Néhány doboznyi holmit már menet közben átszállítottunk, de rengeteg maradt még otthon. Tesómék és apukám segítségével még további 4kör volt a költözés, meg két nap, míg mindent összepakoltam és kitakarítottam (meg átrendeztem, mert már régóta viszketett a tenyerem, hogy áthúzzak néhány bútort - és tök jól néz ki :D). Szegény kisVackort alaposan megviselte a nagy felfordulás: irtó nyűgös volt, összezavarodott, és emiatt nem tudott pihenni sem. Majd megszakadt a szívem, ahogy sírt. És elég sokat sírt egész hétvégén.
Vasárnap este jött Zsolti, aki ott fog lakni, míg mi máshol. Átadtam a kulcsokat meg a szükséges infókat a lakás kényelmes és optimális működtetéséről, aztán irány Fót...
Nagyon ciki, hogy bőgtem, mikor elindultunk? Igazából majdnem olyan érzésem volt, mint régen, a nagyon szomorú szakítások alkalmával. Végül is csak lezárult egy korszak az életemben, ami csodálatos volt. És jön egy új, ami bizonyos szempontból könnyebb lesz (hiszen öten leszünk egy kis Babkára), másfelől viszont nehéz (mert volt egy életritmusa mindenkinek, és most össze kell hangolnunk, ami magában hordozza a komoly súrlódások lehetőségét is).
Na de kik a jók? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése