Szóval, az úgy volt, hogy...
...nagy nehezen sikerült közös időpontot találnunk, így aztán egy szombat reggel összegyűltünk Újpesten, betuszkoltuk a csomagjainkat a kisautóba, és megindultunk északnak.
- Az első állomás Fót volt, ahol elintéztem néhány apróságot otthon, majd körbe sétáltuk a Gyerit (Károlyi István Gyermekközpont), ahová régen annyira sokat jártam. A többi látnivaló kimaradt, mert ezek a kisdedek 3óránként esznek :D na jó, én is éhes voltam már :D
- Következett Dunakeszi, a Horányi rév környéke. Nagy hamburger, presszókávé, kis sétálás - ordas viharfelhők, úgyhogy ugrottunk is vissza az autóba, nehogy elkapjon a vihar. Persze egy csepp eső sem esett, csak a felhők voltak ijesztőek
- Innen meg sem álltunk Vácig, ahol Laci barátnőm (igen, barátnőm :D) várt minket egy kis idegenvezetéssel. A végére már égett a talpam a sok mászkálástól, és hulla fáradt voltam, viszont legalább nappal is láttam azokat a helyeket, amiket Attilával este néztünk meg, tavaly augusztusban.
- Mivel Vác elég hosszúra nyúlt, innen már nagyon siettünk Marosra, hogy lássanak is belőle valamit a csajok - meg persze éhes voltam :D Aztán a kapu előtt jutott eszembe, hogy a kulcsot otthon felejtettem. Mindkettőt. Tehát a pótkulcsot is, ami a szüleimnél van letétben :D Mondjuk akkor nem kacagtam így, sőt konkrétan szétvetett az ideg :D
Irány vissza Fót, onnan vissza Maros. Másfél óra alatt megvoltunk vele - és még a Patak is nyitva volt, tudtunk vacsorázni :D
Másnap nagy kirándulást terveztem, némi pancsolással. És igen büszke vagyok magamra, hogy a kigondolt helyre oda is találtam :D Második nekifutásra:) De odataláltam :D
- A nagymarosi part még mindig szép, és menő a zebra a biciklis úton :D
- A zebegényi rétes örök (főleg a meggyes-mákos), a kilátó pedig tényleg megér egy kis túrázást!
- A verőcei hekk sem volt semmi (de a hely egész döbbenetes), a régi szabadstrand viszont elég megkopott. Az önkormányzat már nem gondozza, így az egész egy sima természetes vízparttá vedlett vissza. Mondjuk így is tetszett.
- Levezetésképpen otthon lazítottunk, a cccajok fröccsöt ittak (pukkmeg, pukkmeg :D), én főztem (na jó, ez barokkos túlzás), aztán késő estig viháncoltunk kint. Az örökbe fogadott, nevelt kis szúnyogbabáinkon, többek közt :D
Hétfőn már csak kipihentük a hétvége izgalmait, illetve némi kertészkedésre is maradt idő. Meg egy búcsúkajálásra a Patiban :D Ahol csuda jó fejek, továbbra is! Ha valaki esetleg Kismaroson jár, feltétlenül keresse meg a Patak vendéglőt (http://www.patakvendeglo.hu/)! Nem fog csalódni benne (remélem :D)
Ahogy remélem, a cccajok sem csalódtak a marosi hosszúhétvégés nyaralásban. És ha gondoljátok, idén még beleférhet egy, ha jól szervezünk ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése