A hetedik hónap

Megint csak azzal tudom kezdeni, hogy Julcsi iszonyú sokat fejlődött:

- az alvás továbbra sem megy. Mármint éjjel. Délelőtt hibátlan, kár, hogy emiatt lábujjhegyen mertem csak a házimunkát csinálni... Mert ezzel szépen át is állítottam Julcsit a kevésbé felhasználóbarát üzemmódra. Programozhatom át. (Mostantól rendszert váltok: és megint meg lehet kövezni, de sajnos muszáj felkeltenem délelőtt, hogy ne aludja át a fél napot, mert így persze, hogy éjjel nem álmos. És az evés sem igény szerint lesz, mert egyre gázabb az általa diktált rendszer...)

- elkezdett kúszni, kellő motivációval már elég komoly távokat győz le, remek tempóban. Szóval de jó, hogy van játszószőnyege... :)

- négykézláb is pompásan érzi magát, kiváltképp, ha valamit a szájába is tud venni előtte :D (kép lent). Komolyan, olyan, mint egy rosszcsont kiskutya :D. És a mászás előszeleként már gyakran előrevetődik, ha valamit gyorsan meg akar szerezni - legutóbb ez egy púp lett a homlokán, mert nem kalkulálta bele az éjjelszekrényt a zsepilopós hadműveletbe

- újabb "jógapózt" gyakorol: négykézlábasból kinyújtja a lábát, feneke az ég felé. Szerintem ezt ZsoltiMackótól leste el.

- rákapott a bébiételre (még mindig nem érzem megfelelőnek az itt kapható, távoli országokból érkezett alapanyagokat ahhoz, hogy abból csináljak ennivalót neki, és ez nem lustaság, mert magunknak minden nap főzök, időmbe beleférne, csak nem tudom... ezekből? HülyeAnya). Most még csak a gyümölcsökkel van jóban, a zöldségesektől öklendezik. Valószínűleg a krumplit utálhatja... Csalok, és a főzelékekhez gyümölcsöt keverek, így nagy duzzogva megeszi. Remélem, hamarosan már magában is menni fog.

- ez a hónap a nyálbuborék-fújás, nyálcsorgatás és nyálfröcskölés jegyében telt. Mondjuk tök aranyos, csak emiatt sokkal többet kell innia, mert a bevitt folyadék túlnyomó része erre megy el :)

- foga még nincs, pedig már harap, és tényleg ipari mennyiségű nyálat ereget  

- módszeresen igázza le az ismerőseinket. Ebben a hónapban két "bandázás" volt Apa itteni kollégáival, ahol mindkétszer Babka volt az est sztárja - mi meg majd szétszálltunk a büszkeségtől :) A boltban meg nem tudok fél óránál hamarabb végezni, mert az összes cimbijével vigyorog egy kicsit. Vagyis a 2 zöldségesfiúval, a kenyeres nénivel, az árufeltöltő fiúval, a pénztáros csajjal meg a szatyorba pakolós pasival is kell haverkodni minden nap :)

- voltak nagy kalandok is: kirándultunk sokfelé, fürdött a tengerben - második alkalommal már nem is sírt tőle, sőt, élvezte (biztos azért, mert közben ivott belőle :/)

- az aktuális havi ellenőrzés is megvolt: 8.150gramm, ha jól láttam a mérleget, és természetesen minden rendben :)

És egy kép a kisbuksiról:

Namostakkor?

Vagy én nem tudok főzni, vagy a Wikibooks - Cookbook szerkesztői nem ettek még igazi pörköltet meg gulyást...

mert ez itt: Pörkölt

meg ez itt: Gulyásleves

még csak nem is hasonlít az általam ismert, készített, szeretett verzióra.

Hm.

Klassz terv volt :)

Az itt vasárnapnak számító szombat délben kitaláltuk, hogy átautózunk a legközelebbi plázába, a szomszédos Sarjah-ba. Megebédelünk és elintézzük a nagy bevásárlást, hogy ne nekem kelljen cipekednem.

A táv gyalog 10perc. Autóval 35perc után a "határ" ezen oldalán parkoltunk le, hogy majd átsétálunk, onnan már tényleg csak 2perc. Egyszerűen nincs ésszerű úthálózat kiépítve - vagy ennyire nincs jó viszonyban a két emirátus (Sarjah és Dubaj).

Mindegy, az ebéd finom volt, a nagy bevásárlást meg majd máskor és máshol :)


UPDATE: néhány hete tudtam meg, hogy az a bizonyos drótkerítés nem azért van a két emirátus határán, mert annyira utálják egymást, hanem azért, mert sokan választották a homokon keresztül történő közlekedést (ez volna a legegyszerűbb és leggyorsabb módja a pláza megközelítésének), ami egyfelől balesetveszélyes a gyalogosokra nézve, másfelől csomó elakadt autót kellett kipecázni a homokból. Inkább húztak egy kerítést.)

Csavargásaink

Attila gondolt egy nagyot, és bérelt egy autót. Szintén nagyot :) Aztán elmentünk kirándulni

- ide:

- meg ide:

- meg ide:

- meg ide is:

Alku

És igen! Megcsináltam :D

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy alkudozós alkat. Tavaly nyárig egyenesen cikinek tartottam az ilyen ártárgyalásokat. Aztán a Zuram olyan műsorszámot adott elő a dubaji textilpiacon, ami egy színházi előadásnak is elment volna, a komédia kategóriában, és hirtelen megtetszett a dolog. Mármint nézőként. De a lelkem mélyén bosszantott, hogy míg ő komoly kedvezményeket tud elérni, én meg sem merem próbálni...

Aztán tönkrement a laptop töltője. Na, majd én veszek másikat. Kifaggattam a Zuram, mennyibe kerül a cucc, és mondtam, hogy egy tízessel kevesebbért fogom elhozni :D

Sokat rontott a teljesítményemen az a meglepetés, hogy míg Attila 80Dirhamra tippelte be az árat, a valóságban ez 250 - 310Dirham között mozog. Még az utángyártott is 100 fölött volt. Az első két üzletben meg is torpantam, de aztán úgy alakult, hogy várnom kellett a másik dubajozós feleségre, míg bevásárol, így vettem egy nagy levegőt, és bementem a harmadik üzletbe is...

Nem mondom, hogy nagy teljesítmény, de sikerült 240ért elhoznom a 250Dirhamos töltőt úgy, hogy számlát is kaptam róla :D Legközelebb még jobb leszek ;)

Karbantartás, grátisz :)

Mégis volt hatása a múltkori alakításomnak a szagelszívóval kapcsolatban :D

Egyik délelőtt csengettek. Nem vártam senkit, jól meg is lepődtem. Pláne akkor, mikor ajtót nyitva a karbantartó cimborám állt velem szemben. Jött kicserélni a szagelszívót. Úgy, hogy most nem szóltam vagy telefonáltam senkinek. Csak jött, mert a múltkori ideiglenes megoldás volt, hogy tudjam használni, de a kolléga mindjárt hozza a vadi újat, dobozosat. Juhééé :) Kolléga 2 percen belül ott volt, nagy dobozzal, nagy mosollyal, lelkesen. További 5perc múlva a karbantartók főnöke is tiszteletét tette, ellenőrizni, hogy rendesen dolgoznak-e a srácok :D

Míg ők a konyhában szerelgettek, mi Julcsival a kanapén játszottunk... aztán egyszer csak felzúgott a fúrógép... Kicsit pánikba estem, mert mi van, ha most meg az elektromos vezetéket fúrják el? Egyből vizionáltam is egy rondán összeégett tetemet a konyhakövön, és azon agyaltam, kit kell ilyen esetben felhívni - Attila után?

Szerencsére összeszedettebbek voltak, mint múltkor (talán a főnök látogatásának köszönhetően), mert most méretben megegyező cseredarabot hoztak, így az a hang a csavarozóé volt, ráadásul lekapcsolták az érintett áramkört is (oké, visszakapcsolni elfelejtették, én meg 2percig agyaltam, miért nem indul a mosógép :D).

Nem tudom, ez az odaadás mennyire általános, vagy mennyire szól inkább annak, hogy valahogy ki akarják köszörülni a fali szökőkutas malőrt :D

Házassági évforduló

ApaBab,

köszönöm ezt az évet, és mindent, amit ez alatt kaptam tőled, általad! Remélem, én is adtam annyi boldogságot neked, mint te nekem. Ugye, mindig ilyen szépen leszünk mi együtt?

Névnapi buli

Bár céges vacsorának indult, ahol Attila magyar kollégái (feleségestől) és a magyarországi főnök vesz részt, az este végére az egész átcsapott Julcsi névnapi bulijába, ahol mindenki körülötte ugrált :) És élvezte, hogy kézről kézre adják :)

Szerintem már el is kényeztettük ezt a kis beképzelt boszorkányt :D

Karbantartás, 2. felvonás

Vannak bajok a kecóval. Nem tudom, ez az előző bérlő vagy a nem kellően gondos kivitelező számlájára írható, de mindig van valami bibi. Többnyire a fürdőben és a konyhában.

Most a WC tartály akadt be. Természetesen késő este. Matekoztunk kicsit, mire meg tudtuk szüntetni a folyamatos csobogást. Másnap boltba menet megkérdeztem a portást (nagy ártatlan szemekkel), hogy melyik számot kell hívnom, ha ilyen bajom van a fürdőben? Ó, szól ő a karbantartóknak, mikorra küldheti? :) Alig értem haza a bevásárlásból, már csengetett a kis cimboránk, hogy akkor ő jött szerelni. WC tartály megjavítva, másik leellenőrizve, "seggzuhany" kicserélve, mert arra tippelt, mikor elírtam a plusz bánatom: áll a víz a kád mellett, hiába törlöm le a kád szélét minden este, meg mosom fel a padlót...

Ja, és ha már itt van, kukk rá a szagelszívóra is, lécciléccilécciii. Erről azt kell tudni, hogy undorítóan mocskos, és hiába próbáltam letakarítani, esélytelen. Ezzel még megalkudtam volna, de meg is rogyott, magától (Attilával próbáltuk visszapattintani a borítást a helyére, de 2percet bírt a szerkezet). Így már végképp ócskán néz ki. Szívem szerint kicseréltettem volna, úgyhogy elő is adtam az Oscar esélyes műsort, hogy én úúúgy félek ezt használni, mert mi van, ha zárlatos lesz, megráz az áram, egyedül vagyok itthon a kicsivel, ki segít, ha bajom lesz? Így meg kajaszag van a lakásban, és a férjem nagyon nem szereti, minden este morog miatta... De a cimborám csak megjavította. Viszont legalább már nem lóg.

Vizet!

Mivel itt csapvizet nem isznak és főzésre sem használják az emberek (legalábbis a magunkfajta puhány sápadtarcúak :D), nagy piaca van a palackozottnak. Jó feleség módjára kétnaponta hoztam is haza a karton vizet, mert ennyi fogyott. De már marhára untam, pedig csak egy hónap telt el. Be is jelentettem az igényt a Zuramnál: nekem ballonos víz kell. Azt mondta: oké, intézzem el (pukkmeg :D) Beszereztem némi infót, és tovább cipeltem a kartonokat... mert ebben a melegben ne kapkodjunk :)

Aztán egyik délután láttam egy embert a folyosónkon, aki a kis kocsiján ballonokat tolt. Lecsaptam rá - amit akkor hirtelen meg is bántam, mert gyakorlatilag semmire nem mentünk egymással. 

Én elővettem a legbájosabb mosolyomat, meg legszebb angolomat, és udvariasan megkértem, adjon már valami infót és főleg: kontaktot, mert szeretnék rendelni tőlük. Erre ő elővette a legijedtebb nézését, meg a legszebb angolját, és azt kérdezte: "Water? No problem. Which door?" A továbbiakban nem tudom szó szerint idézni a beszélgetést, de részéről kétszavas szókapcsolatokból, részemről szánalmas próbálkozásokból állt, hogy megértsük egymást (mivel alig beszéli a nyelvet, én is rámentem a rövid szókapcsolatokra: price? company name? company phone number? any leaflet or brochure?). Végül megadtam a lakásszámot, bízva abban, hogy legközelebb bedob valami szóróanyagot.

Nem. Legközelebb becsöngetett, balján a kiskocsi, ballonokkal megrakva, arcán megnyerő mosoly, és csak annyit kérdez: "Water, ma'am?" :) Mivel továbbra sem tudtam semmit a cégről meg az árakról és a szállítási feltételekről, azt mondtam, megbeszélem a férjemmel. A portás sem tudott segíteni, mert legalább 3cég szállít házhoz ebben az épületben, én viszont mindenképpen ezzel a kis fickóval akartam bizniszelni, ha már ilyen lelkes :)

Pár nap múlva csöngetnek. Ajtó előtt egy másik kiskocsis fickó, vizes ballonokkal. A kollégájától kapta meg a szobaszámot, és akkor szeretnénk-e vizet. Mivel ő már mondatokban beszélt, nekiláttam a vallatásnak: cégnév, árak, szállítási feltételek, kontakt?  Ő még a honlap címét is el tudta mondani :)

Következő alkalommal nyélbe ütöttük az üzletet, azóta van ballonos vizem - és egyre komolyabb izom a bal karomon, mert azzal pumpálom a házi vízművet :D