Mivel a blog Dubajjal kapcsolatban született, és mivel van akkora szerencsém, hogy én is eljuthattam ide egy kis terepszemlével egybekötött nyaralásra, kaptok egy "kis" összefoglalót (ha már én olyan szorgosan megcsináltam a "házi feladatot", és utánaolvastam a térségnek, ahová Attila jött - és talán mi is jövünk Julcsival).
Elsőként az Egyesült Arab Emírségekről, az interneten található információk alapján, aztán szép sorban: Dubaj internetről, majd a személyes élmények is.
Vigyázat, hosszú lesz :)
Egyesült Arab Emírségek
Az Egyesült Arab Emírségek olajban (és az olaj miatt) gazdag állam
Délnyugat-Ázsiában, közelebbről a Perzsa-öböl
déli partján, az Arab-félsziget délkeleti részén. Hét emírséget foglal magában: Abu-Dzabit, Adzsmántel-Fudzseirát, Rász
el-Haimát, Sardzsát, Umm-el-Kaiveint és természetesen
Dubajt.
Gazdaság
A hatalmas kőolajtartalékoknak köszönhetően magas színvonalú az
élet az országban. A GDP 33%-a közvetlenül a kőolajtermeléshez kapcsolódik, az
export 45%-át a kőolajtermékek teszik ki, de jelentős a szárított hal, datolya
kivitele is. Import szempontjából kiemelkedő: műszaki és közlekedési
berendezések, járművek és alkatrészek, vegyszereké Az 1970-es évektől kezdve a
sivatag egy részét rendszeres öntözéssel megművelik (dohány, zölségfélék,
citrusfélék és datolya). Abu-Dzabi és Dubaj pénzügyi központ (az országot off-shore területként
tartják számon).
Földrajz
Az Arab Emírségek területének legnagyobb része a szaúdi
sivatag
folytatása. Az ország partjait a Perzsa-öböl
mossa. A partvidéken kiterjedt sós mocsarak
nyúlnak mélyen a szárazföldbe. A városok a természetes kikötők partján
alakultak ki. A Perzsa-öbölben található kis szigetek, korallzátonyok
és a tengeráramlatok által épített vándorló zátonyok erősen nehezítik a part menti
hajózást. Állandó vízfolyás nincs az országban. Vádik vannak,
amelyekben csak a nyaranta előforduló felhőszakadások után van víz.
Éghajlata sivatagi. Májustól szeptemberig rendkívül magas páratartalmú levegő és 40 C körüli hőmérséklet uralkodik az országnagy részén. Az év többi részén 25 C körüli a hőmérséklet, ilyenkor azonban megerősödik a szél. A sivatag növényzete gyér, fűfélékből és tüskés bozótból áll. Az őshonos élővilágot a kipusztulás szélére sodorta az intenzív vadászat.
Történelem
A 16. század elején, közel 150 évig ellenőrizték a portugálok a
térséget, közben támaszpontokat létesítettek az Arab-félszigeten.
Később a mai ország egy része a Török Birodalom közvetlen befolyása alá került. A
britek ezt a régiót "Kalózpart" néven ismerték, mert itt volt azoknak
a tengeri portyázóknak bázisa, akik veszélyeztették a térség hajózását.
1819-ben a britek az indiai kereskedelem védelmében hadjáratot indítottak a kalózok
ellen, majd sejkek 1853-ban szerződést kötöttek az Egyesült Királysággal,
amelyben megállapodtak az örökös tengeri békében.
Az 1960-as évek elején olajat fedeztek fel Abu-Dzabiban.
Az emirátusok sejkjei úgy döntöttek, hogy egy tanácsot állítanak fel, amely
összehangolja közös érdekeiket: megalapították a Szerződéses Államok Tanácsát,
ami az Egyesült Arab Emirátusok megalakulásakor befejezte működését.
1968-ban az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy felszámolja
szerződéses együttműködését a hét sejkséggel, valamint Bahreinnel és Katarral,
továbbá megszünteti felettük védnökségét. Abu-Dzabi és
Dubaj uralkodói unióra
léptek, közös Alkotmányt dolgoztak ki. A többi öt emírség uralkodóit is
meghívták egy találkozóra, és felszólították őket a csatlakozásra, így 1972
elején a hét emírség meglapította az Egyesült Arab Emirátusokat, mely a mai
napig a térség egyik legstabilabb állama.
