A negyedik hónap

Az első után ez tűnik eddig a legnehezebbnek, mert elég sűrűre sikerült, és nem csak a kisVackort, de engem is jól megkavart.
- január végén apa kiköltözött Dubai-ba, amitől jó szomorúak lettünk mindannyian, de tudjuk, hogy miért csináljuk, és itt a skype, meg nem soká úgyis találkozunk
- mi meg elrendeztük itthon a dolgokat, aztán február elején hazaköltöztünk a szüleimhez, ahol teljesen más világ van, mint otthon volt. Még nekem is kellett egy kis idő, hogy belerázódjak, nem hogy Julcsinak
- csípőszűrés - kontrollon jó hírek: szinte tökéletes, de azért tornáztassuk még (imádja), és ha tűri, éjszakára még 1-2hétig legyen terpeszbetét (nem tűri, meg ki is nőtte)
- kötőhártya-gyulladás: pipa
- megjártuk az éjszakai ügyeletet is, mert úgy sírt szegény kislányom, hogy képtelenek voltunk megnyugtatni. Kakikrízis volt (eldugult), komoly hasfájással spékelve, és nem segített semmi, bármit csináltunk. Persze Murphy: mire odaértünk a dokihoz, már egy mosolygós, boldog baba volt. Állítólag szélgörcs, amit ügyesen kikúráltunk otthon, és már csak fáradt, autózzunk kicsit, hogy el tudjon aludni.
- az oldalra fordulási törekvések egyre határozottabbak, akár csak a hangerő meg a nevetés
- és a kisVackor már nem is olyan kicsi, mert majdnem kinőtte a kádját :)

A fiúk meg az ő humoruk

Mai jelenet:

A konyhában apukám és a készülő ebéd.
A szobában öcsém Julcsival, meg én.
Kikukorékoltam a kérdést apukámnak: milyen a borsó?
Gyakorlatilag egyszerre válaszolt öcsém és ő: zöld és kerek :D

Nagyon egyformára sikerültek ezek a fiúk...

Csavargás

A héten meglátogattuk volt kolléganőmet, aki a druszám, nem mellesleg egy nagyon helyes, majdnem másfél éves kiskrapek anyukája. Összehoztuk kicsit a fiatalokat, meg magunkat is, mert karácsony előtt találkoztunk utoljára, és jókat szoktunk röhögni együtt - ami hiányzott már.

Volt egy kis pletyózás, ebédelés, közös szoptatás a kanapén, aztán gyereket cseréltünk egy kis időre, majd cukrászdába mentünk, levezetésképpen.

Nekem nagyon jó délután volt, Julcsi viszont rettentően elfáradt. Azt hiszem, még fiatal a pasizáshoz... ami azért gáz, mert jövő csütörtökön a másik vőlegény jelölt jön háztűznézőbe :D

Gasztro-forradalmár

Nem, most kivételesen nem én, hanem az anyukám. Mondjuk nem új keletű a dolog, tulajdonképpen én is azért nem tudok semmilyen receptet pontosan követni, mert nem ezt tanultam tőle :D

De ez a mostani eset nem szándékos puccs volt, hanem egy tévedés, ami egészen új megvilágításba helyezte a bablevest :) Történt ugyanis, hogy gyorsan akart végezni az ebédfőzéssel, és örömmel csapott le a fagyasztóban talált csomagra, amit még én hoztam el otthonról. Szemre felkockázott répának tűnt (bár utólag bevallotta, kicsit furcsállta a formáját), ment is a levesbe. Aztán jól szétfőtt...

Szóval nem lesz sütőtök-krémleves, mert már nincs annyi fagyasztott, felkockázott sütőtök :) Viszont a bableves így is finom volt ;)