tegnap megkívántam a pörköltet. Le is rántottam a jégről a kokast, közben bőszen kerestem a receptet. Bár a háztartásunk úgy el van látva szakácskönyvvel, hogy az egy lépcsőháznak is elegendő lenne, mégsem találtam normál, hétköznapi, egyszerű, snassz kakaspörkölt (paprikás) receptet bennük. Emlékeimben meg csak annyi élt, hogy rágós a húsa, sokáig kell főzni (akár több órán át is). Kokas meg már kiolvadt, így maradt az improvizálás. Aztán nem bírtam idegekkel, és jött az internet, meg a felismerés, hogy a fokhagyma bizony kimaradt, a többi stimmel (esetleg egy kis vörösbort elbírt volna - de azt megittuk a hétvégén :D). Még volt idő szépíteni - és milyen fincsi lett a végeredmény: tésztával, saját készítésű csalamádéval... (lehet, ezt a gasztroblogba kellett volna írnom? :D)

Viszont: a kukta egy veszélyes szerkezet! 3/4 óra alatt rommá főtt az amúgy rágós kakas. Konkrétan mállott le a csontokról a hús. És így is rágós maradt. Vagy nagyon öreg jószág volt, vagy nagyon sportos. Mondtam a Zuramnak, legközelebb tyúkért cserébe menjen a pálinkázás, hátha nagyobb szerencsénk lesz :D

Morc

Kb másfél hét szobafogság után kicsit kiszabadultam vásárolni. Semmi extra, csak a közelben, jobbára kaját. Viszont, ahogy mentem az utcán, egy csomó mogorva képű embert láttam. Pontosítanék: esetleg ha két-három olyan arc jött velem szemben, akik nem voltak morcak, nem vonták össze a szemöldöküket, nem húzták durcás csíkká a szájukat. Nem volt jó látvány. Sőt, nem csak a látvány nem volt jó: ehhez a mogorva arckifejezéshez udvariatlan viselkedés is társult.

Fogalmam sincs, hogy ez a hirtelen beköszöntő novembernek tudható be, vagy tényleg ilyenek az emberek, csak én voltam nagyon mással elfoglalva az elmúlt hónapokban...

Apró örömök

Végre van köldökünk!!! Mindkettőnknek :)

Nekem lapul be a hasam, neki leesett a horrorisztikus köldökcsonkja.

Hamarosan bombabébik leszünk ;)

Új fejezet

Anya lettem. Egy csodálatos kislány anyukája. Még csak egy hete, de már tudom, hogy az élet soha többé nem lesz még csak hasonló sem a régihez. Néhány szempontból kevesebb, de alapvetően sokkal több, mint volt.

Ennek megfelelően ez a blog sem lesz olyan, mint amilyennek indult. Nem akarok átfordulni teljesen babázósba, mert ez nem az a hely, így aztán sokkal ritkábban fogok jelentkezni. 

De Julcsiról most mesélek kicsit.

2013.10.31én, 10órára mentünk be a klinikára, átestünk a felvételi vizsgálatokon, majd kaptam egy kis ösztönzést is (burokrepesztés és homeopátiás bogyók), hogy jó ütemben haladjon a szülés. A szülőszoba nagyon barátságos hely, Attila meg végig velem volt, és tartotta bennem a lelket, de én így is nehéznek éreztem a vajúdást, főleg a vége felé. Volt pár olyan momentum, amire nem szívesen emlékszem vissza, de majd helyre rakom magamban. Egy a lényeg: 15:32kor megszületett a lányunk, 55centivel, 2900grammal, sűrű sötétbarna hajjal, hosszú körmökkel! Az érzés leírhatatlan, nem is próbálkozom vele. Meglepő módon az összes fájdalmat törölte az agyam, mikor a mellkasomra tették a még csúszós kisbabámat, és belenéztem a szemébe... azokba a csodálatos acélkék szemekbe... 

Ezzel szemben a gátseb varrása - ami elméletileg lazább dolog,mint a szülés - viszont elég rosszul érintett. Brrr... Napokig utáltam ülni - hogy a többi, kikerülhetetlen biológiai részletet ne is említsem.

A kórházban mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, nagyon örülök, hogy megengedhettük magunknak, hogy ott szülessen a mi kis Julcsink. Igyekeztem megtanulni a legfontosabbakat, de ez nem matek vagy kémia, itt nincsenek szabályok meg általános igazságok, csak rutin, tapasztalat, türelem és sok-sok odafigyelés.

Hétfőn jöttünk haza, onnantól indul a nagyüzem. Egyelőre nehezen állnak össze a napjaink, de még optimisták vagyunk - és már rettentően fáradtak. Remélem, hamarosan elrendeződik minden egy követhető ritmusba.

Hiszen ha valaki ilyen szép, akkor biztos jó kislány is lesz:

Apaaa, kezdődiiik!

Az úgy volt, hogy tegnap megint megvizsgált a doki (mivel túl vagyunk a 40. héten, minden nap be kellett mennem a klinikára), és mára is adott időpontot. Arra vonatkozó becslésekbe viszont nem mert bocsátkozni, hogy mikorra várható a Művésznő.

Mérgemben délután - miután kész lett a süti, amit Attila rendelt - nekiálltam a konyha kitakarításának. Nem terveztem ilyen nagy volumenűre, de valahogy belejöttem (azt hiszem, a szakirodalomban ezt hívják flow élménynek :D), és gyakorlatilag majdnem mindennel végeztem is (oké, a szekrények teteje nincs leetörölve, de már nem mertem felállni ekkora hassal a pultra :D).

Természetesen állat módon elfáradtam. Vélhetően Julcsi is, mert este igen fura csuklásfélét produkált, aztán meg elkezdett fájni a derekam. Nem akartam Attilát hiú reményekbe ringatni, úgyhogy ezt elhallgattam. Reggelre már 10percesek voltak a fájások, és egyre erősebbek... Szerintem hamarosan indulunk a kórházban, csak még meg kell szárítani a hajam :D

Szurkoljatok, hogy könnyen vegyük ;)

Új hobbi

Nagyon úgy fest, sikerült új hobbira akadnom - a lehető legalkalmasabb időben :) 

Találkoztam a papírfonással, és annak rendje s módja szerint belehülyültem... Hiszen a legjobb újrafelhasználási módja a reklámújságoknak, tetejében amúgy is rég szeretnék kosarat fonni (egyszer már próbáltam, peddingnádból, az tetszett, csak sajnálom a pénzt a hobbiboltos egységcsomagokra, és elég pocsolyás dolog a peddingnáddal történő bohóckodás. Igazi kosarat meg csak a régi öregek tudnak készíteni, tetejében a jó alapanyag sem érhető el egész évben...)

Szóval adott az amúgy szemét (jobb esetben szelektív hulladék) reklámújság, kell hozzá kis kézügyesség, egy sablon, hurkapálca, csipesz, akrill festék, lakk -  és idő, türelem meg fantázia :) A jövőben valószínűleg ez utóbbiak jelentik majd a szűk keresztmetszetet, de optimista vagyok: egy csomó "papírvesszőt" legyártottam már (ha az ember elkapja a ritmust, meglepően könnyű és gyors meló a papírsodrás)... :D

Szóval: karácsonyra kértek a Jézuskától kosárkát? :D

Soha!

Soha

ne

próbálj

kenyeret sütni

teljes kiőrlésű rozslisztből!!!

Ismétlem: SOHA!!! (Még akkor sem, ha a teljes mennyiség fele normál BL55ös fehér búzaliszt.)

Én másodszor futottam neki, sikertelenül. Először arra gyanakodtam, hogy a sör hiányzik neki (rozsos kenyérhez muszáj, szuperul megkel tőle a tészta), de ma kiderült, azt a sört inkább nekem kellett volna meginnom... Lehet, akkor nem vágom olyan lendülettel a kukába a végeredményt sem... Ami egy tégla sűrűségű tésztagombóc volt. Illatra oké, ízre remek, de nem kelt meg.

Kukába a teljes kiőrlésű rozsliszttel!!!

Nem jött be

Mivel Julcsinak már nagyon időszerű lenne megérkeznie, de semmi szándékot nem mutat arra, hogy kibújjon  kuckójából, bevetettünk egy csomó praktikát. Eddig eredménytelenül. Pedig kockáztattunk is: szombaton elkirándultunk Zsámbékra (gondolva arra, hogy a kis csibész majd biztos fel akarja rúgni a programot és viccből a kórháztól messze találja ki, hogy indulna, hadd izguljunk :D)...

Egy rakás élménnyel lettünk gazdagabbak, de a művésznő még mindig bent kuksol. És közben vagy pakol, vagy nagyon keres valamit, mert mozgolódás van, de csak a felső zónában... Pedig mára szólt a meghívója - mi meg nagyon várjuk már.

Julcsi, jelentkezz!

A kishaverok

Már nem tudom, hogy jött az ötlet tavaly, de Attilával kitaláltuk, hogy mi bizony madarakat fogunk etetni, innen az ablakból. Először eléggé két bites megoldást választottunk, az első nagyobb szél és eső bebizonyította, hogy a párkányra rakott, maggal töltött tálcánál komolyabb  eszközzel kell próbálkoznunk.
Kis nézelődés után úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy profi madáretetőt :) Minden nagyképűség nélkül: pompás lett - a cinkék imádták! Olyan forgalom volt itt egész télen, és olyan gombóc madárkák, hogy öröm volt rájuk nézni :) (Ráadásul miután tettünk egy nagyobb falapot párkány gyanánt a madáretető alá, már az alattunk lakó Misi bácsi is örült - addig hozzá szemeteltek a kis haverkáink, ehhh...)

Hétfőn úgy döntöttem, hamarosan itt a rossz idő, el kellene kezdeni ide szoktatni a cinkéket. Előkerítettem az etetőt, megszórtam fekete szotyival (a kis íneancek erre buknak), és kitettem. Másnap megjelentek a verebek :/ Jó, ők is cukik, de nem kifejezetten célcsoport az etetésnél, mert ők azért több mindent össze tudnak csipegetni, mint a kis béna cinkék. Viszont ma délelőtt hatalmas csiripelés közepette befutott a cinkebanda :D Remélem, idén is olyan kis gombócok lesznek, mint tavaly:

Gyűjtögető

Hétvége + szép idő + orvosi engedély = irány Kismaros, egy idén vélhetően utolsó kirándulásra :) Ez a kedvenc évszakom, azon belül is a kedvenc időszakom! Olyan szépek a színek, a fények, olyan jók az illatok - főleg az erdőben, és úgy tud örülni az ember, hogy még el tud csípni egy kis jó időt...

Molyoltunk a kertben, napoztunk kicsit, aztán megnéztük a Törökmezőn létesített kalandparkot, és elsétáltunk a "sásos" felé is, de már csak a könnyített, rövid útvonalon. És hát mit csinál egy felnőni képtelen, önmagát kreatívnak tartó szeleburdi nőszemély az erdőben? Gyűjtöget :) Mindenféle terméseket, amit fel lehet használni valami dekorációs célra. 

Ha az autóba beszabadult volna egy mókus, örömében kisírta volna a szemét a raktárkészlet láttán :) De nem adom!!! :D

Engem nem lehet elfelejteni...? :)

Már több, mint egy éve nem dolgozom a klinikán. Ehhez képest az imént telefonált egy hölgy a KSH-ból, hogy hiányzik az egyik bevallás, és tudnék-e neki információval szolgálni, mikorra pótoljuk. (Azért az elgondolkodtató, hogy hogy jut eszükbe 4előtt egy hajszállal telefonálni...?)

Most azért olyan jót kuncogok magamban :D És gonoszdi módon a nemszeretem volt kolléganőhöz irányítottam a KSH-s nénit. (Pukkmeg, Királylány! :D)

Hosszú és egysíkú

Fura egy nap volt. Fura, hosszú, és nagyon egy téma köré csoportosult.

- Kezdésnek UH, normál eredmények, szemérmes kisleányom viszont már nem mutatja az arcát (igaza van, én is be szoktam csukni a fürdőszoba ajtaját, hogy ne lássa senki, amíg csinosítom magam :D). 

- Utána egy óra szünet, amit okosan használtunk ki: begyűjtöttük a szüléssel kapcsolatos infókat (sokadszorra, de így a biztos), és megkajáltunk.

- Következett a CTG, ami nagyon nem tetszett a szülésznőnek, Babka valami miatt túlpörgött. Egy óra múlva ismétlés, addig igyak, pihenjek (ezen a ponton mondtam Attilának, hogy legalább az ő napja ne legyen elrontva, menjen nyugodtan haza)

- Újabb CTG, ez már rendben, ekkorra viszont a doki tűnt el. Illetve nem tűt el, műtött, közel egy órát még várni kellett rá. Illetve a végén többet, mert műtét utánra volt egy betege is, de azt a 20percet már simáááán.

- Aztán már nem sok értelme volt hazajönni, mert mindenképp el kell mennem a szülésfelkészítő tanfolyamra, fél 4kor (legalábbis a klinikán dolgozók szerint). Hát, szerintem nem érte meg. Kevesebb használható infót kaptam, mint ijesztő történetet. Negatív a mérleg, tetejében egy csomó időt szúrtam el rá, feleslegesen: annyit voltam bent a klinikán, mintha ott dolgoznék. Na jó, annyit nem (akkoriban iszonyú sokat túlóráztam), de jóval többet, mint szerettem volna.

- És ha már ennyire elment  nap, meglátogattuk a gyerekorvost, a baba-receptcsomagért (az első időszak gyógyszertári ápolószereit így lehet megvásárolni). Itt volt egy szerencsés fordulat is: a védőnő is bent volt, beszéltem vele, és ezzel megúsztam a holnapi látogatást, de még a telefonálást is :)

- Hogy jól zárjuk, shoppingoltunk kicsit (természetesen nekem, szoptatós melltartót, hasszorító övet), és bűnöztünk a "Mekiben".

Azért jó, hogy már vége...

Kész a kuckó

Nagyon úgy néz ki, hogy minden a helyére került összeszerelve, felrakva, beállítva, letakarítva, fertőtlenítve, kimosva, hajtogatva, vasalva... Julcsi, jöhetsz :

(Persze a színek ennél sokkal jobbak élőben!)

 

Gyerekkorom "halacskája"

Még nagyon kicsi voltam, mikor először találkoztam a "halacskával", vagyis a selyemkóróval (bővebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Selyemk%C3%B3r%C3%B3). Épp szüreten voltunk, édesanyám mutatta, hogy ő kislány korában ezzel játszott. Tényleg szép és vicces a termése - sőt, több, mint vicces - de erre utólag már nem emlékeztem. Csak mikor idén is megtréfált.

Múlt heti marosi kirándulásunk alkalmával, a kalandos hazaúton, mikor letereltek minket a pályáról, az út szélén láttam újra közelről. Kértem Attilát, hogy tépjen már egy szálat, vigyük haza, legyen dísz. Mert olyan szép formájúak a tokok... 

Aha, csak azt felejtettem el, hogy a magja valami brutális cucc :) Technikailag a pitypang útján halad: a magot repítőszőr szállítja a szélben. Épp csak annyi a különbség, hogy embertelen mennyiség halmozódik el egy tokban, és egy száron van minimum 5tok. Ami ha kiszárad...

Na, ennek voltaképp szél sem kell, a legminimálisabb légmozgásra is képes iszonyú távolságokra jutni. Cirka fél nap alatt sikerült összetakarítanom a lakást, már nem szálldosnak fehér szöszök, nincsenek magok - legalábbis remélem :D

Fészekrakók

Az utóbbi 1-2hétben eluralkodott rajtunk a fészekrakó ösztön. Nem mondom, hogy minden gondolatunk ekörül forog, de napi többször is előkerül a téma, és nem csak beszélünk róla (meg listát írunk), hanem cselekszünk is:

- kórházi csomag összepakolva,

- babaruhák harmadszor is kimosva (nem ér kikacagni, állítólag többször kell, az érzékeny bőrük miatt :D)

- meghökkentő összeget hagytunk az egyik bababoltban a hét elején, de gyakorlatilag végig kipipáltuk a babaváró listát,

- amit nem, azt hét végén pótoltuk: kis szekrény és falvédő is megvan (sőt, extraként vagány éjjeli fény is),

- megtanultuk a babakocsi, hordozó és sterilizáló szakszerű használatát.

Még egy kis tisztítás, fúrás-faragás, és kompletten kész a babakuckó.

Jöhet a királylányunk :)

Haladok a korral

Bár néhány hónapja még élesen kritizáltam a - családom férfitagjai szerint egyértelműen és kizárólagosan - jövőt jelentő Android rendszerrel futó telefonokat és egyéb kütyüket, tekintettel arra, hogy számomra befogadhatatlannak tűnik, a múlt héten mégis beadtam a derekam... Ráadásul majdnem 13év után szolgáltatót is váltottam... Döbbenet.

Külön érdemes megjegyezni, hogy eddig kizárólag a fekete-ezüst kombinációt bírtam elfogadni... Ehhez képest:

 Hát, ő az. Tudom, van jobb is, meg okosabb is, meg gyorsabb is, meg nagyobb is, meg kisebb is, meg drágább is - de belépőnek nekem ez pont megfelel, sőt.

Jelentem, már képes vagyok hívást indítani és fogadni, sms-t küldeni és olvasni, továbbá ébresztőórát beállítani, segédfényt bekapcsolni, és - komoly küzdelmek árán - internetezni is. Tetejében rendet is raktam a képernyőn.

Haladok, haladok :D

Megfizethetetlen

Szombati szuperprogram: kirándulás Marócára kettesben (jóna, ne raplizz folyton, Julcsi, hármasban :D), szép időben, Dunázással, Patizással, kertben nézelődéssel...

Aztán a hazaúton én vezettem. A 2/A úton forgalomlasító akadályként cementszállítót vontattak, masszív 35km/h sebességgel, egysávos úton... Vácnál letértünk inkább a régi 2es útra. Ahol csak néztük, mi ez a nagy dugó/forgalom a szembe irányban...? Nnnna, hamarosan a mi oldalunkon is lett, de megpróbáltuk kicselezni. Voltaképp sikerült, csak kicsit másképp :D

Csúf baleset a 2/A-n, lezárás, átterelés a régi 2es útra, emiatt lépésben haladó forgalom. Rádióban közlekedési hírekből értesülve nem tűnt túl drámainak, így megpróbáltunk mégis felmenni a gyorsabb útra... Sikerült (többünknek is, és csuda menő volt az üres úton száguldozni :D), csak kb 2kilométerrel a tervezett lehajtás előtt visszafordítottak. Naneeeeeem, én nem megyek vissza Gödig és állok be a dugóba. Én bizony nem! Irány a benzinkút, kérdezősködés, hogy valami alternatív útvonal van-e... Shop-os leányzó (aki saját bevallása szerint úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét) erősen tagadott és fejet ingatott, itt bizony nincs más opció, csak a visszafelé. Kutas fiúk már tudtak lehetséges megfejtést, miután közöltem, hogy kis terepjáróval vagyok (és hattttttalmas pocakkal :D), nekem a földút is kiváló alternatíva. Megmutatták, hol az út, de ne kérdezzem, merre visz. Az mindegy, majd lesz valahogy.

Azért az a pillantás, mikor a nagyhasú kismama kisJimny-ből még odaint egy köszit a szájtáti fiúknak, mielőtt befordul az ismeretlen földútra - na, az megfizethetetlen :D

És persze ott lyukadtunk ki, ahol sejtettem :) Tényleg van térkép a fejemben :D

De jó nekem!

Ééééés igen! :)
Újra itthon van :)
Sallala :)

Célegyenes

És már csak egyet kell aludni!!! Mondjuk annak az egy alvásnak meg épp ideje is lenne már... :)

Rakjuk össze

Nagy kár, hogy kiskoromban nem volt legóm vagy egyéb igazán építős játékom. Így aztán hiába a lelkesedés, ha valamit össze kell rakni, nekem semmi nem magától értetődő.

Most például a rácsoságy fogott ki rajtam... És nem tudom, mit rontok el, de hiába tekergetem befelé a csavart az előre fúrt lyukba, ez bizony nem tart. Pedig a jó csavart használom, szerintem...

Azt hiszem, meg kell várnom vele a Mestert :) Apa, siess haza :D

Update: megvan a hiba oka! Külön raktam azt az alkatrészt, ami tartan hívatott a szerkezetet :D

Viszont így sem értem a végére, mert nem férek hozzá a hasamtól és nem tudom felemelni sem - szóval: Apa, siess haza, de már félig kész :)

A tücsök és a hangya

Lehet, hogy tudathasadásos leszek a végére, de most az a terv, hogy elküldöm aludni a Hangyát, és innentől Tücsök leszek, amíg csak megtehetem... Ha már annyian mondják :)

Amúgy is, a Hangya megtette kötelességét:

(Már tényleg csak pár apróság hiányzik a tökéletes felkészültséghez - és elégedettséghez :D)

Mozgás!

Bár nem vagyok egy hiperaktív fajta, azért a mozgás szinte mindig jelen volt a felnőtt éveimben valamilyen formában. Igaz, becsúsztak kisebb szünetek, de akkor legalább a sok séta kompenzálta a mozgáshiányt.

Most viszont nagyon másképp van.

- Mióta nincs társam hozzá, csak egyszer voltam biciklizni. Így nem jó - meg már nem is éreztem biztonságosnak.

- úszni sem szabad már, pedig kifejezetten jó tud lenni a magamfajta anyahajóknak :) persze egy idő után már nagy a fertőzésveszély, lemondtam róla.

- mivel vezetek, nincs sok sétálás sem az életemben. Mert ott az autó, és akkor már egyben elintézek több dolgot, továbbá nagyobb vásárlásokat ejtek meg, bár ritkábban. Elkényelmesedtem, na.

- kismamahastánc: Julcsinak nem jött be, pedig én évekig táncoltam anno. Sajnálom is rendesen, mert kicsit hiányzik, és ez jó alkalom lett volna, hogy átmenetileg visszatérjek... 

- kismamajóga: 7-8hónap jógázás már volt sok éve, az akkor kifejezetten jót tett, remekül éreztem magam az órákon is, de a legjobb az volt benne, ahogy a felpörgött idegrendszeremet lecsillapította... Most sem fizikailag nem kaptam azt, amire számítottam, sem lelkileg. Biztos a babavárással van összefüggésben, de azt hiszem, nem megyek többet. Pedig Babka erre nem volt hisztis, sőt! De nekem kevés volt, pedig gyakorlatilag magánóra lett belőle, hiszen nem volt rajtam kívül senki, csak az oktató.

Na jó, de akkor mit csináljak itt a végén? Mert a sok pihenéstől már fáj a derekam. Rossz a közérzetem. Nyűgös vagyok. Feszül és türelmetlen. Vagy ez ilyenkor már normális?

Míg jobb nem jut eszembe, marad a házimunka, a piacozás, és valószínűleg egy nagytakarítás is, de erre ne fogadjatok nagy tétekben :D

Évértékelő

Mármint az életemben, ugyanis tegnap volt a szülinapom. Ilyenkor szoktam értékelni az előző évet. Most van mit, mert nagyon sűrűre sikerült az eltelt 365nap. Sűrűre, meseszépre, izgalmasra, élménydúsra... Szemezgessünk belőle:

-  tavaly szeptemberben költöztem Attilához. Eleinte tartottam az egésztől, lévén igazából sosem éltem együtt senkivel, tetejében nem volt munkám sem... De bevált :)

- közös sportolás (úszás és biciklizés), séták esténként és kirándulások bármilyen időben

- ősz Kismaroson. A legszebb dolog, a színekkel, hangokkal, illatokkal... Az erdővel, a Dunával, a Börzsönnyel... Kertészkedéssel, kirándulással... Barátokkal és kettesben is.

- új munkahely - ott, ahol Attila dolgozott épp akkor. Ettől is féltem, hiszen innentől 0-24ben leszünk együtt, de nem hogy problémát okozott volna a kapcsolatunkban, cask jobban elmélyítette azzal, hogy megismertük egymás munkabeli oldalát is.

- az első közös karácsony. Azt hiszem, ez volt a legszebb az életemben... Az ajándékvásárlás, a kis titkos különutak az egymásnak szánt meglepikért, a fenyőillat, a közös fadíszítés, sütés-főzés, készülődés... És végre, igazi mesefa alá pakolhattam az ajándékokat, és a fa polyan volt, amilyennek szerettem volna: ezerszínű, gyermekálomba való, gyönyörű :)

- sok őszinte beszégetés, ami lezárta a múltunkat és megalapozta a jövőnket, egy óvatosan puhatolózó kérdés, amire igent mondtam; egy közös terv, ami megvalósulófélben van :)

- egy remek Szilveszter, barátokkal, kirándulással a marosi Nagy sziklához, malacsülttel, társasjátékozással, konfettivel (amiből még most is fel-felbukkan néhány partizán:D)

- elkezdtem vezetni. Nem, nem csak háztartást meg áramot, hanem autót is :) Mostanra teljesen összenőttünk kisJimnyvel, és találtam egy térképet a fejemben :D

- leszoktam a dohányzásról!!! Önként, a közös tervünk érdekében

- és a közös terv: egy kisbaba, aki nagyon-nagyon gyorsam be is jelentkezett hozzánk :) És az első ultrahang, ahol 2pixel villogása mutatta a szívhangot...

- az első közös húsvét, egy kirándulással a "felhők fölé", ahol gyönyörű gyűrűt kaptam :)

- egy munkával kapcsolatos telefon, ami még jobban felforgatta az életünket: Attila állásajánlatot kapott külföldön. Átbeszéltük, kielemeztük és igent mondott rá - ezért is született ez a blog 

- az első anyák napi ajándék: Julcsi aznap mozdult meg először úgy, hogy verge én is éreztem...

- Babka érkezése és a külföldi munka együttes erővel felülírták korábbi terveinket, így aztán májusban gyorsan összeházasodtunk, minden különösebb felhajtás nélkül, elég rendhagyó módon, kevés meghívott társaságában - de ez így volt szép, meg hozzánk és a helyzethez illő :) És életem egyik legszebb napja!

- júniusban Attila elutazott külfölre. Elég sokat sírtam akkoriban, előtte is meg utána is, de belerázódtunk. Nem volt könnyű, főleg azok után, hogy előtte meg folyamatosan együtt voltunk. De kik a jók...? :)

- a remekbe szabott CsajosMaros az internetről letöltött két virtuális barátnőmmel :D

- életem első repülőútja: nászút Dubajban :) Ramadan és alegnagyobb kánikula idején :) De verge együtt voltunk, és verge melefürödtem a tengerbe, és abráztunk, és kirándultunk, és felmentünk a világ tetejére, és annyira szép volt az egész:)

- marosi kertészkedések a családdal, bográcsozások a barátokkal. Kár, hogy a Dunában fürdés idén kimaradt, és a sziklához sem mertem már felmenni...

- első hosszabb utam autóval, egyedül: látogatás Salgótarjánba, Attila nagymamájához. Odafelé minden szuper, hazafeé lerobbant auto, jó fej szerelők, akiknek sajnos nem volt alkatrészük a javításhoz, sírós telefon apukámnak, hazavontatás öcsém és apukám segítségével... :)

- JulcsiBabka folyamatos ficergése, ami az egyik legviccesebb és legmeghatóbb dolog a világon

- az orvosnál tett látogatások, amik mindig elhúzódtak, hiszen a volt munkahelyemre járok terhesgondozásra. És a sztárfotók Julcsiról

- fészekrakó- és hangya-üzemmód: a fagyasztó és a kamra már gyakorlatilag teljesen fel van töltve, én meg imádok konyhatündrkedni és lakberendezni :)

Sűrű volt, na :) És a most induló új évem is annak igérkezik

Night shopping

Most már azért értem, mire jó, hogy van éjjel-nappal nyitva tartó üzlet...

Tegnap Julcsi csak nem bírt magával, mindenhogy kényelmetlen volt, csak akkor nem, ha járkáltam. De a lakás ahhoz kicsi, meg amúgy is, csak a hülye gondolatok erősödnek idehaza... Szóval éjjel 11kor nekiálltam összeírni a bevásárlólistát, majd felkerekedtem, és elindultam egy kis "night shopping"-ra. Nyilván nem néztek hülyének a boltban...

Pompásan bevált: gyerek lenyugodott, bevásárlás elintézve (és nem volt tömeg!!! :D), én is elálmosodtam hajnal fél 1re :)

Azért ebből nem lesz rendszer :)

Benti buli

Délután még azt hittem, megint büntiben vagyok, mert engedtem a csábításnak, és ittam egy kis kólát... Mostanra kiderült, hogy nem amiatt megy a partizás odabent... Okát még nem találtam, de Julcsi szinte folyamatosan ficereg, néha nem is finom úrilányos stílusban.

Ha hozzávesszük azt, hogy rajtam van valami fura feszültség is, akkor adja magát a menetrendszerű aggodalom: csak nehogy most akarjon megszületni!!! Megígértük, hogy megvárjuk apát. Be kellene tartani, és október 1. már olyan közel van...

Beliver

Vannak napok, amikor nem jó. Mármint semmi sem. De úgy igazán semmi. Pedig az embernek valós oka nincs is a panaszra. És mégis...

Ilyenkor kell valami, ami feledteti a rossz kedvet, meg eszembe juttatja, hogy milyen jó nekem... Íme, a legjobb terápia - számomra:

Az milyen már...?

...amikor egy jógaoktató lemondja az aznapi óráját, mert MEGFÁJDULT A DEREKA?!?

Ha nem sajnálnám (személyes érintettség okán, hiszen pont az éjszakai derékfájásom miatt akartam elmenni jógázni), akkor ezen most nagyot kacagnék...

Jobbulást, Laci, és jövő héten megyek, úgyhogy addig gyógyulj meg!

(Na jó, mégis röhögök :D Viszont, mit csinálok este 8ig, hogy így rám szakadt a nagy szabadság?)

(Update: szülőkkel vásárolgatás lett a program. Ami miatt lemaradtam egy utolsó pillanatban beszervezett találkozásról, Laci barátnőmmel. Bocs, másik Laci, jóvá teszem)

Jó idő, rossz idő...

Többek közt az a jó a meleg időben, hogy nincs (annyi) zokni, amit mosás előtt vadászni, utána meg párosítgatni kell.

Viszont az a jó a hűvös időben, hogy töredék annyi a vasalni való holmi... De legalább előkerülhetnek a szép harisnyák :)

Insomnia

Nem az első ilyen periódus az életemben. Most is csak azért fura, mert ekkora pocakot cipelni fárasztó, meg már az agyamat is extrém módon terheli a sokfelé figyelés. Szóval hivatalosan fáradtnak kellene lennem nap végére...

Ezzel szemben ráálltam az 5-6óra alvásokra, tetejében ezek mindig éjfél után kezdődnek csak. Pedig állítólag most kell magam kipihenni, előre az elkövetkezendő évekre. Bizonyára én már arra az időszakra edzek - amilyen stréber fajta vagyok :)

Másik lehetséges ok, hogy a korábbi testmozgásról le vagyok tiltva. Konkrétan lassan már mindenről. Részint az orvos, részint a józan ész, részint a környezetem miatt nincs biciklizés, úszás, túrázás, nincs cipekedés és emelgetés - nincs semmi, ami jól esően elfárasztana. Hogy legyek így álmos? Hiába próbáltam a tévénézést, olvasást - semmi haszna. Még varrni is nekiálltam, az régen bejött (jóna, az a hímzés volt)...

(Tudom, terhestorna... nnna, az az, ami ellen minden sejtem tiltakozik. Viszont kismama jógáról már kértem infót, remélem, mielőbb meg is kapom. Bár erre a 6hétre már...)

Amiről nem szoktunk beszélni

Vannak dolgok, amik jelen vannak a legtöbb ember életében, de jellemzően úgy titkoljuk, hogy csak a legszűkebb kör tudhat róla, ha egyáltalán. Igen, az egészségügyi problémákra gondolok, azon belül is a kínosabb fajtákra. Hiába számít civilizációs okokra visszavezethető népbetegségnek, gyakorlatilag az aranyér tabu. Hát, én ezt most megtöröm. Csak hogy másnak több esze legyen.

Az interneten több helyen is utána lehet olvasni a kialakulásától kezdve a tüneteken át egész a kezelésig, és jó tanácsként a megelőzés lehetőségeit is említik - ebbe nem is mennék bele. Mégis a legtöbben későn kerülünk orvoshoz  problémával. Mert ciki. Mert csak elmúlik magától. Vagy a gyógyszertárban kapható, vény nélküli krémtől - amit olyan ciki kérni, hogy a lakóhelyünktől távolabbi patikába megyünk érte. Miközben esetleg csillagokat látunk a fájdalomtól.

Tavaly ősszel én is így voltam vele. És tényleg rendbe jött viszonylag gyorsan. De tudjuk, hogy ami elromolhat, az el is romlik. A "gyógyulás" csak ideiglenes volt, ahogy erre a júliusi sebészeti szűrővizsgálaton célozgatott is a doki (megjövendölte, hogy legkésőbb szülés után szabni kell). Nem tévedett: a terhesség, az emésztés felborulása és az orkán erejű tüsszentések együtt olyan meglepit szereztek nekem egy átlagosan induló szeptemberi napon, amit nem felejtek el, míg élek. Az, hogy péntek estére szembesültem a problémával, megerősítette bennem, hogy nincs itt különösebb teendő, elég az otthoni arzenált bevetni. Vasárnap már nagyon másképp gondolkodtam róla, de ezzel ügyeletre nem megyek, hétvégén meg nincs más, tűrtem. Viszont hétfőn vadak hajnalán, önként és dalolva, meg persze szülői kísérettel elballagtam a szakrendelésre. A specialista először vizsgálat nélkül oldalba kacagott, hogy terhes vagyok, mit vártam, ez előfordul, ne nyafogjak. Azért csak kértem egy rövid szemlét, mert szerintem nem az a normális állapot, amiben vagyok - vagy a rohadék kismamablogok és oldalak elhallgatják az egyik fontos infót. Doki is hamar más véleményre tért, elküldött más dokikhoz (szakvélemény a szülésztől a terhességemről és a lehetséges kockázatokról, ha hozzám nyúlnának, illetve beutaló még komolyabb szakrendelésre, ha nem kap engedélyt a szülésztől). A kórházi főorvos sem tudott mit kezdeni velem: mivel babát várok (34. hetet tapostam - a gyerek meg engem taposott), nem nyúlnak hozzám. Konzervatív kezelés és pár nap múlva kontroll. Csak a bevállalósaknak ajánlom a jegelést kipróbálni :D

Jelentem, mostanra újra embernek érzem magam: tudok feküdni, állni, menni és ülni is! Viszont koránt sem biztos, hogy szülhetek spontán. Ezt majd a doki dönti el, éles helyzetben.

Pedig de büszke voltam Julcsira, aki már szépen befordult (és most a gyomromat masszírozza a lábacskáival, így evés után... :D)

Már csak azt nem értem, mitől arany?!?

Veszteségek

A neve Feri, mint az apukájának. Fél évvel hamarabb született, mint én. Pár éve megtalálta élete párját, aki Zsuzsa, mint az anyukája. És már 3éves a fiuk. Aki szintén Feri, mint az apukája és a nagypapája.

És múlt héten meghalt... 34 és fél évesen. Az unokatesóm. Tény, hogy ritkán találkoztunk, hiszen Sümegen laktak. Nem volt szoros a kapcsolat, de néha azért üzengettünk egymásnak virtuálisan... Még mindig hihetetlen, hogy egy fiatal ember, apuka és férj, aki valakinek a gyereke, testvére egyszer csak nem kel fel az alvásból... 

Részvétem a családnak...

Ferike, béke poraidra!

Cserbenhagyás

Elég rosszul tudja érinteni az embert, mikor egy váratlan történés miatt oda a bizalom, amit a másik félbe fektetett. Így jártam én is a minap... Jimnyvel.

Életem első igazán hosszú útjára indultam egyedül: Attila nagymamáját látogattam meg, Salgótartjánban. Hetekkel az út előtt megkértem öcsémet, hogy menjen kicsit az autóval, hogy szerinte minden rendben van-e (igen), aznap reggel megtankoltam, megmostam a szemecskéit meg a szélvédőjét, fújattam a kerekébe (épp csak a kipufogóját nem csókoltam meg), és nekivágtunk a nagy kalandnak. Hibátlanul (és két pihenővel) megoldottuk a feladatot, 2óra alatt (ami a rutinosaktól elég rossz szintidő lenne, de nekem elfogadható - főleg a két megállással), mindenki nagy megnyugvására.

A hazaindulást 4re időzítettem, akkor még bőven világosban felérek, és esélyes, hogy nem lesz nagy forgalom abban az irányban, amerre én megyek. 

No, hát ebből az elgondolásból csak a fele jött be: nem volt forgalom. Mondjuk este 8után ez egész normális így...

Merthogy. KisJimny úgy döntött, hogy nem akar velem hazajönni, inkább eldobta a kuplung bowdent, még Salgótarjánon belül. Ezer szerencse, hogy pont ott, ahol, mert biztonságos helyre félre tudtam állni, közel volt a benzinkút, ahol infót tudtam szerezni a szerelőről, és a műhely is kényelmes távolságban volt a lerobbant autóhoz. Eddig a szerencsés része - merthogy bár a problémát pofon egyszerűen (és gyorsan) lehetett volna orvosolni, de nekik nem volt alkatrész, az üzlet már bezárt (fél 5kor mire számítottam vajon?), viszont ha azonnal megrendelik, akkor másnap 2re érkezik, és 3kor már vihetem is az autót. Ez volt az a pont, ahol összeroppant a profizmusom, és sírva hívtam fel apukámat, hogy jöjjön értem. Elég ciki volt, de valahogy le kellett vezetnem a feszültséget terhesen, egyedül egy gyakorlatilag idegen városban, lerobbant autóval és merülő telefonnal (mert persze mióta júliusban lejárt a 2év, és nem akartam új készüléket akciósan, elkezdett ez is vacakolni)...

A srácok jó fejek voltak, maradhattam a műhelyben (mármint beültem Jimnybe), szóltak hozzám néhány jó szót, és azt mondták, ha hamarabb ér a felmentősereg hozzájuk, mint ahogy ők befejeznék az épp aktuálisan bütykölt autót, akkor megcsinálják azt is. Sajnos, ez nem jött be: túl gyorsan szereltek, és apáék sem repülővel jöttek. De ha meg is várják apáékat, ők akkor sem tudtak az autóhoz való alkatrészt keríteni, pedig mindent megtettek az ügy érdekében. De ez csak az után derült ki, hogy a szerelő srácok kitettek a Tesco parkolóban, én kávéztam bent egy órát, és apáék ez után szereltek szintén egy órát.

Este 8kor feladták a reménytelen küzdelmet (Jimnyhez kb 3szor akkora bowden kell, mint a normális autókhoz), így jött a hazavontatás. Nem semmit teljesítettek: Skodri hatalmas pirospontot kapott a teljesítménye miatt (simán felhúzta a gödöllői dombon a nála jóval nehezebb autót), apukám és öcsém meg az összehangolt munka miatt (rövid kötéllel, sötétben, lekapcsolt Jimnyvilágítással zajlott a vontatás, különösebb fennakadás nélkül).

És hogy legyen benne egy kis humor is: épp azon tanakodtunk féltávnál, hogy meg kellene állni egy kis pihenőre, cigire (én nem), pisilésre (én igen), mikor a kanyarban elhagytuk öcsémet... Nem is vettük észre először, csak pár pillanat múlva, ahogy Jimnyvel szomorúan elakadásjelzőzik :D

A kalandot fél 11kor zártuk - és még ki kell találnom, hogy hálálom meg a segítséget az én szuper családomnak. Hiszen nem csak hazavittek, de kerítettek alkatrészt, és be is szerelték másnap - most meg vidáman használom a kisautót. Illetve nem vidáman, mert normális lett a kuplung ereje. Én meg még nem szoktam meg 1 nap alatt, hogy ilyen könnyű :D

Reggeli dühöngő

Alapvetően egy megértő és türelmes ember vagyok - illetve voltam - aki meg tudja magyarázni mások viselkedését, hülyeségeit, figyelmetlenségét. Nnna, ma reggelre átváltoztam valami vérengző vadállattá lélekben, és igen komoly önuralom kellett ahhoz, hogy ne érvényesítsem agresszíven a jogaimat.

Oké, nem én fizetek a parkolóhelyért, de ha már van, és ha már csak én jövök be az irodába, akkor hadd parkoljak már oda, ahol látom az autót az ablakból, és nem kell a világ végéig gyalogolnom, ha bele akarok ülni. Ez ma nem jött össze. Hiába festette le a karbantartó / gondnok a burkolatra a "neálljidebaromállat" jelentésű sárga X - eket néhány hete, valahogy ezt pár ember képtelen értelmezni. Ahogy a hülye ezüst audisnak sem jött össze ma reggel: úgy állt be, hogy még csak véletlenül se lehessen megközelíteni a parkolót. És engem nem érdekel, hogy csak 5percre! Oda semennyi időre sem! Maximum, amíg kiszáll az utasa a kocsiból! Erősen vívódtam, hogy vagy beparkolok elé (viszont akkor a rakodást a saját helyén végző sem tud kiállni), vagy addig lökdösöm az autót, és bőgetem a riasztót, amíg elő nem kerül a tulaj, aztán békésen rákérdezek, mi a fenét képzel, úgy általában...

Aztán letettem a dologról, mert ha ő nem is all oda, akkor is elfoglalta valami bunkó a mi parkolóhelyünket... Pedig ki van írva a cégnév - és ha valaki idevaló lenne, akkor ma nem egyedül ülnék az irodában... Így dühöngve hátrakocsikáztam. Mostanra mondjuk már mindketten elmentek, úgyhogy hiába raktam össze a lecseszős papírokat az ablaktörlő alá, megint nem tudom berakni. Bár, úgysem tanulnak belőle...

Pukkmeg...

...és mindemellett elmehet a sunyiba az, aki kitalálta a mákostésztát!!! Mi lesz így az önfegyelemmel, a szénhidrát visszafogásával?!?

Na jó, ne menjen - vagy ha megy is, hozzon még, mert az enyém elfogyott :D

Hát köszi :D

Eljött az újabb vizsgálat és UH ideje, így a 31. héten. Vártam már, mert úúúgy szerettem volna megnézni Babka arcát... Állítólag ilyenkor érdemes csak igazán a 3D / 4D technológiát is igénybe venni, mert szinte fotó minőségű képet lehet kapni a gyerekről.

Aha. Abban az esetben, ha nem takarja el magát kompletten mindennel, ami rendelkezésére áll odabent. Az egy dolog, hogy a keze ott volt a kis arca előtt. De hogy a lábát is odarámolta (egy jógabajnok ez a lány :D), sőt, amikor elkezdtük kicsit piszkálni, hátha felénk fordul rendesen, akkor behúzta a köldökzsinórt is nagy durcásan :D

Nem sok használható felvétel lett róla. Viszont azon az egyen, amit érdemes volt kimásolni, akkora szája és orra van, hogy hihetetlen :) Remélem, az arca többi része is utoléri :)

(Amúgy minden a legnagyobb rendben, kicsit nagyobb a koránál, és már hajat is növesztett a kis hiú, szemre egészséges, a mozgása rendben van - szemben az én súlyommal, ami most pont annyi, amennyivel a szülőszobára kellene mennem... bakker, kezdhetek odafigyelni az étkezésre, pedig idáig egy nagyon jelentős örömforrás volt. Pfffff... :/)

Mindig két emberen múlik

Adott egy virtuális társaság, benne sok különböző ember különböző életkorban, érdeklődési körrel, lakhellyel, végzettséggel, világnézettel, élethelyzetben. Ebben a társaságban pedig kötődnek és feloldódnak az emberi kapcsolatok. Van, ami megmarad az éter szintjén, van, ami kilép 3D-be és élőben folytatódik tovább, évekig. (Nemrég persze nem csak lezárták, de teljesen le is radírozták a hálóról az Origo fórumot, de az nem tartozik szorosan a témához).

Nekem is volt sok olyan, akivel személyesen is találkoztam, aztán maradt 3, akikkel viszont már csak személyesen találkoztam. Ők az én internetről letöltött virtuális barátnőim. Van egy hármas csapat (Lyl, Szitak meg én), akikkel jó együtt hülyéskedni, szomorkodni, idétlenkedni és nyafogni. És akik megbocsátották, mikor hosszabb időre eltűntem. És van valaki, akivel a jelek szerint "szakítottunk".

Tény, hogy nem figyeltem rá eléggé, és érthető, hogy ez rosszul esett neki életének abban a borzasztóan nehéz szakaszában... De nem tudtam, hogy mi zajlik nála a háttérben. Szeptemberben még beszéltünk, utána ő elutazott egy hosszabb nyaralásra, aztán már nem nagyon kommunikáltunk, mikor visszajött...Éreztem én, hogy távolodunk, de nekem is zavaros időszak volt. Aztán december végén megtudtam a szomorú hírt: hogy apukája meghalt. Bizonyára nem jól kezeltem, bár igyekeztem: két barátnőmtől is kértem tanácsot, akik korábban átmentek hasonlón. Azt hittem, ennyi év és ennyi lelkizés meg "csernusozás" után ismerem, és jó a stratégia: nem nyomulok, de rendszeresen jelzem, hogy szemmel tartom, és ha szüksége van rám, bármikor elérhet. A jelek szerint nem így kellett volna, hiszen a legutóbbi életjel-bekérőmre már úgy reagált, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük, ha nekem ennyi csak a barátság... Vagy egy hétig pihentettem a választ, de csak megírtam, mert rosszul esik a "vád". Hiszen én kerestem, ő rázott le vagy nem is reagált. Érthető, ha ezek után nem fogom neki rendszeresen leírni, mi szép és jó zajlik az életemben, hiszen van, ami nem emil-téma. Találkozni meg nem akart. Elfogadtam, hogy gyászol, elfogadtam, hogy nehezen rakja össze az amúgy is lelki bajokkal terhelt életét a veszteség után... Vártam, és inkább nem sértődtem meg a lerázáson, a bezárkózásán...

Most viszont megírtam neki, hogy én hogy láttam az elmúlt egy évet. végülis, már mindegy, nem?

(Azért örülnék, ha rendeződne)

Igazából ráér

Az internetről letöltött virtuális barátnőimmel pár napja rendszeresen szóba kerül, hogy ki mit csinálna szívesen. (mert Lyl munkahelye egyre bizonytalanabb, Szitak pedig lassan olyan mértékben lesz túlterhelt,ami az egészsége rovására megy). Nem csak munka tekintetében, hanem tágabban értelmezve is végiggondoltam, és tanácstalan vagyok... Oké, nem mintha most azonnal döntenem kellene, de lassan 34évesen azért lehetne kicsit konkrétabb jövőképem is.

Szimpatikusnak tűnő opciók:

- itt, ahol most lakunk, minden közel van, amire egy családnak szüksége lehet. Élelmiszerbolt, piac, posta, bank, barkácsbolt, lakásfelszerelés, védőnő, gyerekorvos, felnőtt orvos, szakrendelők, gyógyszertár, optika, óvoda, általános iskola, játszótér, könyvtár, művelődési ház, okmányiroda, jó a közlekedés és parkolni is tudunk...A lakás szépen felújítva (oké, egy picit még lehetne masszírozni, de alapvetően kitűnő), a lépcsőházban teljesen jó fejek a szomszédok (ahogy már írtam is). Ki a fene dobná el ezt a fokú kényelmet? Jó, terasszal még kényelmesebb lenne, de az nem megoldható.

Ha itt maradunk (vagy ide költözünk vissza Dubai után), akkor egészen egyszerűen tudnám szervezni az életet (gondolom én most :D), és mellette könnyebben tudnék visszamenni dolgozni. Vagy alapítanánk egy saját céget, ami szintén célkeresztben van. És ki tudnánk járni Marócára, a kis édenkertünkbe. Nem lenne ellenemre, ha a lányunk ott cseperedne fel.

- egy Bp -hez közeli kertváros, családi házzal és normál méretű kerttel - kb mint a szüleimnél, illetve kicsit nagyobb. Egyfelől megszoktam, másfelől praktikus is lenne, de feltétel a jó elhelyezkedés. 

Nekem már nehézkesebb lenne a munkába állás, Attilának is sokat kellene utaznia - viszont Julcsi sokkal szabadabban nőhetne fel, mint a panelban. Ahogy én is felnőttem: növények, állatok közt (mármint kutya, macska, madarak, egér, béka, denevér, rovarok, hasonlók :D) Viszont Marócát már lehet, hogy nem bírnánk megfelelően gondozni az otthoni kert mellett.

-  Attila nagy álma, Kismaros; talált is egy eladó házat, elérhető áron: a  kisvasút és a patak közelében egy 2szintes családi ház a völgyben, őzikékkel, mókusokkal... Én is imádom, csak kicsit messze van, elszigeteltnek érezném magam. És nem azért, mert a barátaim messze lennének. Nekem mindig messzebb voltak, hiszen fóti lány vagyok, ami nem a világvége, de rossz a közlekedés Budapestre, meg mondjuk akárhova is... Ha lenne autó, amit bármikor használhatok, akkor nyilván mobilabb az ember, és gyorsabban leküzdhető a távolság, de vennénk-e a fáradságot? És minket ki látogatna meg vajon? Biztos ott is lenne pár kedves ismerősöm (meg internet :D), lenne ezer dolgom a ház körül, a család körül, de pénzkereső munkát már nem tudnék végezni (hacsak valami csoda folytán helyben nem találnék valamit, amire egész kicsi az esély), márpedig nagyon szeretnék, mert okkal tanultam egy csomót, meg igényem van a papírmunkára, a rendrakásra, a szellemi terhelésre... 

Viszont zöld és csendes, és természet és nyugalom, közbiztonság és nagyobb szabadság... igazi gyerekparadicsom. És elgondolkodtam. Hogy tudnék-e vidéken élni. Igazi htb lenni, aki csak a gyerekekkel foglalkozik, meg a lakással, a veteményes kerttel, aki befőz, aszal, fagyaszt, szörpöt készít, gyógynövényt szed, esetleg állatot is tart (nyúl, csirke, kacsa vagy liba, kecske), sajtot és joghurtot készít... És nem tudom. Most marhára élveztem, mert nem kötelező, és mert nagyon büszke vagyok arra, hogy az én kezem munkája is benne van a kertben, a termésben, hogy becsomagoltam a nyarat... De meddig élvezném a saját sütésű kenyér illatát és a saját lekvár ízét? És ha becsavarodnék az ingerszegény közegben? Ami igazából nem ingerszegény, csak a megszokotthoz képest más ingerek érnek.

 

Mindegyiknek megvan a jó és rossz oldala. És bár még messze nem vagyunk döntési helyzetben, azért nem lenne rossz, ha körülbelül tudnám, mit szeretnék... mert mindhárom vállalhatónak tűnik.

 

Míg megokosodom, legyen inkább Dubai :D

Köszi, Tesó!

Ma reggel felhívott a kistestvérem, hogy megkérdezze, mi a napi programom. Mivel még konkrét menetrend nem volt, csak nagy ködös felhő az elintézni valókból, feldobtam a kezem, hogy bármi lehet. Lecsapott rá, felajánlotta, hogy meglátogat, segít bevásárolni, felfúrja a polcot, bárakármi. Ezen a ponton kicsit megijedtem, hogy csak nem szakítás van megint... De nem: együtt jöttek a barátnőjével / élettársával. Viháncoltunk, dumáltunk mindenféléről, bevásároltunk, véleményezték az ötleteimet és segítettek dönteni, kajáltunk, polcom is lett, voltunk még egy nézelődős bevásárláson is - szóval szuper nap volt! :)

Mert nem voltam egyedül, és végre nem nekem kellett menni, hanem engem látogattak meg, én meg vendégül láthattam őket... :)

Köszi, Tesó!

Baleset

Az úúúgy vooolt, hogy...

Szóval hülye voltam ma reggel. Szokás szerint felraktam a vizet forralni, hogy megcsináljam a teát, de nem volt tiszta az az edény, amit általában használok, íg egy másik kis lábassal próbálkoztam. És persze szokás szerint a konyharuhával fogtam meg a fülét, amikor lobogott benne a víz - épp csak azt nem vettem észre, hogy belelógott a konyharuha csücske a vízbe. Pár másodperccel később ezzel a forró vizes ruhacsücsökkel hasonvágtam magam, tök véletlenül, Először azt hittem, hogy kifröccsent a víz, így gyorsan odanyomtam a konyharuhát a pocakomra, letörölni... igen, a forró vizes csücskét. Ugyanoda... :/

Teljesen összeégettem a gyerek fejét... Még mindig fáj, pedig fél 9óta let volna ideje csitulni, ráadásul jó ronda... Totál lelkifúróm van: így vigyázok én? És persze nem értem az egészet. Mármint hogy hogy történt... Egy biztos, be kell szereznem valamit égési sérülésekre (a Fenistil nem sokat ért).


UPDATE:
Voltam a patikában. Megmutattam, mire kérek gyógyírt. A patikus csaj a szeme elé kapta a kezét...
Mindenesetre a cucc már nem sokat ér, egy nap után, de szorgosan fújom, hátha a gyógyulást segíti. Remélem, a helye is el fog múlni...
Kedden meg ultrahang, amit megnehezíthet ez az egyes formájú bibi a hasamon... Francfrancfranc

Rendezkedős

Mivel már csak 10hét van Babka érkezéséig, úgy gondoltam, ideje kicsit komolyabban készülődni. A nagy elhatározásnak - és természetesen öcsémnek és apukámnak köszönhetően hétvégén

- megvettük a gyerekágyat (még festeni kell, meg matrac bele, és egyelőre nem is tudom hová tenni, így Fóton pihen, dobozban)

- kényelmesebbé tettük a konyhát (imádomimádomimádom :D)

- átrendeztük a régi leányszobámat, hogy beférjen a hordozható kiságy (ha ott alszunk, akkor is gyerekbarát körülmények fogadjanak)

Persze nem csak Babkát várom nagyon, hanem az apukáját is :) És hogy lássa, mennyire, becsomagoltam neki az idei nyarat:

- 6féle lekvárt főztem (meggy, sárgabarack, őszibarack, piros bogyós gyümölcs, szilva és almás körte)

- 2féle csalamádét raktam el (csípős és csemege)

- levajaztam egy lecsóbefőzést is anyukámmal :)

Alig várom az őszt, amikor egymás után megérkeznek azok, akik olyan fontosak számomra :)

Maróca

Mindenkinek van egy hely, ami gyógyhatású lelkileg. Egy hely, ahol kisimulnak az idegek, elmúlik a rossz kedv, ahol csak a hely miatt is jó lenni... Nekem ez Maróca, azaz a börzsönyi nyaraló.

Szeretem ott a csendet, szeretem a csendet megtörő zajokat (lombsusogás, madárhangok, mókusneszezés, libagágogás, távoli motoros fűrész vagy vonatkürt), a zöldet, a házat, a kertet, mindent... Szeretek ott szöszmötölni: még takarítani is jó, nem csak a kertben birizgálni. Vagy csak simán leülni és távolba nézni felrakott lábbal...

De a legjobb ilyenkor nyár vége felé, amikor annyi minden érik be: füge, szeder, szilva, szőlő... Nincs annál finomabb, mint amit az ember a saját kertjében nevel, saját kézzel szedi le:

Szomszédok

Neeem, nem a nagy sikerű, régi telenovella :) A sajátjaim.

A lépcsőházban 10lakás van, ebből 1üres, meg ugye vagyok én, tehát 8aktív szomszéddal rendelkezem. Közülük a 2 legalsó szomszéddal csak köszönős kapcsolatom van, 2 szomszéddal némi felszínes, udvarias ám rövid beszélgetéskezdemény, amiből még bármi is lehet (a viszonylag új lakó, meg a legfelső emeleti idős néni), na de a többi... :)

- Pista bácsiékkal Attila tartotta jobban a kapcsolatot. Amikor még itthon volt, összejárás is előfordult, bár ritkán. Igazából nekem sincs bajom velük, csak valahogy nem úgy alakult. Viszont ha bárhol összefutunk, akkor nagy trécselésbe kezdünk. Közös téma mindig van: Babka, Attila és az ő kutyájuk azonnal felhasználható, és ebből kanyarog tovább a beszélgetés. És olyan aranyosak, hogy felajánlották, hogy bármiben szívesen segítenek, csak szóljak :)

- Misi bácsiékkal nekem lett szorosabb a szomszédi viszony. Ehhez persze kellett pár negatív előjelű történés is (nemrég eláztattam őket, télen pedig a kis cinkéink koszoltak az ő ablakukba), ami mentén elkezdtünk beszélgetni, ez pedig addig fajult, hogy míg nyaraltam, náluk volt a postaláda kulcsa, Misi bácsi be-beugrik hozzám, sőt, egy villámlátogatást már én is tettem, voltunk együtt a piacon, segít cipekedni, ha csomagokkal lát, és olyan kedvesen mesél a hobbijáról, meg a közeljövőben várható érdekes programokról (kettőre el is hívott :D), hogy muszáj végighallgatni. És persze ő is felajánlotta a segítségét, ha szükség lenne rá :)

- Zsuzsát mostanában nem nagyon látom itthon, bár az utcán néha elszaladunk egymás mellett. Míg dohányoztam (és ő is kocabagós volt), addig csomószor találkoztunk, sokat beszélgettünk is. Többek közt ő javasolta, hogy márpedig igenis vezessek, ha már van jogsim, felsorolta az érveket a külföldi munka mellett, és szóba hozta a gyerek-család témát is, hogy ha komolyan gondoljuk egymást, ne várjunk sokat, mert ami működik, az rövid idő után is működik :) Kár, hogy elkoptak ezek a lépcsőházi beszélgetések, jól esne most is néha...

- Fölöttünk egy igazán fura csapat lakik: vállalkozó apu, akivel Attila néha beszélgetett egy pár szót, Ildi anyu, akivel én szoktam dumálgatni női dolgokról (terhesség, gyerekek, háztartás, hülyepasik :D) és Sziszka, a leánygyermekük, aki vagy kint cigizik és telefonál a folyosón (de sokat okosodtam én titokban, mikor én meg eggyel alatta füstöltem) vagy csak elviharzik mellettem a lépcsőn (de mindig köszön). Illetve egyszer becsengetett, mikor lomtalanításkor kiraktuk a régi, burás lámpát, hogy ha attól meg akarunk szabadulni, akkor inkább ő elvinné, hogy felújítsa, mert beleszeretett. Ja, és Béla, a kutyájuk, aki esténként kaparni szokott a padlón, meg néha elborul az agya, és akkor körbefutja kétszer a lakást. 

A héten Ildivel és Sziszkával sikerült elcseszni az időt kint a folyosón egy 3/4órás traccspartival, ami úgy indult, hogy megnézhetik-e a hasam (Sziszkának eddig nem tűnt fel, hogy megBabkásodtam :D), és közben olyan dolgokat is megtudtam, amit igazából nem is akartam volna :D Muris. És persze, ha bármiben tudnak segíteni, szóljak :)

Ezek után még mondja nekem azt valaki, hogy a panel az szar, mert az emberek elidegenedtek egymástól, hogy nincs közösség, jó szándék, egymásra figyelés... 

HATÁROZOTTAN CÁFOLOK :D

Bünti

Igen. Fegyelmezetlen vagyok. Vállalom. Ma büntit is kaptam miatta :)

Az úgy volt, hogy délután elmentem vásárolni. Illetve előbb shoppingolni (lakástextil és barkácsbolt), amitől megszomjaztam. Nagyon. Úgyhogy vásárlás közben a szükséges szokásosok mellé beloptam egy kólát is. Tudom, ilyenkor nem szabadna. De megkívántam...

Hiba volt. Nem jól tekertem rá a kupakot, és a fele a táskámba folyt, mire hazaértem. A pipától meg persze alig láttam. Moshatom ki a táskát.

Úgy kell nekem.

Viszont Babka, ezért még számolunk :D Tudom ám, hogy te intézted :D

- KukaPiszke -

Mivel minden este beszélünk Attilával (Skype forever :D), ezért mire oda jutnék, hogy írjak a blogba, már kifogyok minden mondanivalóból. Ami azért fura, mert velem ez ritkán fordul elő. öregszem, nem bírom a meleget, vagy Babka tehet róla? :)

Ez is tipikus

Október óta van kontaktlencsém. Hihetetlenül hamar megszoktam, és nagyon megszerettem, annak ellenére, hogy korábban kézzel-lábbal tiltakoztam ellene. Szinte csak pozitívumokat tudok felhozni a lencsével kapcsolatban. Oké, van, hogy néha nehezen tudom berakni, volt néha, hogy szappanos kézzel raktam be, és a lencse alsó felszínére került szappanmaradék kimarta a retinám, és volt, hogy nagyon kiszáradt, ezért irritálta a szemem, de alapvetően jók a tapasztalataim.

Annyira, hogy teljesen háttérbe szorította a szemüvegem, ami korábban azért biztonsági okokból nálam volt, még ha nem is hordtam. Megjegyzem, ez július végén is jól jött volna :) Történt ugyanis, hogy kimorzsoltam az egyik lencsémet, még reggel induláskor, az autóban. És bár furcsa volt egész úton, csak a munkahelyen, a monitor előtt jöttem rá, hogy "félszemű" vagyok. Így kivettem a másikat is (mert már fájt a fejem), és egy ásványvizes palack kupakjába süllyesztettem, míg meg nem találom a másikat. De nem lett meg, pedig megtúrtam a kukát a mosdóban (hátha a papírtörölköző, amivel megtöröltem a sminkem, kiszedte a szememből), és szétnéztem az autóban is. Sehol sem találtam.

Hazafelé megint "félszeműztem", mert azért 2,25-ös vaksisággal elég durva a dugóban vezetni, nem mertem kockáztatni. Mire hazaértem, újra fejfájás, hányingerrel kombinálva. És persze a lencse is meglett, a kocsi másik ülésén, (ahová a reggeli arctörölgetés után dobtam a zsepit) szétszáradva. És csak  5nap múlva volt várható az új, pedig még utazás előtt megrendeltem. Ha nincs ez a malőr, nem is lett volna baj, mert lett volna egy bő hét átfedés, amíg ezt a baleseteset tudtam volna hordani.

Ember tervez...

(Update: a lencsék a jelzett időnél hamarabb készen lettek, így csak 2napig vergődtem :D)

Murphy

 Az úgy volt, hogy majd írni fogok a nyaralásról is. Aztán valahogy még mindig nem tudtam összeszedni a gondolataimat, és leülepíteni az élményeimet. Helyette legyen más, ami azóta történt, hogy hazajöttem. Pölö:

Kint Dubajban sohasem volt csend. Még lakáson belül is zajongott a légkondi, ami nélkül elviselhetetlen lett volna az idő. Ha pedig kimentem a hotelszobából, jött a többi: emberek, autók, buszok, metró, a sofőrök dudálása, a medence vízkeringetője, a légkondik külső egysége, a tengerparti hullámok csapkodása... Mindig volt valami. Tetejében a repülőgép is hangos. Nekem legalábbis.

Úgyhogy úgy döntöttem, hogy az első éjjelt a szüleimnél töltöm, ahol csend van (és társaság, ha reggel felébredek) és nyugalom.

Aha, máskor. Akkor éppen lakodalom volt a szomszédéknál, a parit az előkertben és az utcán tartották. Gyakorlatilag az ablakom alatt. Hajnal 3/4 négyig. És minden behallatszott, csukott ablak mellett is... :/

Ettől függetlenül: sok boldogságot, fiatalok :)

Dubaj - amit az internetről megtudtam

Dubaj

Az Egyesült Arab Emirátusok szövetségi állama (területe: 3.750 km2; lakóinak száma: 419.000 fő), az emírségek közül Dubaj rendelkezik a legtöbb lakossal, és területét tekintve a második legnagyobb Abu-Dzabi után (az emírséggel azonos nevű főváros lakóinak száma: 260.000 fő). A 7 emírség közül egyedül Dubaj és Abu-Dzabi rendelkezik vétójoggal az ország törvényhozásának döntő, nemzeti fontosságú ügyeiben.

Dubaj egy sokszínű és multikulturális társadalom, az őshonos arab lakosság számaránya erősen lecsökken a munkavállalóként bevándorló népességgel szemben. A lakosság sokszínűsége ellenére ritkák az etnikai feszültségek.

Gazdaság

Dubaj jelentős mennyiségű olajat és gázt termel ki a part menti területeken. A kormány azon döntése, hogy változatossá tegye a kereskedelmi alapú, de olajra támaszkodó gazdaságot, elősegítette az ingatlan-beruházások, a kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatások fejlődését (1990-ig szabadon lehetett kereskedni az arannyal).

Fentieken túl Dubaj szolgáltató-ipari központként is jelentős, köszönhetően ágazatspecifikus vámmentes övezeteinek, melyek behálózzák az egész várost. Az 1970-es években létesített Dzsbel Ali kikötő a világ leghatalmasabb mesterséges kikötője, konténerforgalmát tekintve a nyolcadik helyen áll.

A turizmus is fontos ágazat Dubajban, ezért is építik a legmagasabb, a legnagyobb, a legelső épületcsodákat (mint például a Burdzs Kalifa, a Pálma szigetek, valamint a világ legmagasabb és legdrágább szállodája, a Burdzs al-Arab).

Földrajz, éghajlat

A város közvetlenül az arab sivatagban fekszik -  de eltérően az Egyesült Arab Emírségek déli részétől - tájait homokos sivatagi minták jellemzik. A homok többnyire zúzott kagylóból és korallból áll, szép tiszta, fehér.

Dubaj és az ománi Hatta határa mellett fut a Nyugati-Hádzsár (Hajar) hegylánc, amely felszíne száraz, éles és töredezett, és számos kanyon tarkítja, hegyei mintegy 1300 méteres magasságig emelkednek.

Dubajnak nincsenek természetes folyói vagy oázisai, azonban van egy természetes öble, a Dubaj-öböl, mely északkeleti-délnyugati irányban fut keresztül a városon, és elég mély ahhoz, hogy a nagy hajók átkeljenek rajta. Szeizmográfiailag stabil zónában fekszik, a cunami lehetősége is minimális, mivel a Perzsa-öböl vize nem elég mély ahhoz, hogy szökőár keletkezzen benne.

Dubajra a meleg, időnként párás klíma jellemző, több hónapig is 40 °C fölé kúszhat a hőmérő higanyszála. A csapadék kevés, az is általában januártól márciusig hullik, évente nem haladja meg a 150 millimétert. Leginkább az őszi, téli, kora tavaszi hónapokban éri meg ellátogatni Dubajba, ugyanis akkor még elviselhetőnek mondható az időjárás, átlagosan 28-35 °C körüli.

A várost körülvevő homokos sivatagot vadon élő füvek és pálmák jellemzik. Számos őshonos fa, mint például a miatyánkcserje, valamint a behozott fák is, mint az eukaliptuszok, Dubaj természeti parkjait színesítik.

Állatvilágának része a túzok, a csíkos hiéna, a sivatagi róka, a sólyom és az arab antilop, egét tavasszal és ősszel több mint 320 költöző madár népesíti be, vizeiben több mint 300-féle hal található.

Történelem

Az ősi mangrovemocsár maradványait, melynek létezése 7000 évre nyúlik vissza, a csatornarendszer átépítésekor fedezték fel Dubajban. 5000 évvel ezelőtt még homok borította a területet, beleértve a város mostani partvonalát is.

Bár a város fennállásáról hivatalos források csak 1799 után értekeznek, a legkorábbi írásos feljegyzés, mely említést tesz Dubajról, 1095-ből származik, az andalúz–arab földrajztudós, Abu Abdullah al-Bakri földrajzkönyvében. A velencei gyöngykereskedő, Gaspero Balbi 1580-ban gyöngyipara miatt említi meg.

Az 1800-as években két katasztrófa is sújtotta a várost: 1841-ben Bur Dubaiban himlőjárvány tört ki, kényszerítve a lakosokat, hogy keletebbre, Deirába költözzenek, majd 1894-ben Deirában pusztított tűzvész, ami következtében a legtöbb otthon leégett. Ennek ellenére a város földrajzi fekvése miatt továbbra is vonzotta a kereskedőket a régióba. A dubaji emír szívesen fogadta őket, és csökkentette a kereskedelmi adók összegét is, amely vonzotta az üzletkötőket. A város jelentős kikötője volt a külföldi kereskedőknek, elsősorban az irániaknak, akik végül le is telepedtek itt.

Az 1930-as évekig Dubaj a gyöngyhalászatáról volt nevezetes. A gyöngyipart először az első világháború során érte csapás, majd az 1920-as évek gazdasági válsága miatt esett vissza, ami miatt sokan kivándoroltak, a Perzsa-öböl más részeit választva otthonukul.

1947-ben határvita robbant ki Dubaj és Abu-Dzabi amely a két állam háborújába csapott át. Az emirátusok közötti határviták az Egyesült Arab Emírségek megalakulása után is folytatódtak; csak 1979-ben született meg az a hivatalos kompromisszum, mely végleg pontot tett az összetűzésre.

A villamos energiát 1950-ben hozták be Dubajba, ekkor fektették le a telefonkábeleket is, s ugyancsak ekkor létesült a repülőtér, és az angolok közigazgatási hivatalai Sardzsából Dubajba kerültek át. 1966-ban csatlakozott Katarhoz, hogy egy új monetáris egységet hozzon létre, és olajat is ebben az évben fedezték fel Dubajban. Ez a külföldi munkások tömeges beáramlásához vezetett. Ennek eredményeképp a lakosság a becslések szerint rövid idő alatt 300%-kal nőtt.

1971. december 2-án Dubaj, Abu-Dzabi és öt másik emirátus megalakította az Egyesült Arab Emírségeket, a britek elhagyták a Perzsa-öböl területét. 1973-ban az emirátusok létrehozták az egységes valutát: a dirhamot. 1979-ben hozták létre Dzsebel Ali (Jebel Ali) kikötőjét, mely a világ legnagyobb mesterséges kikötője: a külföldi vállalatoknak korlátlan munkaerő-importot és exporttőkét biztosított. (Ennek sikerén felbuzdulva, Dubaj saját modelljét másolva újabb vámmentes zónákat létesített, így jött létre a Dubai Internet City, a Dubai Media City és a Dubai Maritime City is.)

Az 1990-ben kirobbant öbölháború miatti bizonytalan politikai feltételek gazdaságilag a Dubaj bankokat érintették leginkább. Az öbölháború utáni olajár-emelkedések arra ösztönözték a várost, hogy a szabad kereskedelemre és a turizmusra fókuszáljon, minek következtében sok külföldi kereskedelmi vállalat helyezte át székhelyét a városba.

A világ legmagasabb szabadon álló szállodájának, a Burdzs al-Arabnak felépítésével, illetve az új lakóingatlanok létesítésével Dubaj a turizmust választotta fő megélhetési forrásául. A privát ingatlanbefektetések olyan beruházásokkal üdítik fel a várost, mint a mesterséges Pálma szigetek, a Világ-szigetek projekt vagy a Burdzs Kalifa.

Turizmus

- Nevezetességek: A kíváncsi turisták ide látogatva akár egy nap alatt is ízelítőt kaphatnak az országból, mivel a változatos vidékek, látnivalók kis területen találhatók.

• Burdzs al-Arab (Arabok tornya): Az arab vitorlás hajót formázó épület a leghíresebb és egyben az egyik legdrágább hotele (a világ első hétcsillagos szállodája), Dubaj egyik szimbóluma.
• Burdzs Kalifa (Kalifa-torony): A világ legmagasabb épülete (magassága 828 méter), 2010. január 4-én adták át a nagyközönségnek. Az épületben szállodák, üzletek, irodák és luxuslakások kaptak helyet, de kilátóként is üzemel (452 méter magasan). 
• Mesterséges szigetek: Dzsumeira Pálma (a legkisebb a három pálma közül, melyen szállodák és luxusvillák kaptak helyet), Dzsebel Ali Pálma, Világ-szigetek (a világ földrészeit megformáló, háromszáz különböző méretű szigetből álló szigetcsoport).
• A város nagy bevásárlóközpontjai, mint például a Deira City Centre, a BurJuman, a Dubai Mall és az Ibn Battuta Mall mágnesként vonzzák a vásárlókat a régióba, ahogy a helyi piacok, a szukok (souk) is népszerűek (közülük legnagyobb a Souk Madinat).
•  Al-Fahidi erőd: az emirátus legrégibb épülete, ma a Dubai Múzeum otthonául szolgál.
•  Mecsetek: többségébe a nem iszlám-hívők nem léphetnek be, mert az Emirátusokban ezt törvény tiltja
• Dubai Creek: sós vizű "patak", két partján számos érdekesség található (piacok, parkok, delfinárium, lagúna), köztük kis vizitaxik (abra) szállítja az utasokat.

- Gasztronómia: A dubaji konyha változatossága a társadalom kozmopolita jellegét tükrözi. Az arab ételek nagyon népszerűek, a kínai és dél-ázsiai gyorsétkezdék is igen közkedveltek. A sertéshús értékesítése és fogyasztása sem illegális, bár az eladást szabályozzák, csak nem muzulmánoknak árusítható a kijelölt területeken. Hasonló a helyzet az alkoholos italok esetében is: a vásárláshoz engedély szükséges, bár a négy- és ötcsillagos hotelek bárjaiban és éttermeiben hozzáférhetőek.

- Szórakozás: Az evés-ivás mellett természetesen rengeteg más lehetőséget is kínál a város a szabadidő kellemes eltöltésére: színház, mozi, koncertek, lóverseny, vízi sportok, búvárkodás, tengerparton sütkérezés, élményfürdők (Wild Wadi), vagy egy síelés a Ski Dubaiban.

A hétvége Dubajban péntekre és szombatra esik. Bármelyik hotelba vagy klubba látogat is el a turista, pénteken pazar választékra számíthat, hiszen Dubaj éjszakai életéről is ismert (a klubok és bárok többnyire a hotelekben találhatók a szeszesital-törvények miatt).

Az egyik legkedveltebb szabadidős tevékenységek Dubajban a brunch, a sivatagi szafari és kempingezés: nem más, mint egy délutánba nyúló, hosszú ebéd. Dubaj családcentrikussága folytán a gyerekek szórakoztatásáról is mindig gondoskodnak a hotelek a brunchok alkalmával.

- Ünnepek, fesztiválok: A legfontosabb vallási ünnep, a Ramadán vége után a következő nagy ünnep december másodika, mely az Egyesült Arab Emírségek születésének évfordulóját jelöli. Az évente megrendezésre kerülő Dubai Nyári Meglepetések és a Dubaji Vásárlófesztivál (Dubai Shopping Festival) is sok látogatót (és pénzt) vonzanak a városba. A vásárfesztivál egy hónapos időtartamára több konferenciát, kiállítást és kulturális rendezvényt is szerveznek időzítve, ezzel is jelentősen növelve a Dubajba látogató turisták és üzletemberek számát.

- Film és zene: Az évente megrendezett Dubaji Nemzetközi Filmfesztivál az arab és a nemzetközi mozi ünnepelt sztárjait is Dubajba vonzza. A város zenei színtéren is aktív, példa rá a Dubaji Rockfesztivál, illetve hogy számos híresség lépett már fel itt.

- Sport: A legnépszerűbb sportok Dubajban a labdarúgás és a krikett (2005-ben a Nemzetközi Krikett-tanács is Dubajba tette át londoni székhelyét). Ezek mellett a Dubai Desert Classic a profi golfszövetség tornáinak egyik állomása, a Dubai Open, az ATP tenisztorna, valamint a Dubai World Cup, azaz a világ leggazdagabb lovainak versenye is tömegeket vonz minden évben.

Közlekedés

A Dubaji nemzetközi repülőtér Deira déli részén található, az Emirátusok Légitársaságának (Emirates Airlines) központja. Nemcsak Dubajt, a többi emirátust is kiszolgálja az országban. 2004-ben Dzsebel Ali városrészben bővítették: a fejlesztésnek köszönhetően az új reptér a külföldi légitársaságok és az Emírség járatait külön terminálon fogadja.

Az utazás legkényelmesebb és legpraktikusabb formája az autó. Az üzemanyag olcsó, és autót bérelni is sok helyen lehet. A közutak infrastruktúrája jól kiépített, az utak minősége első osztályú: Dubajnak 5 főútvonala van, melyek összekötik a várost az emírségekkel.

Bár a legtöbben autóval közlekednek, Dubajnak kiterjedt taxihálózata és buszhálózata van. A dubaji metró projekt 2009-ben indult, mára 2 teljes vonala működik (a zöld vonal Ál Rashidiját a városközponttal, a piros vonal a repülőteret Dzsebel Alival köti össze).

A vizi közlekedés nem jelentős, de megtalálhatók az abrák, a hagyományos, kisebb méretű hajók, amiken a Dubaj-öböl (Dubai Creek) két partja között szállítják az utasokat.

Külön érdekesség az egysínű vasút, amely az első pálma-szigeten nyílt meg 2009-ben

.