Vallás
Az Arab Emírségek vallása az iszlám, amely kereszténység után a világ második legnagyobb (monoteista)
vallása (a Föld népességének 23%-át teszi ki). Kialakulása az Arab-félszigeten
ment végbe a 7. század elején. Alapjául azon - Allah szavának tekintett -
kinyilatkoztatások szolgálnak, amelyeket Mohamed próféta adott át követőinek (a muszlimoknak),
és amelyeket halála után a Koránban (az iszlám elsődleges és legfontosabb forrásában) gyűjtöttek
össze. Teológiája mítoszokban és mesékben gyökerezik, istene az egész világ
felett álló korlátlan úr, akit angyalok sokasága támogat világkormányzó
munkájában. Allah tetszése szerint szabja meg az emberek sorsát is, akike haláluk
után mennyország vagy pokol vár. Erősen hangsúlyozza az eleve elrendelés tanát, és az ebből eredő
fatalisztikus hit az egyik jellegzetessége. Az iszlám a vallással kapcsolatban
két alapfogalmat különböztet meg: a hitet (6 alaptétele: egyistenhit, próféták
és szentek, kinyilatkoztatott könyvek, angyalok és dzsinnek, Végső Nap,
elrendelés) és a vallásgyakorlatot (5 pillére: hitvallás, ima, adakozás, böjt,
mekkai zarándoklat).
(Az iszlamizmus nem azonos az iszlámmal. Amíg az iszlám vallás és
civilizáció, addig az iszlamizmus politikai kategória. A leginkább elfogadott
nézet szerint az iszlamizmus az iszlám radikális formája.)
Az iszlám nem egyszerűen vallás, hanem valóságos civilizációnak is
tekinthető: híveit közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást,
erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (saría)
való engedelmeskedés köti össze:
- megfogalmaz bizonyos étkezési előírásokat a hívők részére (tilos
a disznóhús és származékai, a döghúsok, azok a húsok, amelyek nem éles késsel,
az állat torkánál átvágott állatból származnak, illetve a vér, vagy vérrel
szennyezett ételek; tilos továbbá a szeszes italok fogyasztása is).
- a ruházat egyedi jellege a történelmi koroktól fogva a mai napig
az identitás egyik kifejezőeszköze.
- az iszlámban a nő bizonyos jogi tekintetben másodrangú
állampolgár.
Tudomány
A középkori arab tudomány eredményei az európai civilizáció
fejlődésében is meghatározó jellegűek. Kialakulásában a vallás előírásainak is
kiemelkedő szerepe volt: az iszlám értelemről alkotott fogalma szerint ugyanis
a vallás és a tudás összeegyeztethető:
- kidolgozták a tudományos módszertan alapjait, amit a
természettudományok mellett a társadalomtudományokban is hasznosítottak.
- arab matematikusok felfedezték a logaritmusokat, szinusz és tangens táblázatokat készítettek, bevezették a
„0” fogalmát.
- a csillagászat tudománya különösen nagy szerepet játszott,
például a muszlim naptár jeles időpontjainak pontos
meghatározásában.
- a kémia területén kidolgozták a víz és az illó olajok
desztillálásának módszerét. A kínaiaktól eltanulták a papírkészítés
technológiáját és tökéletesítve adták tovább Európába. A tinták és festékek, az
üveggyártás és kerámiák, textil- és bőrkikészítés módozatai már a 9. századtól
ismertek voltak.
- a szél- és vízkerekek, duzzasztóművek, gátak és malmok a muszlim
világ megszokott képéhez tartoztak. Az öntözési technikák és csatornázási művek
a mezőgazdaság sikeréhez járultak hozzá, a szivattyúk elterjedése a
bányaiparban segítette az ásványok felszínre hozatalát.
- mivel az arab orvostudományt nem kötötték vallási előírások, és
szabadon tanulmányozhatták az emberi test felépítését.
Művészet
Az iszlám képzőművészeti stílusa díszes, színpompás, és - a
vallásos művészetek esetében - nem ábrázoló jellegű, mert a Korán szerint
csupán Isten képes életet teremteni, és mivel a vallás jellegzetessége a
bálványok elutasítása, az élet képi ábrázolását a muszlim teológusok
bálványimádásnak tekintették. A legtipikusabb iszlám díszítőelem az arabeszk (virág-,
levél- és gyümölcsmotívumokat alkalmaz, néha állat- és emberfigurák körvonalait
vagy geometrikus mintákat, melyek segítségével bonyolult mintázatot hoz létre).
Ezt a fajta díszítést mind az építészetben, mind kisebb műtárgyakon
alkalmazzák.
Az iszlám kultúrában az írott szó különleges tiszteletet élvez,
mint az isteni kinyilatkoztatás eszköze. Éppen ezért a kalligráfia óriási
fejlődésen ment át, és számos elegáns írásstílus alakult ki, melyet nemcsak a
kéziratokban művelték, hanem az épületek díszítésére is fölhasználták.
Az iszlám vallású népek irodalmáról átfogó elemzést adni
lehetetlen a művek száma, a kulturális háttér sokfélesége miatt.
A tipikus arab-iszlám zenei stílus több gyökérből táplálkozik: az
iszlám előtti arab zenéből, valamint a perzsák, bizánciak, törökök, berberek és
mórok kulturális hatásából. A zenét általában kisebb együttesek adják elő,
melyek egy énekesből és több hangszeres zenészből állnak.
A nyugati értelemben vett színpadi dráma és opera egészen a XIX.
századig nem fejlődött ki az iszlám világban.

