Kecccóóó

És megvan a fészek! :)

Dubaj "külvárosi" részén, Sarjah mellett, a fehér szélű - piros közepű házban, a 11. emeleten:

A kilátás a lakásból nem megosztás-pozitív, de bőven kárpótolnak érte az extrák:

- élelmiszerbolt és fitness-terem a ház alsó szintjén,

- medence a ház tetején,

- kórház az út túloldalán, majdnem szemben a házzal,

- egészségcentrum és patika a szomszéd ház aljában,

- buszmegálló nagyon közel,

- bevásárlóközpont, park és tengerpart egy köpésre

Attila csak pár napja költözött be, így még nem tudta berendezni, de a legszükségesebbek már megvannak (bútorozott konyha + hűtő és tűzhely), mosógép, beépített szekrény, ágy+éjjeli szekrények+kislámpák és az ágynemű.

De ott lennék már, segíteni a fészekrakásban... :)

Zsolti és a mosogatógép

Attila legjobb barátja, Zsolti, aki beköltözött helyettünk, felhívott a minap. Komoly problémával találta szemben magát, amin nem tudott úrrá lenni. Ez a probléma pedig a mosogatógép volt. Ami nem akart elindulni, ráadásul az aljában állt némi víz. A mi jó Zsoltink próbálkozott a letöltött kezelési útmutató szerinti módszerekkel, majd a márkaszerviztől telefonon kapott tippekkel, de hiába. Az a fránya mosogatógép csak nem csinált semmit. Utolsó ötlete az volt, hogy bizonyára eldugult (a márkaszerviz is ezt jelölte meg az egyik lehetséges hibaokként). Mielőtt nekiállt a csőtisztításnak, azért felhívott, hátha tudok egy egyszerűbb megfejtést. De az sem vált be. Azt mondta, akkor jöjjön a drót. 

Bementem inkább. És persze meg tudtuk oldani, nagyon egyszerűen: ugyanazt játszotta el vele is, mint velem nyáron: hamarabb nyitotta ki és állította le a gépet, mint ahogy a program lejárt, emiatt nem engedett új mosást kezdeni. Csak egy gombot kellett hosszasan nyomni, amitől elfelejtette az előző, befejezetlen műveletet.

Nagyot nőttem Zsolti szemében :D

Mint a fiatalok

Lehet, hogy nem vagyok egy mintaanya, de néha szükségem van arra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem, hogy teljesen egyedül legyek, és ne itthon. Tesóm látta rajtam, és akkora tündér volt, hogy felajánlotta: majd ő babázik, én meg húzzak el a fenébe egy órára. Úgyhogy kapva kaptam a lehetőségen, bepattantam kisJimnybe, és elsüvítettem vásárolni. Nem shoppingolás volt, tényleg vennem kellett néhány dolgot, de nem tudom letagadni, hogy volt akkora élmény, mint a cicáknak a plázázás :)

A kocsiban feltekertem a zenét (Robbie Williams: Let me entertain you) és hangosan énekeltem, majd végigcikáztam a bolton, és hazafelé kerülővel mentem, mint a gondtalan fiatalok, akiknek nincs semmi kötelességük. Itthon pedig egy vigyorgó párt Öcsém és Kata) meg egy édesen alvó gyereket találtam :)

Köszi, Tesó :*

Anyagmegmaradás

Julcsi meg én együtt be tudjuk bizonyítani, hogy az anyag (háj) nem vész el, csak átalakul :D

Tempósan fogyok, ha nem áll le, akkor még hízókúráznom is kell majd (60kg-ról 56ra, 3hét alatt), közben kisdedem erőteljes gömbölyödésnek indult. Eddig sem volt alultáplált, de egyre közelebb van a tökéletes forma (gömb :D) eléréséhez: 6,5 kiló fölött van a súlya, ami korához képest nem olyan sok, csak a magasságához :D

Szomorú hírek

Újabb veszteség itt a Földön, újabb angyal az égben...

Február elején meghalt Attila nagymamája. Sejthető volt, hogy már közel a vége, mert 95évesen az is csoda, hogy az első tüdőgyulladásból felépült... de nagyon hamar jött a második. Még el tudtunk köszönni tőle január végén; remélem, örült, hogy láthatta az unokáját és dédunokáját.

Most pedig már ő vigyáz ránk odafentről...

Pakolpakolpakol

Néhány doboznyi holmit már menet közben átszállítottunk, de rengeteg maradt még otthon. Tesómék és apukám segítségével még további 4kör volt a költözés, meg két nap, míg mindent összepakoltam és kitakarítottam (meg átrendeztem, mert már régóta viszketett a tenyerem, hogy áthúzzak néhány bútort - és tök jól néz ki :D). Szegény kisVackort alaposan megviselte a nagy felfordulás: irtó nyűgös volt, összezavarodott, és emiatt nem tudott pihenni sem. Majd megszakadt a szívem, ahogy sírt. És elég sokat sírt egész  hétvégén.

Vasárnap este jött Zsolti, aki ott fog lakni, míg mi máshol. Átadtam a kulcsokat meg a szükséges infókat a lakás kényelmes és optimális működtetéséről, aztán irány Fót...

Nagyon ciki, hogy bőgtem, mikor elindultunk? Igazából majdnem olyan érzésem volt, mint régen, a nagyon szomorú szakítások alkalmával. Végül is csak lezárult egy korszak az életemben, ami csodálatos volt. És jön egy új, ami bizonyos szempontból könnyebb lesz (hiszen öten leszünk egy kis Babkára), másfelől viszont nehéz (mert volt egy életritmusa mindenkinek, és most össze kell hangolnunk, ami magában hordozza a komoly súrlódások lehetőségét is).

Na de kik a jók? :)

Indulás

Eljött hát: március 31-én Attila kiköltözött a jövendőbeli új lakhelyünkre.

Délután fél 5kor indult a gép, apukám vitt ki minket a repülőtérre, Julcsi is jött, elbúcsúzni apától. Volt olyan rossz érzés, mint az első, nyáron. De mi döntöttünk így, és majd úgy is találkozunk nemsokára, és majd milyen izgi lesz ott kint...

Attól még baromi rossz, na. Még szerencse, hogy hazafelé elnéztünk egy felhajtót, úgyhogy sírás helyett inkább elkezdtem a térképet bújni, hogy ne Szolnokon kössünk ki :)

És biztosan nekem van a legaranyosabb családom: apukám nem haza vitt, hanem hozzájuk, Fótra, hogy ne legyek egyedül, és biztosan vacsorázzak, ne csak bömbizzek egész este.

A harmadik hónap

Újabb eseményekkel teli hónap telt el. Vázlatosan:

- megvolt az első kör oltás. Julcsi - a kisbabákra jellemző aranyhal-memóriának köszönhetően - fél óra múlva már el is felejtette volna, csak az a rotavírus elleni szérum... az ne keserítette volna meg a napjainkat...

- Babka kísérletezni kezdett: először azzal, hogy befér-e az ökle a szájába (nem), majd hogy meddig tudja kinyújtani a nyelvét (megdöbbennétek), aztán jött az ujjszopás (teljes sikert könyvelhetett el), továbbá hogy mennyi ideig bírom megállni, hogy folyatja a nyálát (máris befogtuk az előkéket, nyálfelitató gyanánt :D)

- folytattuk a kirándulásokat: Dunakeszi, Kismaros / Nagymaros, Salgótarján, és meglátogattuk az újpalotai nagybátyámat is a rendszeres hazamenéseken kívül.

- selejtezünk, dobozolunk a közelgő költözés miatt

- Julcsi meg néha ridegtartásban van reggelente: a 6órai evés után megy a kiságyba. Nem mindig szereti.

- viszont Lizi a legjobb barátnője és edzőtársa lett: egyre ügyesebbe használja a kezét, mióta rátalált a rózsaszín gyíkra, Zsolti mackó pedig előlépett tiszteletbeli pszichológussá, aki lenyugtatja a felpörgött Babkát.

- Őfelsége nő, mint a gomba: megpróbáltuk a következő pelenkaméretet, ami elég nagy hiba volt, hiszen egy hét alatt több balesetünk volt, mint korábban összesen. Eltettem későbbre ;)

És egy sztárfotó a három hónapos kisbanyáról: