52. emelet

Ramadan idejere nem akartunk itt maradni, nem csak a meleg, hanem a nehezitett palya miatt sem, hiszen ilyenkor napnyugtaig nincs eves, ivas nyilvanos helyen, igymi sem tudunk menni sehova, mert nem akarunk udvariatlanok lenni azokkal szemben, akik bojtolnek.

Oke, nagyon lehetosegunk sem lenne ra, mert minden vendeglatoipari egyseg zarva van az Iftar kezdeteig (ez a napnyugta utani imat koveto naaagy kajalas), vagy maximum elvitelre szolgal ki. En meg azt nem birnam ki ugy, hogy meg szoptatom Julcsit...

Hazaindulas elott tartottunk egy bucsucsavargast a varosban, egy olyan reszen, amit eddig nem latogattunk meg egyutt. Ez a Marina, ami kozel annyi kepet ihletett mar, mint a ket leghiresebb itteni szalloda vagy a Palma sziget. 

Attila kinezte maganak a Marriott hotelt, hogy menjunk fel a tetejere. Nem tudtam, hogy lehet ilyet csinalni, es bar erdekelt a kilatas, de elore kinosn ereztem magam attol, hogy majd jol elzavarnak... Es nem! Mi tobb, a vacak kis kocsinkat kulon szemelyzet parkolta le, keszsegesen iranyitottak minket a lifthez, az 52. emeleten pedig bar es etterem volt, ahol volt kiszolgalas! 

Ugyhogy ettunk, ittunk, gyonyorkodtunk a kilatasban, es hallgattuk Julcsi elegedett sikkantgatasait, aki eleteben eloszor ult etetoszekben, es cefetul elvezte :)

(Hogy ne gondoljatok azt, hogy a mi eletunk csak menoseg, siker meg giccsbe hajlo romantika, elmeselem, hogy elhagytuk a parkolocedulat, igy majdnem annyi ideig tartott hozzajutni az autohoz, mint amennyit a barban toltottunk :D)

Ízirájder

Epp kitorni keszult a Ramadan, es javaban duborgott mar a kanikula, amikor remek otletunk tamadt: menjunk egyet kvadozni (ezt igy irjak?) Ket autoval, a mienkben egy gyerekkel megindultunk Um al Quain-ba, hogy robogjunk egyet, es ha mar ott vagyunk, vehetnenk egy kis alkoholt is a Barracuda-ban...

Hat, mit mondjak? Iszonyuan zavart, hogy meleg van, es hogy fogja birni a gyerek a levegon, legkondi nelkul (arnyek volt, szello volt, viz volt, ruha viszont nem volt rajta - kifejezetten imadta :D). Aztan kicsit izgultam, hogy jajj, csak bajuk ne legyen ezeknek a bolondos fiuknak, akik a kanikulaban akarnak randalirozni a sivatagban. Utana hirtelen ket dolog miatt is volt okom parazni, amikor a Zuram vitt egy kort. Jajjistenem, egyedul van a gyerek (nincs egyedul, ketten voltak vele, egy 4gyerekes apuka meg egy volt babysitter), es jajjistenem, gyorsan megyunk, el fogunk tevedni, fel fogunk borulni...

Aztan atgondoltam: ha parazok, nem fogom elvezni, akkor meg minek mondtam igent a programra? 

Utana mar jo volt, lobogott a hajam, porogtunk a homokban, csuda tajakat lattunk - meg tevekakit is :D (A masik srac es utasa persze tevecsontokat talat, pukkmeg) Es meg a Barracuda is nyitva volt, hogy betankoljunk alkoholbol a kovetkezo egy honapra.

Meg, meg, megegyszeeeer :)

Nepolitizaljakmar!

Nem lesznek megszoritasok. Aki ennek az ellenkezojet allitja, az hazudik.

Ja, hogy internetado, meg magas alkohol tartalmu italok aremelese, meg tobb termek afakulcsanak novelese, meg leepitesek a kozszferaban? Az lesz. Viszont az nem ado, ugyebar?

Na, akkor most ismeteljetek szepen, birkak: neeem lesznek meeegszoritasok...

Tea

Van itt egy nagyon népszerű - szerintem finom - teafajta, amit az arabok gyakorlatilag kávé helyett isznak (oké, van olyan erős, sőt). Nem csak a tea íze tetszik, hanem a hozzájutás módja is: út menti bódékban árulják, ami mellé odagurul az ember az autójával, jön az ember felvenni a rendelést, majd hozza a teát és viszi a pénzt. Innen még fél óra, mire elfogy, mert iszonyú forró, tetejében hőszigetelő pohárban van, és az időjárás sem hűti, mint otthon a forralt bort a karácsonyi vásárban.

Lal (akiről mindig csak legközelebb írok) nagy rajongója, és ha vele megyünk valahova, mindig megállunk egy teára. De ez ritka, így kifaggattam a receptről. Szerinte ezt csak úgy tanulhatja meg az ember, ha látja, hogyan készül (teáról beszélünk :D). Meghívtam hát, teát főzni, hogy bármikor ihassak. 

És igaza volt. Mindjárt az alapanyagok beszerzésénél hibáztam (CSAK Lipton szálas fekete teából és Rainbow tejből lehet jó teát főzni), aztán a türelmem sem lett volna meg ahhoz, hogy fél órán keresztül forralgassam kis lángon a teát, inkább összecsaptam volna, aztán meg csodálkozom, miért nem olyan, mint a bódés :)

Leírom a receptet, hátha más is inna ilyet:

Karak chai

Hozzávalók - egy csészényi teára számolva

- 1 bögre víz

- 1 teáskanál cukor

- 1 teáskanál szálas fekete tea (csakis Lipton :D)

- kb 2 evőkanál konzerv tej (Rainbow, semmi más :D)

Elkészítés:

Ahány csésze teát szeretnénk, annyi bögre vizet forralunk egy lábasban, amihez hozzáadjuk a cukrot. Ha bugyogva forr, mehet bele a tea, majd kis lángon főzzük tovább, úgy negyed óráig. Ha már dögös a színe, mehet bele a tej, őjra felforraljuk, és tovább főzzük kis lángon, további 10percig.

Ha a színe nem az igazi (ehhez kell a rutin), tejjel (ha túl sötét) vagy teafűvel (ha túl világos) javíthatjuk. Persze ilyenkor megint fel kell forralni és még kb 5percig főzni a megfelelő eredményért.

Mondjuk ez inkább kajablogos poszt...

Fel akartak szedni! :D

Vannak napok, amikor rámtör az elégedetlenség, amikor elkeserít az, amit a tükörben látok, és nem lehet meggyőzni, hogy dehogy is van akkora baj a külsőmmel, mint én hiszem... Minden nőnek van ilyen, mondhatni, ez így normális. Aztán történnek olyan dolgok, amik úgy adják vissza az önbizalmamat, hogy közben meg is röhögtetnek :D

Nemrég a strandon fel akart szedni egy pasi :) Engem. A sokat takaró, tavalyi  fürdőruhájában ténfergő, kagylókat gyűjtögető, kisgyerekes anyukát :D Még jó, hogy a Zuram nem féltékenykedő típus - bár erre azért ő is tett egy megjegyzést :)

És nem, nem vén fószer volt, hanem egy kb velem egykorú ausztrál mérnök ;)

A megfejtett rejtély

Ha már itt vagyunk, mindenképp be akarjuk járni az összes emirátust. Néhányat már kipipáltunk (bizonyítékként homokot, kagylót is tudok felmutatni, felcimkézett bébiételes üvegekben :D), a legutóbb Ras al Khaimah-t.

A többihez képest nem volt egy nagy durranás az, amit láttunk belőle - de ilyen magasra tolt ingerküszöbbel már nehezen ájul el az ember. Azért kedves kis hely volt, aranyos próbálkozás, hogy igyekeznek a "nagyokkal" lépést tartani. Csak hát az adottságok...

Viszont a legtöbb fejtörést eddig ez adta nekem :D Ahogy autóztunk a városban, rendszeresen a szemem elé került a "RAK" mindenféle kontextusban. Hol Ceramic, hol Textile, hol bárakármi. Eleinte átsiklottm rajta, aztán gyanús lett, majd próbáltam kitalálni, mit jelenthet, ha már ilyen népszerű.

Azért banknál rájöttem, hogy Ras al Khaimah-t :D

Bolti szarka

Loptam a boltban. Én, a talpig becsületes. Pfff... Jó, véletlen volt, de akkor is :)

Csak beszaladtam egy ásványvízért és egy kis nasiért, ha hosszúra nyúlna az IKEA program, de közben megláttam egy cuki babát. Kicsit vívódtam, mert Julcsnak így is elég játéka van, de pont babája nincs. Egy kislánynak! 

Töprengés közben (mutogattam Julcsinak a babákat) letettem a nasit a babakocsi tetejére. A kasszánál már nem is emlékeztem rá, úgy lefoglalt az új szerzeményem. És simán kitoltam a kocsit, rajta a kifizetetlen nasival (még csodálkoztam is, hogy milyen olcsón megúsztam :D)

Mikor az IKEA előtt észrevettem, elsápadtam, elvörösödtem, és majdnem visszmentem, hogy kifizessem utólag :D

Aztán inkább csak megettem. Jól esett :D

Viziszörnyek

Egy szép és kellőképp meleg nyári hétvégén kitaláltuk, hogy ideje lenne a jetsky - programnak, falkában. Összetrombitáltuk a társaságot hozzánk (és természetesen mi nem készültünk el időben :D), aztán 2autóval elindultunk a sharjah-i öbölbe, száguldozni egy kicsit.

Kicsit bánom, hogy ilyen gyáva kukac vagyok, és csak potyautasként próbáltam ki, de legközelebb összeszedem magam, és vezetem is. Mert jó ám, meg vagány dolog :)

Eid Mubarak!

Vége a ramadánnak, meg is ünnepeltük a puccban, mint a helyiek :) Ha mar itt vagyunk, alkalmazkodjunk a konnyebb tuleles erdekeben :)

Szallast foglaltunk egy ejszakara egy szep szallodaban, az ocean partjan, Fujairah-ban, egy olyan reszen ahol korabban nem jartunk. Mar maga az ut is klassz volt, megint lattuk a sivatagot, a koszalo teveket, a csodas hegyeket... es mert megalltunk a Friday Market-nel hogy vegyunk egy szonyeget :) A zuram megint nagyot alkudott, a vegen mar kettot adott volna azert az arert, amit eredetileg egy szonyegre mondott :) Elmeny volt hallgatni :)

A hotel csodalatos volt, a szoba remek, a kilatas varazslatos, a szemelyzet udvarias es segitokesz, a vizpart gyonyoru, a strandresz tiszta... viszont a kaja kicsit draga, es olyan nagy hullamok voltak, hogy Julcsival nem tudtunk bemenni. Megprobaltuk, de konkretan hasra lokott az ocean, amikor meggondoltam magam, es kiindultam a gyerekkel. Iszonyuan megijedtem, meg jo, hogy a part kozeleben tortent, es gyorsan fel tudtam egyenesedni. Julcsi igy is nyelt egy adag vizet, nekem meg mindket terdemrol lehuzta a bort a kagylos-kavicsos part. El is ment a kedvem a pancsolastol egy idore, hiaba latta el profi modon az elsosegelyes srac. Viszont hatalmas pozitiv elmeny, hogy tobben szaadtak oda, mikor lattak, hogy elestem a gyerekkel, hogy segitsenek. Karpotlaskent olyan naplementet lattam, ami szinte mar giccsesen szep :)

Azt hiszem, eletem legszebb nyaralasa volt. Plane, hogy hazafele masik uton jottunk, keresztul azokon a hegyeken, amit odafele csak neztunk. Hihetetlen a latvanyuk...

Jo, igazabol nem a Ramadan veget unepeltuk meg, hanem azt, hogy visszajottunk es megint egyutt a kiscsalad, meg - nemi kesessel - az elso hazassagi evfordulonkat :)

Akik nem ismerik a KRESZ-t

Kevés olyan meghökkentő élményben volt részem, mint Um al Quain-ban, amikor megláttam a kétszer két sávos úton, a belső sávban, tökéletes lelki nyugalommal a forgalommal szemben közlekedni EGY CSAPAT TEVÉT! :D :D :D

SkiDubai

Mert mi kell a sivatagba? Igen, eltaláltátok: fedett sípálya :D

-3fok, igazi hó, szánkó, pingvinek, anorák - mesei.

Naná, hogy Attila kipróbálta :) Én csak azért nem, mert 2év alatti gyerek nem vihető be, és kire bíztam volna Julcsit? Ha meg megvárom a fiúkat, míg kibohóckodják magukat, akkor egyedül kellett volna bemennem. Annak meg mi értelme?

De legközelebb szerzek havazós partnert - vagy gyerekcsőszt arra a fél órára, mert ezt muszáj kipróbálni :D

(Nem mintha otthon nem láttam volna havat, ráadásul nem is igazán kedvelem a hideget, és mégis... biztos sznob vagyok, azért :D)

Igen, van fedett koripálya is, de az uncsi, mert otthon is van :D

Karbantartók, már megint

Nem tudom, hogy mi vagyunk ennyire pechesek / elégedetlenek, vagy a mi lakásunk extrém problémás, esetleg pont így van ez a ház többi lakásásnál is, de hozzánk már szinte hazajönnek a karbantartók. Legutóbb a légkondi miatt.

Mondjuk nem közvetlenül a légkondival indult a műsor, hanem a vízcsöpögéssel. Először csak a fürdőszobában csöpögött egy kicsit a plafon, ráadásul néha le is múlt, magától. De amikor már a konyhában is esett, és a padló vízköves volt mindkét helyiségben, tetejében fogmosáskor a hátamra hullott a víz, akkor elegem lett.

Első körben szóltam a portásnak (ártatlan kerek szemek, kicsit kétségbeesett arc, hogy mit lehet ilyenkor csinálni?), aki másnap 9re beígérte az egyik narancssárga ingest. Természetesen a jóbarát késett, délben lementem érdeklődni. Ennek következtében hamarosan megjelent az ügyeletes karbantartó, bekukkantott az álmennyezet fölé, kiütögette a vizet, ami kis tócsákban állt odafönn, majd mosolyogva távozott... 10perc múlva pedig megjelent a komája, hogy akkor jött a csöpögés miatt... Jogos, kétszer jelentettem be :D Mire alaposan kitakarítottam a konyhát és a fürdőszobát (ne tudjátok meg, mi mocsok van az álmennyezet fölött!), elkezdett csöpögni a víz. Azt hittem, megüt a guta.

Következő reggel már nem bíztam a portásra, felhívtam a központot, elmeséltem a sztorit, megígérték a szakembert, amilyen hamar csak lehet. Kisvártatva jött egy harmadik létrás ember , akinek előadtam a drámakirálynőt: a férjem milyen bosszús a fürdőszobai miatt, mert mennyire zavaró a vízcsepp az ember hátán, meg milyen veszélyes a csúszós padló, az esetlegesen zárlatossá váló hűtőről nem is beszélve (már ott is csöpögött). És egyedül vagyok a kisbabámmal egész nap, ki veszi észre, ha valami bajom esik? :D Ja, mellesleg baromi meleg van a lakásban: 15fora állítottuk a termosztátot, egész nap csúcsra jár a masina, és nem megy 27fok alá a benti hőmérséklet... és ha már itt van, akkor ugye ezt is megnézi? Köszi :D
Szerintem simán Oscar esélyes volt az alakításom, meg is győzte a fickót.  Mondjuk lehet, hogy enélkül is alaposabb munkát végzett volna, mint a másik. Mindenesetre felpattintotta az összes álmennyezetet, kitisztította a szűrőket, felitatta a párát az összes fújó és szívó egységnél, majd megosztotta velem az infót, mely szerint marha meleg van a konyhában. Tudom, öcsém, minden nap ott szenvedek főzés közben. Ja, nem úgy, hanem a plafon felett is, nem csak úgy általában. Ezzel elment ebédelni, megígérve, hogy egy óra múlva jön.
És tényleg, bár nem hittem benne. A hosszú szünet pedig nem csak kajával telt, hanem rájött a hiba okára, és elhárította. Történt ugyanis, hogy valahogy eltűnt a kinti levegőt beszívó cső körüli burkolat, így a konyha plafonrészébe a kinti 45fokos és extrém párás levegő dőlt befelé. Ettől volt meleg, hiába dolgozott a légkondi, és ez a nagy páratartalmú levegő csapódott le a benti egycégeken, ami összegyűlve csepegni kezdett.

Azóta jó idő van nálunk, megszűnt a csöpögés, és megint kitakarítottam a fürdőt meg a konyhát :D

Füstbe ment terv

Van a vasalni való ruháknak egy olyan szeszélye, hogy sokáig csak egy-két darab keletkezik, amiért kár bekapcsolni a vasalót, aztán mikor már teljesen elaltatják az ember éberségét, falkában támadnak.

Ez történt velem most is: rám rontott egy hegynyi vasalni való textilnemű. Rápihentem egy napot (és mostam még egy adagot - ha már lúd, legyen kövér), aztán nagy sóhajtozások közepette nekiálltam. Kb a feléig jutottam, amikor a vasaló is, meg Julcsi is megunta. Csak míg a lányom hangoskodással adta ezt tudtomra, addig a vasaló vaskos füstjeleket küldött. Kicsit beijedtem, hogy elindul a füstriasztó, meg rendesen büdös is volt, úgyhogy a teraszra száműztem a lázadót.

Ennek 2 napja. Azóta nézem a maradék ruhahegyet.

És ma is mostam... :D



UPDATE: Van vasalóm. Eltűnt a ruhahegy :)

Bekukk

Kicsit eltűntem. Illetve nagyon.

Julcsi beindult, meg adódtak megoldandó helyzetek, így aztán nem sok időm maradt bekapcsolni a számítógépet... telefonról meg nem tudok normálisan írni.

Most viszont folytatom - bepótolom az elmaradásokat. Nem időrendben, mert ki emlékszik már ennyi idő után, mi mikor volt.

A hetedik hónap

Megint csak azzal tudom kezdeni, hogy Julcsi iszonyú sokat fejlődött:

- az alvás továbbra sem megy. Mármint éjjel. Délelőtt hibátlan, kár, hogy emiatt lábujjhegyen mertem csak a házimunkát csinálni... Mert ezzel szépen át is állítottam Julcsit a kevésbé felhasználóbarát üzemmódra. Programozhatom át. (Mostantól rendszert váltok: és megint meg lehet kövezni, de sajnos muszáj felkeltenem délelőtt, hogy ne aludja át a fél napot, mert így persze, hogy éjjel nem álmos. És az evés sem igény szerint lesz, mert egyre gázabb az általa diktált rendszer...)

- elkezdett kúszni, kellő motivációval már elég komoly távokat győz le, remek tempóban. Szóval de jó, hogy van játszószőnyege... :)

- négykézláb is pompásan érzi magát, kiváltképp, ha valamit a szájába is tud venni előtte :D (kép lent). Komolyan, olyan, mint egy rosszcsont kiskutya :D. És a mászás előszeleként már gyakran előrevetődik, ha valamit gyorsan meg akar szerezni - legutóbb ez egy púp lett a homlokán, mert nem kalkulálta bele az éjjelszekrényt a zsepilopós hadműveletbe

- újabb "jógapózt" gyakorol: négykézlábasból kinyújtja a lábát, feneke az ég felé. Szerintem ezt ZsoltiMackótól leste el.

- rákapott a bébiételre (még mindig nem érzem megfelelőnek az itt kapható, távoli országokból érkezett alapanyagokat ahhoz, hogy abból csináljak ennivalót neki, és ez nem lustaság, mert magunknak minden nap főzök, időmbe beleférne, csak nem tudom... ezekből? HülyeAnya). Most még csak a gyümölcsökkel van jóban, a zöldségesektől öklendezik. Valószínűleg a krumplit utálhatja... Csalok, és a főzelékekhez gyümölcsöt keverek, így nagy duzzogva megeszi. Remélem, hamarosan már magában is menni fog.

- ez a hónap a nyálbuborék-fújás, nyálcsorgatás és nyálfröcskölés jegyében telt. Mondjuk tök aranyos, csak emiatt sokkal többet kell innia, mert a bevitt folyadék túlnyomó része erre megy el :)

- foga még nincs, pedig már harap, és tényleg ipari mennyiségű nyálat ereget  

- módszeresen igázza le az ismerőseinket. Ebben a hónapban két "bandázás" volt Apa itteni kollégáival, ahol mindkétszer Babka volt az est sztárja - mi meg majd szétszálltunk a büszkeségtől :) A boltban meg nem tudok fél óránál hamarabb végezni, mert az összes cimbijével vigyorog egy kicsit. Vagyis a 2 zöldségesfiúval, a kenyeres nénivel, az árufeltöltő fiúval, a pénztáros csajjal meg a szatyorba pakolós pasival is kell haverkodni minden nap :)

- voltak nagy kalandok is: kirándultunk sokfelé, fürdött a tengerben - második alkalommal már nem is sírt tőle, sőt, élvezte (biztos azért, mert közben ivott belőle :/)

- az aktuális havi ellenőrzés is megvolt: 8.150gramm, ha jól láttam a mérleget, és természetesen minden rendben :)

És egy kép a kisbuksiról:

Namostakkor?

Vagy én nem tudok főzni, vagy a Wikibooks - Cookbook szerkesztői nem ettek még igazi pörköltet meg gulyást...

mert ez itt: Pörkölt

meg ez itt: Gulyásleves

még csak nem is hasonlít az általam ismert, készített, szeretett verzióra.

Hm.

Klassz terv volt :)

Az itt vasárnapnak számító szombat délben kitaláltuk, hogy átautózunk a legközelebbi plázába, a szomszédos Sarjah-ba. Megebédelünk és elintézzük a nagy bevásárlást, hogy ne nekem kelljen cipekednem.

A táv gyalog 10perc. Autóval 35perc után a "határ" ezen oldalán parkoltunk le, hogy majd átsétálunk, onnan már tényleg csak 2perc. Egyszerűen nincs ésszerű úthálózat kiépítve - vagy ennyire nincs jó viszonyban a két emirátus (Sarjah és Dubaj).

Mindegy, az ebéd finom volt, a nagy bevásárlást meg majd máskor és máshol :)


UPDATE: néhány hete tudtam meg, hogy az a bizonyos drótkerítés nem azért van a két emirátus határán, mert annyira utálják egymást, hanem azért, mert sokan választották a homokon keresztül történő közlekedést (ez volna a legegyszerűbb és leggyorsabb módja a pláza megközelítésének), ami egyfelől balesetveszélyes a gyalogosokra nézve, másfelől csomó elakadt autót kellett kipecázni a homokból. Inkább húztak egy kerítést.)

Csavargásaink

Attila gondolt egy nagyot, és bérelt egy autót. Szintén nagyot :) Aztán elmentünk kirándulni

- ide:

- meg ide:

- meg ide:

- meg ide is:

Alku

És igen! Megcsináltam :D

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy alkudozós alkat. Tavaly nyárig egyenesen cikinek tartottam az ilyen ártárgyalásokat. Aztán a Zuram olyan műsorszámot adott elő a dubaji textilpiacon, ami egy színházi előadásnak is elment volna, a komédia kategóriában, és hirtelen megtetszett a dolog. Mármint nézőként. De a lelkem mélyén bosszantott, hogy míg ő komoly kedvezményeket tud elérni, én meg sem merem próbálni...

Aztán tönkrement a laptop töltője. Na, majd én veszek másikat. Kifaggattam a Zuram, mennyibe kerül a cucc, és mondtam, hogy egy tízessel kevesebbért fogom elhozni :D

Sokat rontott a teljesítményemen az a meglepetés, hogy míg Attila 80Dirhamra tippelte be az árat, a valóságban ez 250 - 310Dirham között mozog. Még az utángyártott is 100 fölött volt. Az első két üzletben meg is torpantam, de aztán úgy alakult, hogy várnom kellett a másik dubajozós feleségre, míg bevásárol, így vettem egy nagy levegőt, és bementem a harmadik üzletbe is...

Nem mondom, hogy nagy teljesítmény, de sikerült 240ért elhoznom a 250Dirhamos töltőt úgy, hogy számlát is kaptam róla :D Legközelebb még jobb leszek ;)

Karbantartás, grátisz :)

Mégis volt hatása a múltkori alakításomnak a szagelszívóval kapcsolatban :D

Egyik délelőtt csengettek. Nem vártam senkit, jól meg is lepődtem. Pláne akkor, mikor ajtót nyitva a karbantartó cimborám állt velem szemben. Jött kicserélni a szagelszívót. Úgy, hogy most nem szóltam vagy telefonáltam senkinek. Csak jött, mert a múltkori ideiglenes megoldás volt, hogy tudjam használni, de a kolléga mindjárt hozza a vadi újat, dobozosat. Juhééé :) Kolléga 2 percen belül ott volt, nagy dobozzal, nagy mosollyal, lelkesen. További 5perc múlva a karbantartók főnöke is tiszteletét tette, ellenőrizni, hogy rendesen dolgoznak-e a srácok :D

Míg ők a konyhában szerelgettek, mi Julcsival a kanapén játszottunk... aztán egyszer csak felzúgott a fúrógép... Kicsit pánikba estem, mert mi van, ha most meg az elektromos vezetéket fúrják el? Egyből vizionáltam is egy rondán összeégett tetemet a konyhakövön, és azon agyaltam, kit kell ilyen esetben felhívni - Attila után?

Szerencsére összeszedettebbek voltak, mint múltkor (talán a főnök látogatásának köszönhetően), mert most méretben megegyező cseredarabot hoztak, így az a hang a csavarozóé volt, ráadásul lekapcsolták az érintett áramkört is (oké, visszakapcsolni elfelejtették, én meg 2percig agyaltam, miért nem indul a mosógép :D).

Nem tudom, ez az odaadás mennyire általános, vagy mennyire szól inkább annak, hogy valahogy ki akarják köszörülni a fali szökőkutas malőrt :D

Házassági évforduló

ApaBab,

köszönöm ezt az évet, és mindent, amit ez alatt kaptam tőled, általad! Remélem, én is adtam annyi boldogságot neked, mint te nekem. Ugye, mindig ilyen szépen leszünk mi együtt?

Névnapi buli

Bár céges vacsorának indult, ahol Attila magyar kollégái (feleségestől) és a magyarországi főnök vesz részt, az este végére az egész átcsapott Julcsi névnapi bulijába, ahol mindenki körülötte ugrált :) És élvezte, hogy kézről kézre adják :)

Szerintem már el is kényeztettük ezt a kis beképzelt boszorkányt :D

Karbantartás, 2. felvonás

Vannak bajok a kecóval. Nem tudom, ez az előző bérlő vagy a nem kellően gondos kivitelező számlájára írható, de mindig van valami bibi. Többnyire a fürdőben és a konyhában.

Most a WC tartály akadt be. Természetesen késő este. Matekoztunk kicsit, mire meg tudtuk szüntetni a folyamatos csobogást. Másnap boltba menet megkérdeztem a portást (nagy ártatlan szemekkel), hogy melyik számot kell hívnom, ha ilyen bajom van a fürdőben? Ó, szól ő a karbantartóknak, mikorra küldheti? :) Alig értem haza a bevásárlásból, már csengetett a kis cimboránk, hogy akkor ő jött szerelni. WC tartály megjavítva, másik leellenőrizve, "seggzuhany" kicserélve, mert arra tippelt, mikor elírtam a plusz bánatom: áll a víz a kád mellett, hiába törlöm le a kád szélét minden este, meg mosom fel a padlót...

Ja, és ha már itt van, kukk rá a szagelszívóra is, lécciléccilécciii. Erről azt kell tudni, hogy undorítóan mocskos, és hiába próbáltam letakarítani, esélytelen. Ezzel még megalkudtam volna, de meg is rogyott, magától (Attilával próbáltuk visszapattintani a borítást a helyére, de 2percet bírt a szerkezet). Így már végképp ócskán néz ki. Szívem szerint kicseréltettem volna, úgyhogy elő is adtam az Oscar esélyes műsort, hogy én úúúgy félek ezt használni, mert mi van, ha zárlatos lesz, megráz az áram, egyedül vagyok itthon a kicsivel, ki segít, ha bajom lesz? Így meg kajaszag van a lakásban, és a férjem nagyon nem szereti, minden este morog miatta... De a cimborám csak megjavította. Viszont legalább már nem lóg.

Vizet!

Mivel itt csapvizet nem isznak és főzésre sem használják az emberek (legalábbis a magunkfajta puhány sápadtarcúak :D), nagy piaca van a palackozottnak. Jó feleség módjára kétnaponta hoztam is haza a karton vizet, mert ennyi fogyott. De már marhára untam, pedig csak egy hónap telt el. Be is jelentettem az igényt a Zuramnál: nekem ballonos víz kell. Azt mondta: oké, intézzem el (pukkmeg :D) Beszereztem némi infót, és tovább cipeltem a kartonokat... mert ebben a melegben ne kapkodjunk :)

Aztán egyik délután láttam egy embert a folyosónkon, aki a kis kocsiján ballonokat tolt. Lecsaptam rá - amit akkor hirtelen meg is bántam, mert gyakorlatilag semmire nem mentünk egymással. 

Én elővettem a legbájosabb mosolyomat, meg legszebb angolomat, és udvariasan megkértem, adjon már valami infót és főleg: kontaktot, mert szeretnék rendelni tőlük. Erre ő elővette a legijedtebb nézését, meg a legszebb angolját, és azt kérdezte: "Water? No problem. Which door?" A továbbiakban nem tudom szó szerint idézni a beszélgetést, de részéről kétszavas szókapcsolatokból, részemről szánalmas próbálkozásokból állt, hogy megértsük egymást (mivel alig beszéli a nyelvet, én is rámentem a rövid szókapcsolatokra: price? company name? company phone number? any leaflet or brochure?). Végül megadtam a lakásszámot, bízva abban, hogy legközelebb bedob valami szóróanyagot.

Nem. Legközelebb becsöngetett, balján a kiskocsi, ballonokkal megrakva, arcán megnyerő mosoly, és csak annyit kérdez: "Water, ma'am?" :) Mivel továbbra sem tudtam semmit a cégről meg az árakról és a szállítási feltételekről, azt mondtam, megbeszélem a férjemmel. A portás sem tudott segíteni, mert legalább 3cég szállít házhoz ebben az épületben, én viszont mindenképpen ezzel a kis fickóval akartam bizniszelni, ha már ilyen lelkes :)

Pár nap múlva csöngetnek. Ajtó előtt egy másik kiskocsis fickó, vizes ballonokkal. A kollégájától kapta meg a szobaszámot, és akkor szeretnénk-e vizet. Mivel ő már mondatokban beszélt, nekiláttam a vallatásnak: cégnév, árak, szállítási feltételek, kontakt?  Ő még a honlap címét is el tudta mondani :)

Következő alkalommal nyélbe ütöttük az üzletet, azóta van ballonos vizem - és egyre komolyabb izom a bal karomon, mert azzal pumpálom a házi vízművet :D

Új kedvenc

Ehhez nem sok hozzáfűzni valóm van, ha csak az nem, hogy ráadásul finom is :D

Karbantartás extrákkal

Ha ez nem velünk, a szemünk láttára történik, nem hiszem el. Mondjuk így is nehezen :)

Ugyan a jelenlegi lakásunk nem túl régen épülhetett, de a klíma és az előző gondatlan lakók kicsit leamortizálták. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy kihívjuk a karbantartókat. Kár, hogy ez pont szombaton jutott eszünkbe. Mert azonnal jöttek, láttak, pusztítottak - így mgint lemaradtunk a strandolásról. Viszont olyan sztorink van helyette... :D

Szóval, telefon, problémák gyors felsorolása, nyugodt hanyatt dőlés, hogy megtervezzük a napot. Majd hirtelen csengetés, az ajtóban a 2fős karbantartó brigád. Bejöttek, szemléztek, viszont csak kisebb tükröt hoztak magukkal, de "noproblemszór", fúró is van, megoldják.

Kiscsalád békésen játszik a kanapén, gyerekkacaj, fúrózaj, majd vízcsobogás. Gondoltam, de rendesek, le is takarítják a fúrómorzsákat... csakhogy gyanúsan sokáig "takarították"... Attila odakukkantott rájuk, és sokkos állapotban jött vissza a kanapához. Elfúrták a vízvezetéket, onnan csobogott a víz. Konkrétan saját fali szökőkutunk volt, ami valószínűleg a WCkagylóba spriccelt :D

Elkapott a röhögés, mikor megláttam :D Attilát elsőre az ideg, de szerencsére műanyagból vannak a vízvezetékek, meg azonnal jött is egy harmadik ember, létrával, kiröhögte a másik kettőt, aztán nekiláttak a kárelhárításnak. Ahhoz képest, hogy mire számítottunk, hamar végeztek, és tényleg eltakarítottak maguk után, de a strandot buktuk. Viszont nem kellett Attila kollégájához költöznünk éjszakára :D

És mi is lenne jobb,mint egy kellemes, szombat délutáni fürdőszoba takarítás? Hát az, ha közben azt játsszuk, hogy melyik ismerősünk hogy reagált volna a szitura, ha vele esik meg :D

Alkoholisták paradicsoma

Dubajban nem lehet csak úgy piát vásárolni, mint otthon. Kell hozzá  egy engedély-féle (alcohol licence), amit szintén nem egyszerű megszerezni. De vannak alternatív megoldások: néhány vendéglátóipari egység, ahol horror áron mérik a sört is, meg a Barracuda, az alkoholra szomjazók zarándokhelye :) 

Tulajdonképpen én is annak köszönhetem az első sivatagi kirándulást, hogy Attila megkívánta a sört, és leszervezett egy túrát Ajman-ba, a szomszédos emírségbe, ahol ez a Barrakuda is van :D

Azért egész érdekes látvány voltam én ott a hodálynagy piaboltban a babakocsival :D

Ahová rég vágytam

Végre eljutottam a sivatagba! Mármint olyan igaziba. Ilyen szép volt:

És nagyon érdekes, az egész út. 2óra autózással el lehet jutni az egyik legmenőbb város csillogó központjából a sivatagba... Ég és föld a kettő. Félbehagyott építkezések, tevék az út mentén (meg szamarak), vörös homokdűnék, kis ligetekkel tarkítva, kietlen és kátyús(!) utak...

Volt sodrása, na.

Vizsga

Anyukám a matek érettségi napján üzenetet küldött nekem:

"Szia! Jimny ma vizsgázott, sikerült neki."

Gratuláltam, de azt elfelejtettem megkérdezni, hogy emelt szintű volt-e :D

Anyák napja

Tavaly pont anyák napján éreztem először, hogy Julcsi megmozdul. Azt hittem, a világ legmeghatóbb dolga. Tévedtem.

És minden bizonnyal nem is az első anyák napi virág meg csoki az... (amit most még apa vett Babka nevében)

És hogy pont most vagyok távol az anyukámtól, mikor egy csomó mindent megértettem, és szeretném neki megköszönni...

A hatodik hónap

És tádámmm, fél éves lett a kisbocsom! :)

És hogy mi történt az elmúlt hónapban?

- megtanult hasról hátra fordulni, meg visszafelé is, annyira, hogy gurulással változtatja a helyét

- ennek köszönhetően megvolt minden anya rémálma: leesett az ágyról. Kétszer is.

- rászokott a hason alvásra

- már csapkodja az asztalt is

- cumizza a nagyujját, tapsol a lábával és főnökösen felpakolja mindenre, ha hanyatt fekszik :)

- ha megtámasztjuk, tud ülni, és imádja is, de magától még nem megy, mert elhúzza a feje

- valahogy hátrafelé is tud haladni egy kicsit, ahogy a kezével tolja magát - közben meg gyönyörű nyálcsíkokat húz :D

- voltunk havi orvosi ellenőrzésen, 4 deka híján megvan a 8kiló (Itt azért nem olyan alapos a vizsgálta, mint otthon)

- csaptunk egy medence-partit is. Az első meghökkenés után olyan pancsolás vette kezdetét, hogy szinte habzott a víz a kis medencében

- elkezdett "dumálni". Korábban is volt már néhány hangoskodása, de amit most művel, az kész kabaré :D Nyilván, csak mi hallunk bele szavakat a gügyögésébe (vagy épp veszekedésébe), ettől függetlenül az egyik legkomolyabb mókaforrásunk :)

- próbálkozom a gyümölcs- és zöldségpürékkel is, Julcsi pedig a kiköpködéssel, buborékfújással és fintorgással :) Voltak kisebb sikerek, de meggondolta magát :

Napi rutin

Lehetne így is:

Ehelyett:

- felébredek (sokadszor)

- zombi vagyok

- etetek, játszunk kicsit, Julcsi elalszik

- boot-olok, közben reggeli, kávé, tea, megvetem az ágyat, megtervezem a napot

- aztán újratervezem, aztán újratervezem, aztán hagyom a francba, és inkább bambulok a monitorra

- etetek, játszunk kicsit, Julcsi elalszik

- kezdek felébredni, mosogatok, aztán egy kis angoltanulás, esetleg elindítok egy mosást

- etetek, játszunk kicsit, majd irány bevásárolni, Julcsi elalszik

- takarítás, főzés, esetleg vasalás,

- etetek, játszunk kicsit, Frakk mesét nézünk és várjuk apát

- vacsi hármasban, esti közös ágyon fetrengés

- Julcsi nyafogni kezd, olajozás, fürdés

- etetek, Julcsi sír, aztán elalszik

- fürdés, álomba ájulás, majd felébredek, etetek...

(A képért köszönet Lylnek :D)

Köszi, Krisztián!

Kolbász

Kömény

Pirospaprika

Megérkezett az otthoni ajándékcsomag! Fene gondolta, hogy ennyire tudnak hiányozni ezek az apróságok.

Köszi, Krisztián :)

Lakásból otthont

Mire kijöttünk, Attila berendezte, én pedig azóta csinosítgatom a lakást, amiben - reményeink szerint - hosszabb ideig lakni fogunk.

Szőnyeg, virág, mécses, tárolódobozok és -kosarak már vannak, és kész az első dekoráció is:

Fotósok

Mivel Julcsi otthon készült képe nem felet meg az itteni szerveknek, elmentünk újabb igazolványképet készíttetni. Nem akarom azt sugallni, hogy itt minden jobb, mert valószínűleg nem a hely teszi, hanem az emberek hozzáállása és képessége, de... Vannak különbségek. Igazságtalan lennék, ha ezzel akarnám jellemezni az "ittet" és az "ottot", mert találkoztam nálunk is szakértő fotóssal, aki vállalható igazolványképet készített rólam (nagy teljesítmény ám!). De most ez a két legfrissebb, ráadásul összehasonlítható élményem van:

- Otthon a fotós a szívéhez kapott, mikor rámutattam Julcsira, hogy róla kellene igazolványkép. Aztán leültetett az üzlet sarkában egy hokedli magasságú székre a rizspapír paravánnal eltakart ablak mellé, mellkasomra textilpelenka a fehér háttér érdekében, gyerek az ölemben, és kb 8kattintásból lett egy elfogadható (oké, Julcsi is fiatalabb volt egy hónappal). Ami sajnos utómunkát igényelt, mert a paravánon átszűrődött a napfény, amitől szürke lett a fehér háttér... Fél óra szerencsétlenkedés után olyan eredményt produkáltak, amire én is képes lennék a Paint használatával (levágta a gyerek haját a feje tetején). 4igazolványkép és egy nagyobb, ajándékba egy ezresért.

- Itt a fotós bevezetett egy külön szobába, bárszékre ültetett (így szemből tud fotózni, nem fentről, csökkentve ezzel a toka és szem alatti táskák erejét), gyerek az ölbe (a textilpelenka meg maradhat a táskában), megvilágított, kattintott hármat, majd leretusált engem a képről (oké, ez is eltartott egy negyed órát). 8fotó egy ezresért.

Megvan!

Megkaptam az itteni személyi igazolványomat :)

Julcsi viszont nem. Nem volt jó a fénykép. Érdekes, hogy a vízumhoz megfelelt...

Mehetünk a fotóshoz.

Érdekességek és furcsaságok

Csuda különös hely ez a Dubaj. Van itt pár okos, ötletes és praktikus megoldás, meg néhány meghökkentő dolog.

Például:

- iszonyú közvetlenek. Főleg a gyerek(es)ekkel. Gyakran keveredünk rövid beszélgetésbe, ha fél percnél hosszabb időt töltünk együtt az itteniekkel (liftben, boltban nézelődve, sorban állva, séta közben). Mondjuk elsőre kicsit ijesztő volt, hogy rendszeresen a babakocsihoz hajolnak, hívogatni kezdik Julcsit, cuppognak és integetnek neki, sőt, egy kisgyerek konkrétan belenyúlt a kocsiba, megsimizni a lányomat. Na, ott majdnem beszóltam, hogy nem kéne...

De az egyik legijesztőbb eset egy étteremben volt. A felszolgáló elkérte a gyereket, egy közös fényképhez, majd ELVITTE a pultba, megmutatni a többieknek!!! Rendesen levert a víz. Attila azon nyomban utána indult, aztán röhögve hozta vissza Babkát, és mesélte, hogy mindenki ott gügyögött a csajszinak.

- általában nagyon segítőkészek, főleg, ha babakocsit látnak. Szinte mindig van ember, aki szatyorba rakja a holmikat a kasszánál, volt, hogy segített kipakolni a biztonsági őr a kosárból, párszor felhozta a vásárolt holmit (ingyenes a házhoz szállítás; nem tudom, hogy csak annak, aki ebben a házban lakik, ahol a bolt van, vagy a környékre is), ajtót nyitnak, nemrég pedig egy idegen férfi szólított meg, hogy az út túloldalán könnyebb tolni a babakocsit...
- a lakcímet nem utca + házszám kombinációval adják meg, mert minden épületnek saját neve van. Tehát város, városrész, út/utca, épületnév, emelet, ajtó. Hökk...

- a környékünkön minden lakóházhoz tartozik egy saját parkolóház, amit színben harmonizáltak egymással. Szerintem remek ötlet. Mondjuk kíváncsi lennék, mi lenne, ha nem építettek volna ilyeneket, mert így is csomó autó parkol a házak előtt (a homokban, ami a parkoló)
- na meg a "seggzuhany". Nem tudok rá jobb szót. Gyakorlatilag egy "alvázmosó" zuhany, a WC mellett, amivel azon frissiben megoldható a tisztálkodás (funkcióját tekintve a bidét váltja ki, költséghatékony módon). Elsőre bizarr, de hamar rá lehet kapni :D

Terepviszonyok

Ahol lakunk, az tulajdonképpen külvárosi résznek számít, Dubaj szélén van, Sarjah szomszédságában. Viszonylag új építésű rész (mondjuk itt szinte minden az, a '70es években kezdett el fejlődni a város), a házak körül klassz térkő burkolatú járda. Eddig jó. Csakhogy ezek a járdák vagy tele vannak magas padkákkal (minden logikát nélkülöző kialakításban), vagy nemes egyszerűséggel véget érnek, és utána jön az úttest vagy a homok.

Nem babakocsira optimalizáltak tervezéskor... Ellenben a sétálás edzésnek is betudható :)
A Britax meg nem bírja a homokot. Nyikorog a kereke...

Mindenkinek

Azt kívánom, nektek is legyen részetek egyszer egy hasonló húsvétban, mint ami idén nekem jutott... Oké, nincs sonka, torma meg piros tojás (és locsolók, nyuszi meg kiscsibe sem), de ami van helyette:

Kellemes húsvétot kívánok mindenkinek :)

A személyiségi jogaim

Ahogy Ati mondaná, az Állampolgári jogok biztosa otthon szélütést kapna attól, ami ebben az országban történik, rezidens vízum ügyintézés címszóval.

Ahhoz, hogy itt élhessünk Babkával, rezidens vízumra van szükségünk. Az első kör megvolt, míg mi otthon voltunk, de a dubaji személyi igazolványhoz én is kellek. Személesen :D Nagy szerencse, hogy Lal (ahogy már említettem, róla kicsit később) mindenben segített.

Először is, be kellett menni egy egészségügyi központba, ahol Lal futkározott pár kört, sorban állt néhány ablaknál, majd a kezembe adott egy paksamétát, hogy lehet elballagni a vizsgálatokra a női váróba: vérvétel (hopp, a DNS-em) és tüdőszűrés (nő előtt, pólóban!).

Utána a bevándorlási hivatalban levették az összes ujjlenyomatomat (külön-külön és kezenként egyben is) meg a tenyérél-lenyomatot is, majd újabb retinaszkennelés (ez megvolt a repülőtéren, belépéskor is, emiatt ki kellett venni az utolsó pár, ellenben vadi új kontaktlencsémet, amit ezután dobhattam is ki) és fénykép.

Már csak egy chipet kellene beültetni a bőröm alá, és tényleg mindent tudnának rólam...

Kihívások a konyhában

Unatkozni nem fogok, az biztos. 

Attila megrakta a fészket, mire megérkeztünk: kitakaríttatta (muszáj volt szakembereket hívni, mert kriminális állapotok uralkodtak két agglegény után) és szépen berendezte a lakást - a konyhát kivéve, ahol a legminimálisabbra szorítkozott. Ez úgyis az én kedvenc elfoglaltságom.

Ami a takarítókat illeti: nem tudom, hogy nézett ki a kecó előttük, de hogy én utánuk is hosszú napokig fogok takarítani, mire jól tudom érezni magam, az fix.

A konyha meg... szinte nulláról kell kezdeni a felszerelést. Tök jó, csak az a baj, hogy egy csomó olyan dolog nincs itt, amit otthon használtam és szerettem. Mondjuk nokedliszaggató. Vagy ami borzasztóan fáj, mert gondolhattam volna: piros paprika. És ami meghökkentő: kömény. Mármint van kömény, csak büdös. Igen, büdös. Rettenetesen. Aztán a sertéshús, ami csak korlátozottan hozzáférhető. Vagy a petrezselyem és zeller, amit meg nem szeretnek az itteniek, tehát kevés helyen, ritkán és drágán lehet csak hozzájutni...

Hogy fogok én így finomakat főzni?!?

Terepszemle

Első napunkon próbáltuk minél alaposabban feltérképezni a közvetlen környékünket, így felkerekedtünk, hogy megnézzük az alábbiakat:

- medence és edzőterem a tetőn - van rá esély, hogy fogok járni

- kirakatok az átriumban, úgy mint konditerem, karate klub, mosoda, szépségszalon - ez utóbbit szintén praktikus lenne felkeresnem, mert rám férne egy nagygenerál :D

- bolt a ház aljában - ezt napi szinten fogom látogatni, bár nem olyan jó, mint a Spinney-s volt tavaly

- másik bolt a szomszéd ház aljában - ó, nem, ez már túúúl messze van :D

- egészségügyi centrum és patika a másik szomszéd ház aljában - ide be is mentünk, hogy levajazzuk Babka rendszeres havi vizsgálatát. Remélem, csak emiatt fogunk ide járni

- cipőbolt a következő sarkon - ide is bementünk, na :D Kellett egy homokfutó nekem is, mert itt a házak körüli járda mellett közvetlenül a sivatag van. Vagy a parkoló, vagy az úttest.

- Szahara center, a legközelebbi pláza és ahová szintén gyakran el fogok látogatni, mert itt van bababolt (és ruhabolt, hehehe) meg a korábban említett Spinney's, az itteni legjobb üzlet, ha kaját vagy háztartási felszerelést keresünk (egy a baj, itt nincs elkülönített sertéshúsos rész, mert ez már Sarjah, az emirátusok legszigorúbb tagja, ahol teljesen tilos minden, ami jó)

A legmesszebbi hely is 10 perces sétán belül van, ami ebben a hőségben nagy előny, viszont a pénztárca tekintetében kicsit rizikós :D

Időjárás jelentés

Baromi meleg van.
És ennél csak melegebb lesz.

Viszont esett az eső aznap, mikor érkeztem. Nem kevés, mert másnap pocsolyát fotóztam.
Dubajban. Tavasszal.

Nagy (tor)túra

Túl vagyunk rajta. És ez a legjobb, amit elmondhatok az egészről... Nem mondom, hogy soha többé nem csinálom végig, de örülnék, ha legközelebb nem így menne.

Az elején még minden frankónak tűnt: reggeli készülődés, csomagbepakolás az autóba, sírós búcsú anyától, aztán irány Bécs. Julcsi kb 10perc alatt elaludt az autóban (mindig ezt csinálja), gond nélkül jutottunk át Pesten, és az autópálya is jól járható volt. Kétszer álltunk meg pihenni, Julcsi csak az elsőnél nézett fel kis időre, a másodikat végigaludta.

A repülőtéren viszont már elszállt az összes jó kedvem és önbizalmam, mert rettentően izgultam, hogy minden rendben menjen. Annyira, hogy elsőre fel sem fogtam, amit a lány a becsekkolásnál mondott arról, hogy késni fog a gép... Csak utólag állt össze a mondókája lényege, mikor szembesültem a kiírással, hogy bizony itt várni kell, mindjárt 70percet... :/ De addig még át kellett esni a csomagbecsomagoláson, csomagleadáson (Julcsié túlméretes lett a hordozó miatt), búcsúzkodáson apától és tesótól, meg némi ellenőrizgetésen.

Aztán jött a várakozás, közben egy állva etetés a mozgássérült mosdóban (borzalom volt), mert 2emberből kettő nem tudta megmondani, hogy hol van külön hely, ahol meg tudom etetni Julcsi, nekem meg már nagyon sürgős lett volna. Tetejében hiába csomagoltam külön nagy műgonddal a folyékony bébitápszert, az nem ment át a szigorú ellenőröknél... Két választás volt: vagy azonnal és bontatlanul kidobom, vagy megetetem Babkát ott, a tranzitváró előterében, míg másokat ellenőriznek. Én megpróbáltam, aztán végül én ittam meg, mert a nagy idegeskedés közben megéheztem :) Hát, megértem hogy a gyerek miért köpte ki :D

A repülőn mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, csak Julcsi nem viselkedett az előírásoknak megfelelően :D Mindenhol azt olvastuk, hogy a le- és felszállás gáz lesz, viszont utazás közben végig aludni szoktak az ilyen korú babák. Azt hiszem, fel kellett volna olvasni a kislányomnak is, mert fordítva csinálta: le- és felszállásnál aludt, mint a tej, út közben viszont - egy 20perces szundit leszámítva - végig ébren volt, és végig igényelte a foglalkozást. A falra szerelhető mózeskosárnak csak annyi hasznát vettem, hogy tudtam enni (állva), míg benne feküdt.  Amúgy végig kézben volt. És persze megéhezett. Kétszer is. Mert ilyen körülmények közt nem tud nyugodtan enni, nem lakik jól, csak elveri a nagy éhségét. Hát, pompás dolog repülőn szoptatni, mondhatom. Nem győztem takargatni magunkat, hogy ne lásson senki. Wehhh... Igen, szégyellős vagyok, na. Meg nem akartam megbotránkoztatni senkit.

Aztán nem elég a késve indulás, a leszálló reptér is dugig volt, úgyhogy ott köröztünk a levegőben egy csomót, mire lett szabad jelzésünk. Szegény Attila meg rommá izgulta magát, mert hivatalosan 22:55kor kellett volna leszállnunk, és terveink szerint éjfélre itthon is lettünk volna, ezzel szemben a gép éjfél után szállt le, és még mindig nem volt szerencsénk, mert újabb negyed órát vesztegeltünk a gépen, ugyanis nem nyitották ki  kaput. Kezdett elgurulni a gyógyszerem... ha Julcsi nem kezdett volna durván látványos és egyértelmű flörtölésbe a mellettünk ülő, harmincas pasival, akkor igen mogorván szálltam volna le a gépről. Így meg röhögtünk :)

Attila megrendelt egy reptéri fogadó szolgáltatást, hogy legyen segítségem, ha már ő nem tudott velünk jönni. És mint a filmekben, várt egy lány, táblával a kezében, rajta a nevemmel :) Muris volt. Meg nagyon segítőkész. Néha már egyenesen hülyén éreztem magam, annyira. Majd ő viszi, tolja, intézi, megoldja, összegyűjti, én csak üljek le nyugodtan. (Hehe, majdnem 4órát ültem előtte :D) Így aztán gyors volt a vízumellenőrzés, elkísért sört venni (és mivel volt csókosa a boltban, kedvezményt kaptam, bibiii), aztán futkározott pár kört, mert a babakocsi nem került elő (de a csomagok épségben megvoltak), Aztán nagy nehezen összeállt a dolog, és találkoztam Atival, és nem volt szabad sírni Lal előtt (róla majd később, bővebben), aki hazafuvarozott minket... De végre együtt, itthon, összebújva...

És marha meleg van :D

Utálok búcsúzkodni

Még akkor is, ha nem örökre, csak 3hónapra, meg nekünk mindjárt nagyon jó lesz, és ott a skype is, meg mindenféle online felületek...

Utálok búcsúzkodni, mert az szomorú. és nem szeretek szomorú lenni. Sírni meg főleg nem.

Viszont itt az ideje. Nemsoká a világ másik felén leszünk, és ha nem is tudunk találkozni, majd írunk meg beszélünk, és majd jövök ám hamarosan. Addig mindenki legyen jó vagy rossz, kedve szerint, és vigyázzatok magatokra. Meg szurkoljatok, hogy minden rendben menjen!

Az ötödik hónap

Babka továbbra is nő, mint a bolond gomba (lassan meglesz a 7,5 kiló, szóval kellett néhány új ruhácska), és napról napra többet tud. Felvett néhány mókás szokást (figyelemfelhívó köhögcsélést a papától, izgatott lihegést a bátyótól, furcsa hangokat ki tudja, kitől, kádban pancsolást meg fürdés közben), tanult pár új dolgot (az oldalra fordulás már tökéletesen megy, a kezét is csuda ügyesen használja, ráadásul egyre jobban szert ülni, igaz, még támasztani kell), sokat mosolyog, rengeteget eszik - ellenben továbbra sem alussza át az éjszakát. Nem tudom, mi lesz így, ha kiköltözünk apához, hiszen neki muszáj kipihennie magát...

Védőnőnél és doktornőnél tett látogatásunk alkalmával Julcsi gazdagabb lett némi ellenanyaggal, megmutatták, hogyan kell segíteni a hasrafordulást (mert a kis lustipóknak még nem megy, bár csak kis híja van), és megkaptuk a kötelező tanácsokat meg jókívánságokat az útra. Ja, és a védőnő e-mail címét is elkértem, hogy tájékoztatni tudjam a fejleményekről.

Mivel betöltötte a 4hónapot, elkezdtük komolyabban venni a hozzátáplálást. Mármint mi, felnőttek. Julcsi egyelőre köp a nagyok kajájára - szó szerint. Mindent utál, ami nem anyatej. Jó, nem mindent. Papától elkoldulta a lerágott csirke combcsontot, meg a vaníliás jégkrémet (mondjuk ezen a ponton erősen ideges lettem, mert indulás előtt pát nappal, kicsit betegecskén pont nem a jégkrémet tartottam ideális kajának, de megúsztuk, ráadásul lett csomó vicces fénykép. Igen, felelőtlen anya vagyok.)

