A kishaverok

Már nem tudom, hogy jött az ötlet tavaly, de Attilával kitaláltuk, hogy mi bizony madarakat fogunk etetni, innen az ablakból. Először eléggé két bites megoldást választottunk, az első nagyobb szél és eső bebizonyította, hogy a párkányra rakott, maggal töltött tálcánál komolyabb  eszközzel kell próbálkoznunk.
Kis nézelődés után úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy profi madáretetőt :) Minden nagyképűség nélkül: pompás lett - a cinkék imádták! Olyan forgalom volt itt egész télen, és olyan gombóc madárkák, hogy öröm volt rájuk nézni :) (Ráadásul miután tettünk egy nagyobb falapot párkány gyanánt a madáretető alá, már az alattunk lakó Misi bácsi is örült - addig hozzá szemeteltek a kis haverkáink, ehhh...)

Hétfőn úgy döntöttem, hamarosan itt a rossz idő, el kellene kezdeni ide szoktatni a cinkéket. Előkerítettem az etetőt, megszórtam fekete szotyival (a kis íneancek erre buknak), és kitettem. Másnap megjelentek a verebek :/ Jó, ők is cukik, de nem kifejezetten célcsoport az etetésnél, mert ők azért több mindent össze tudnak csipegetni, mint a kis béna cinkék. Viszont ma délelőtt hatalmas csiripelés közepette befutott a cinkebanda :D Remélem, idén is olyan kis gombócok lesznek, mint tavaly: