Ramadan idejere nem akartunk itt maradni, nem csak a meleg, hanem a nehezitett palya miatt sem, hiszen ilyenkor napnyugtaig nincs eves, ivas nyilvanos helyen, igymi sem tudunk menni sehova, mert nem akarunk udvariatlanok lenni azokkal szemben, akik bojtolnek.
Oke, nagyon lehetosegunk sem lenne ra, mert minden vendeglatoipari egyseg zarva van az Iftar kezdeteig (ez a napnyugta utani imat koveto naaagy kajalas), vagy maximum elvitelre szolgal ki. En meg azt nem birnam ki ugy, hogy meg szoptatom Julcsit...
Hazaindulas elott tartottunk egy bucsucsavargast a varosban, egy olyan reszen, amit eddig nem latogattunk meg egyutt. Ez a Marina, ami kozel annyi kepet ihletett mar, mint a ket leghiresebb itteni szalloda vagy a Palma sziget.
Attila kinezte maganak a Marriott hotelt, hogy menjunk fel a tetejere. Nem tudtam, hogy lehet ilyet csinalni, es bar erdekelt a kilatas, de elore kinosn ereztem magam attol, hogy majd jol elzavarnak... Es nem! Mi tobb, a vacak kis kocsinkat kulon szemelyzet parkolta le, keszsegesen iranyitottak minket a lifthez, az 52. emeleten pedig bar es etterem volt, ahol volt kiszolgalas!
Ugyhogy ettunk, ittunk, gyonyorkodtunk a kilatasban, es hallgattuk Julcsi elegedett sikkantgatasait, aki eleteben eloszor ult etetoszekben, es cefetul elvezte :)
(Hogy ne gondoljatok azt, hogy a mi eletunk csak menoseg, siker meg giccsbe hajlo romantika, elmeselem, hogy elhagytuk a parkolocedulat, igy majdnem annyi ideig tartott hozzajutni az autohoz, mint amennyit a barban toltottunk :D)
