Apaaa, kezdődiiik!

Az úgy volt, hogy tegnap megint megvizsgált a doki (mivel túl vagyunk a 40. héten, minden nap be kellett mennem a klinikára), és mára is adott időpontot. Arra vonatkozó becslésekbe viszont nem mert bocsátkozni, hogy mikorra várható a Művésznő.

Mérgemben délután - miután kész lett a süti, amit Attila rendelt - nekiálltam a konyha kitakarításának. Nem terveztem ilyen nagy volumenűre, de valahogy belejöttem (azt hiszem, a szakirodalomban ezt hívják flow élménynek :D), és gyakorlatilag majdnem mindennel végeztem is (oké, a szekrények teteje nincs leetörölve, de már nem mertem felállni ekkora hassal a pultra :D).

Természetesen állat módon elfáradtam. Vélhetően Julcsi is, mert este igen fura csuklásfélét produkált, aztán meg elkezdett fájni a derekam. Nem akartam Attilát hiú reményekbe ringatni, úgyhogy ezt elhallgattam. Reggelre már 10percesek voltak a fájások, és egyre erősebbek... Szerintem hamarosan indulunk a kórházban, csak még meg kell szárítani a hajam :D

Szurkoljatok, hogy könnyen vegyük ;)

Új hobbi

Nagyon úgy fest, sikerült új hobbira akadnom - a lehető legalkalmasabb időben :) 

Találkoztam a papírfonással, és annak rendje s módja szerint belehülyültem... Hiszen a legjobb újrafelhasználási módja a reklámújságoknak, tetejében amúgy is rég szeretnék kosarat fonni (egyszer már próbáltam, peddingnádból, az tetszett, csak sajnálom a pénzt a hobbiboltos egységcsomagokra, és elég pocsolyás dolog a peddingnáddal történő bohóckodás. Igazi kosarat meg csak a régi öregek tudnak készíteni, tetejében a jó alapanyag sem érhető el egész évben...)

Szóval adott az amúgy szemét (jobb esetben szelektív hulladék) reklámújság, kell hozzá kis kézügyesség, egy sablon, hurkapálca, csipesz, akrill festék, lakk -  és idő, türelem meg fantázia :) A jövőben valószínűleg ez utóbbiak jelentik majd a szűk keresztmetszetet, de optimista vagyok: egy csomó "papírvesszőt" legyártottam már (ha az ember elkapja a ritmust, meglepően könnyű és gyors meló a papírsodrás)... :D

Szóval: karácsonyra kértek a Jézuskától kosárkát? :D

Soha!

Soha

ne

próbálj

kenyeret sütni

teljes kiőrlésű rozslisztből!!!

Ismétlem: SOHA!!! (Még akkor sem, ha a teljes mennyiség fele normál BL55ös fehér búzaliszt.)

Én másodszor futottam neki, sikertelenül. Először arra gyanakodtam, hogy a sör hiányzik neki (rozsos kenyérhez muszáj, szuperul megkel tőle a tészta), de ma kiderült, azt a sört inkább nekem kellett volna meginnom... Lehet, akkor nem vágom olyan lendülettel a kukába a végeredményt sem... Ami egy tégla sűrűségű tésztagombóc volt. Illatra oké, ízre remek, de nem kelt meg.

Kukába a teljes kiőrlésű rozsliszttel!!!

Nem jött be

Mivel Julcsinak már nagyon időszerű lenne megérkeznie, de semmi szándékot nem mutat arra, hogy kibújjon  kuckójából, bevetettünk egy csomó praktikát. Eddig eredménytelenül. Pedig kockáztattunk is: szombaton elkirándultunk Zsámbékra (gondolva arra, hogy a kis csibész majd biztos fel akarja rúgni a programot és viccből a kórháztól messze találja ki, hogy indulna, hadd izguljunk :D)...

Egy rakás élménnyel lettünk gazdagabbak, de a művésznő még mindig bent kuksol. És közben vagy pakol, vagy nagyon keres valamit, mert mozgolódás van, de csak a felső zónában... Pedig mára szólt a meghívója - mi meg nagyon várjuk már.

Julcsi, jelentkezz!

A kishaverok

Már nem tudom, hogy jött az ötlet tavaly, de Attilával kitaláltuk, hogy mi bizony madarakat fogunk etetni, innen az ablakból. Először eléggé két bites megoldást választottunk, az első nagyobb szél és eső bebizonyította, hogy a párkányra rakott, maggal töltött tálcánál komolyabb  eszközzel kell próbálkoznunk.
Kis nézelődés után úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy profi madáretetőt :) Minden nagyképűség nélkül: pompás lett - a cinkék imádták! Olyan forgalom volt itt egész télen, és olyan gombóc madárkák, hogy öröm volt rájuk nézni :) (Ráadásul miután tettünk egy nagyobb falapot párkány gyanánt a madáretető alá, már az alattunk lakó Misi bácsi is örült - addig hozzá szemeteltek a kis haverkáink, ehhh...)

Hétfőn úgy döntöttem, hamarosan itt a rossz idő, el kellene kezdeni ide szoktatni a cinkéket. Előkerítettem az etetőt, megszórtam fekete szotyival (a kis íneancek erre buknak), és kitettem. Másnap megjelentek a verebek :/ Jó, ők is cukik, de nem kifejezetten célcsoport az etetésnél, mert ők azért több mindent össze tudnak csipegetni, mint a kis béna cinkék. Viszont ma délelőtt hatalmas csiripelés közepette befutott a cinkebanda :D Remélem, idén is olyan kis gombócok lesznek, mint tavaly:

Gyűjtögető

Hétvége + szép idő + orvosi engedély = irány Kismaros, egy idén vélhetően utolsó kirándulásra :) Ez a kedvenc évszakom, azon belül is a kedvenc időszakom! Olyan szépek a színek, a fények, olyan jók az illatok - főleg az erdőben, és úgy tud örülni az ember, hogy még el tud csípni egy kis jó időt...

Molyoltunk a kertben, napoztunk kicsit, aztán megnéztük a Törökmezőn létesített kalandparkot, és elsétáltunk a "sásos" felé is, de már csak a könnyített, rövid útvonalon. És hát mit csinál egy felnőni képtelen, önmagát kreatívnak tartó szeleburdi nőszemély az erdőben? Gyűjtöget :) Mindenféle terméseket, amit fel lehet használni valami dekorációs célra. 

Ha az autóba beszabadult volna egy mókus, örömében kisírta volna a szemét a raktárkészlet láttán :) De nem adom!!! :D

Engem nem lehet elfelejteni...? :)

Már több, mint egy éve nem dolgozom a klinikán. Ehhez képest az imént telefonált egy hölgy a KSH-ból, hogy hiányzik az egyik bevallás, és tudnék-e neki információval szolgálni, mikorra pótoljuk. (Azért az elgondolkodtató, hogy hogy jut eszükbe 4előtt egy hajszállal telefonálni...?)

Most azért olyan jót kuncogok magamban :D És gonoszdi módon a nemszeretem volt kolléganőhöz irányítottam a KSH-s nénit. (Pukkmeg, Királylány! :D)

Hosszú és egysíkú

Fura egy nap volt. Fura, hosszú, és nagyon egy téma köré csoportosult.

- Kezdésnek UH, normál eredmények, szemérmes kisleányom viszont már nem mutatja az arcát (igaza van, én is be szoktam csukni a fürdőszoba ajtaját, hogy ne lássa senki, amíg csinosítom magam :D). 

- Utána egy óra szünet, amit okosan használtunk ki: begyűjtöttük a szüléssel kapcsolatos infókat (sokadszorra, de így a biztos), és megkajáltunk.

- Következett a CTG, ami nagyon nem tetszett a szülésznőnek, Babka valami miatt túlpörgött. Egy óra múlva ismétlés, addig igyak, pihenjek (ezen a ponton mondtam Attilának, hogy legalább az ő napja ne legyen elrontva, menjen nyugodtan haza)

- Újabb CTG, ez már rendben, ekkorra viszont a doki tűnt el. Illetve nem tűt el, műtött, közel egy órát még várni kellett rá. Illetve a végén többet, mert műtét utánra volt egy betege is, de azt a 20percet már simáááán.

- Aztán már nem sok értelme volt hazajönni, mert mindenképp el kell mennem a szülésfelkészítő tanfolyamra, fél 4kor (legalábbis a klinikán dolgozók szerint). Hát, szerintem nem érte meg. Kevesebb használható infót kaptam, mint ijesztő történetet. Negatív a mérleg, tetejében egy csomó időt szúrtam el rá, feleslegesen: annyit voltam bent a klinikán, mintha ott dolgoznék. Na jó, annyit nem (akkoriban iszonyú sokat túlóráztam), de jóval többet, mint szerettem volna.

- És ha már ennyire elment  nap, meglátogattuk a gyerekorvost, a baba-receptcsomagért (az első időszak gyógyszertári ápolószereit így lehet megvásárolni). Itt volt egy szerencsés fordulat is: a védőnő is bent volt, beszéltem vele, és ezzel megúsztam a holnapi látogatást, de még a telefonálást is :)

- Hogy jól zárjuk, shoppingoltunk kicsit (természetesen nekem, szoptatós melltartót, hasszorító övet), és bűnöztünk a "Mekiben".

Azért jó, hogy már vége...

Kész a kuckó

Nagyon úgy néz ki, hogy minden a helyére került összeszerelve, felrakva, beállítva, letakarítva, fertőtlenítve, kimosva, hajtogatva, vasalva... Julcsi, jöhetsz :

(Persze a színek ennél sokkal jobbak élőben!)

 

Gyerekkorom "halacskája"

Még nagyon kicsi voltam, mikor először találkoztam a "halacskával", vagyis a selyemkóróval (bővebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Selyemk%C3%B3r%C3%B3). Épp szüreten voltunk, édesanyám mutatta, hogy ő kislány korában ezzel játszott. Tényleg szép és vicces a termése - sőt, több, mint vicces - de erre utólag már nem emlékeztem. Csak mikor idén is megtréfált.

Múlt heti marosi kirándulásunk alkalmával, a kalandos hazaúton, mikor letereltek minket a pályáról, az út szélén láttam újra közelről. Kértem Attilát, hogy tépjen már egy szálat, vigyük haza, legyen dísz. Mert olyan szép formájúak a tokok... 

Aha, csak azt felejtettem el, hogy a magja valami brutális cucc :) Technikailag a pitypang útján halad: a magot repítőszőr szállítja a szélben. Épp csak annyi a különbség, hogy embertelen mennyiség halmozódik el egy tokban, és egy száron van minimum 5tok. Ami ha kiszárad...

Na, ennek voltaképp szél sem kell, a legminimálisabb légmozgásra is képes iszonyú távolságokra jutni. Cirka fél nap alatt sikerült összetakarítanom a lakást, már nem szálldosnak fehér szöszök, nincsenek magok - legalábbis remélem :D

Fészekrakók

Az utóbbi 1-2hétben eluralkodott rajtunk a fészekrakó ösztön. Nem mondom, hogy minden gondolatunk ekörül forog, de napi többször is előkerül a téma, és nem csak beszélünk róla (meg listát írunk), hanem cselekszünk is:

- kórházi csomag összepakolva,

- babaruhák harmadszor is kimosva (nem ér kikacagni, állítólag többször kell, az érzékeny bőrük miatt :D)

- meghökkentő összeget hagytunk az egyik bababoltban a hét elején, de gyakorlatilag végig kipipáltuk a babaváró listát,

- amit nem, azt hét végén pótoltuk: kis szekrény és falvédő is megvan (sőt, extraként vagány éjjeli fény is),

- megtanultuk a babakocsi, hordozó és sterilizáló szakszerű használatát.

Még egy kis tisztítás, fúrás-faragás, és kompletten kész a babakuckó.

Jöhet a királylányunk :)

Haladok a korral

Bár néhány hónapja még élesen kritizáltam a - családom férfitagjai szerint egyértelműen és kizárólagosan - jövőt jelentő Android rendszerrel futó telefonokat és egyéb kütyüket, tekintettel arra, hogy számomra befogadhatatlannak tűnik, a múlt héten mégis beadtam a derekam... Ráadásul majdnem 13év után szolgáltatót is váltottam... Döbbenet.

Külön érdemes megjegyezni, hogy eddig kizárólag a fekete-ezüst kombinációt bírtam elfogadni... Ehhez képest:

 Hát, ő az. Tudom, van jobb is, meg okosabb is, meg gyorsabb is, meg nagyobb is, meg kisebb is, meg drágább is - de belépőnek nekem ez pont megfelel, sőt.

Jelentem, már képes vagyok hívást indítani és fogadni, sms-t küldeni és olvasni, továbbá ébresztőórát beállítani, segédfényt bekapcsolni, és - komoly küzdelmek árán - internetezni is. Tetejében rendet is raktam a képernyőn.

Haladok, haladok :D

Megfizethetetlen

Szombati szuperprogram: kirándulás Marócára kettesben (jóna, ne raplizz folyton, Julcsi, hármasban :D), szép időben, Dunázással, Patizással, kertben nézelődéssel...

Aztán a hazaúton én vezettem. A 2/A úton forgalomlasító akadályként cementszállítót vontattak, masszív 35km/h sebességgel, egysávos úton... Vácnál letértünk inkább a régi 2es útra. Ahol csak néztük, mi ez a nagy dugó/forgalom a szembe irányban...? Nnnna, hamarosan a mi oldalunkon is lett, de megpróbáltuk kicselezni. Voltaképp sikerült, csak kicsit másképp :D

Csúf baleset a 2/A-n, lezárás, átterelés a régi 2es útra, emiatt lépésben haladó forgalom. Rádióban közlekedési hírekből értesülve nem tűnt túl drámainak, így megpróbáltunk mégis felmenni a gyorsabb útra... Sikerült (többünknek is, és csuda menő volt az üres úton száguldozni :D), csak kb 2kilométerrel a tervezett lehajtás előtt visszafordítottak. Naneeeeeem, én nem megyek vissza Gödig és állok be a dugóba. Én bizony nem! Irány a benzinkút, kérdezősködés, hogy valami alternatív útvonal van-e... Shop-os leányzó (aki saját bevallása szerint úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét) erősen tagadott és fejet ingatott, itt bizony nincs más opció, csak a visszafelé. Kutas fiúk már tudtak lehetséges megfejtést, miután közöltem, hogy kis terepjáróval vagyok (és hattttttalmas pocakkal :D), nekem a földút is kiváló alternatíva. Megmutatták, hol az út, de ne kérdezzem, merre visz. Az mindegy, majd lesz valahogy.

Azért az a pillantás, mikor a nagyhasú kismama kisJimny-ből még odaint egy köszit a szájtáti fiúknak, mielőtt befordul az ismeretlen földútra - na, az megfizethetetlen :D

És persze ott lyukadtunk ki, ahol sejtettem :) Tényleg van térkép a fejemben :D

De jó nekem!

Ééééés igen! :)
Újra itthon van :)
Sallala :)

Célegyenes

És már csak egyet kell aludni!!! Mondjuk annak az egy alvásnak meg épp ideje is lenne már... :)