Időközben tévéfüggő lett (nyugodtan meg lehet kövezni érte, igen, tévézik a gyerek. Így alakult, na), felháborodottan reklamál, ha valaki kitakarta a képet. Ez leginkább azért gáz, mert kint nem terveztünk tévévásárlást, abból kiindulva, hogy otthon is lemondtuk az előfizetést tavaly év elején, mert nem néztük. Átmenetileg megoldás lesz a laptop és a neten elérhető mesék, de meddig? 

Megint voltak látogatók is. Unokahugim kétszer, kisbabás barátnőm (potenciális nászasszonyom :D) a kisfiával, meg az internetről letöltött virtuális barátnőim is :) Ezúton köszönjük még egyszer a klassz ajándékokat :)

Mi is mentünk csavarogni: keresztaput látogatni, csajos bulira, meg a másik potenciális nászasszonnyal egy közös gyerektologatásra, meg a klinikára, ahol született (napra pontosan 5hónappal az előtt). Ja, és a volt szomszédékat is, elköszönni tőlük.

Megőrülök

Már csak néhány nap van hátra indulásig, én pedig rohangálok városszerte az utolsó ügyintézések miatt, rámolom a szekrényekbe a holmikat, amiket senki nem fog használni, míg mi távol leszünk, takarítom a romokat magunk után, be- és kipakolom a bőröndöt,majd újra és újra... és közben szép csendben megőrülök.

Félek az utazástól, félek, hogy el sem tudunk indulni, mert Babka lebetegszik (megfáztam, és ő is elkapta, és így nem biztos, hogy megkaphatja az oltásokat, anélkül meg nem megyünk) félek az új helytől, félek attól, hogy valami fontosat itthon felejtek, szóval félek minden változástól.

Ott tartok, hogy nem akarok utazni, nem akarok menni sehová... És közben meg majd megveszek azért, hogy láthassam végre Attilát 2hóapnyi különlét után, mert nagyon hiányzik.

Ha nem én lennék én, akkor most biztosan nem cserélnék magammal.

De tényleg most utoljára! :)

Sok-sok évvel ezelőtt, a régi főnököm egyik tavasszal megajándékozott egy csomó, sziklakert készítésére alkalmas kővel. (Építőipari cég volt, a sínek alá kellett a zúzottkő, és törés előtt megvámoltuk a bőven számolt készletet)

Anyukám nagyon örült, mi meg elégedettek voltunk apukámmal, hogy micsoda jó kis anyák napi ajándékot adtunk neki. Azóta már többször átértékeltük az akkor jónak tűnő ötletet, ugyanis a sziklakert átlag 3évente költözik a kert egyik szegletéből a másikba :) És bitang nehezek azok a kövek :D

Legutóbb anyukám szent esküvéssel fogadta, hogy nem nyúl hozzá többet, csak gyomlálgatni fogja, meg esetleg néhány új növény kerül bele... Ez volt 2éve. Aztán kiderült, hogy ott mégsem jó, ahol van :D Mivel nekem is jól esett volna egy kis fizikai terhelés, hagytam magam meggyőzni, és együttes erővel fűzni kezdtük apukámat, hogy rendezzük már át a kertet... Áldását adta, de ő nem segít, a mi ötletünk, csináljuk... Aztán segített, méghozzá nagyon kreatívan (unokaöcsi rollere simán elbírja ám a köveket :D) és most tényleg nagyon jól néz ki a kocsibeálló.

De tényleg ez volt az utolsó, anya :D

Sétálunk, sétálunk

Mivel beköszöntött a sétára alkalmas idő, majdnem minden délután nyakunkba vesszük a várost Babkával. Neki is jó a friss levegőn, meg nekem is jó kimozdulni.

És igen hamar megtanultam, hogy minimum egy pót-cumi kell a sétákhoz, de legjobb, ha egy palack ásványvíz is van, mert ha mindkét cumi a homokban landol, akkor azt valahogy le kell takarítani :)

Annak ellenére, hogy szinte az egész életemet itt töltöttem, hatalmas meglepetések érnek séta közben. Oké, nyilván változnak a dolgok, és a gyerekkori emlékek egy része átépítésre, elbontásra került, de akkor is! Egy csomó utca tökéletesen idegen volt számomra :D Ráadásul azok az átgondolatlan építészeti megoldások... Egyik-másik komolyan megdöbbentő.

Viszont találtam pár szép házat, ahol szívesen laknék, ha egyszer sok pénzünk lenne, és kertes házat akarnánk venni.

Pató Pálék

Olyan sok mindent terveztem arra a két hónapra, míg a szüleimnél lakunk... és olyan keveset valósítottam meg belőle. Nem festetem le a képkereteket, nem selejteztem ki a kreatív hobbis cuccokat, nem adtam el a feleslegessé vált holmikat, nem tanultam meg a papírfonást, nem szoktattam bele Babkát a hordozókendőbe, nem néztem Magnumot angolul, sőt, egyáltalán nem tanultam angolul, nem csináltam meg a Babka-fotóalbumot, sem a Szisziset, sem az Atisat...

Tuti, hogy van valami rokoni szál köztem és Pató Pál között... Ideje lenne egy családfa kutatásnak :)

Hiba volt

Soha, ismétlem: soha ne menjetek be a Városligetbe autóval az első meleg tavaszi napon, főleg, ha egy (két) rendezvényt is szerveznek a környékre!

A korábban említett csajos találkára mentem autóval, és bár kicsit később tudtunk csak indulni a tervezettnél, mert Julcsi a szokottnál tovább aludt, még nem késtünk volna 10percnél többet, ha... Ha találok parkolót. De nem volt. Sehol a közelben. Annyira nem, hogy egyre messzebb próbálkoztam a megbeszélt helytől. Ennek következtében belefutottam egy útlezárásba és forgalomelterelésbe (köszi, békemenet), ami óriási dugót eredményezett. Eljutottam arra a pontra, hogy sírtam a kocsiban ülve, mert nem tudtam, hogy hol vagyok, hogy hová visz magával a kocsisor, és hogy hogy jutok vissza általam ismert helyre, és hogy hol találok parkolót, és megvárnak-e a csajok...

A vége happy end: igaz, hogy elméletben begyűjtöttem pár feketepontot a jogsim mellé, de találtam helyet (a világ végén) és a lányok is megvártak. Ettől függetlenül: a ligetbe többé nem megyek autóval hétvégén. Viszont tudok egy jó parkoló helyet, ha mégis arrafelé lesz dolgom. A séta meg kimondottan egészséges :D

Csajos találka

Mivel közeleg az utazás ideje, szerettem volna elköszönni a csajoktól, akikkel régen, hajdanvolt bakfis korunkban rendszeresen összejártunk. És szerettem volna bemutatni Julcsit azoknak, akikkel még nem tudott találkozni.

Szervezni kezdem egy csajos találkát, mint a régi szép időkben. Kis döccenők után megállapodtunk a helyben és időben is, és olyan jó, volt, hogy mindenki el tudott jönni! Meg hogy jó volt az idő is :)

Köszi, lányok, nagyon jól esett, hogy mind ott voltatok! :) Nyáron megismételjük ;)

A negyedik hónap

Az első után ez tűnik eddig a legnehezebbnek, mert elég sűrűre sikerült, és nem csak a kisVackort, de engem is jól megkavart.
- január végén apa kiköltözött Dubai-ba, amitől jó szomorúak lettünk mindannyian, de tudjuk, hogy miért csináljuk, és itt a skype, meg nem soká úgyis találkozunk
- mi meg elrendeztük itthon a dolgokat, aztán február elején hazaköltöztünk a szüleimhez, ahol teljesen más világ van, mint otthon volt. Még nekem is kellett egy kis idő, hogy belerázódjak, nem hogy Julcsinak
- csípőszűrés - kontrollon jó hírek: szinte tökéletes, de azért tornáztassuk még (imádja), és ha tűri, éjszakára még 1-2hétig legyen terpeszbetét (nem tűri, meg ki is nőtte)
- kötőhártya-gyulladás: pipa
- megjártuk az éjszakai ügyeletet is, mert úgy sírt szegény kislányom, hogy képtelenek voltunk megnyugtatni. Kakikrízis volt (eldugult), komoly hasfájással spékelve, és nem segített semmi, bármit csináltunk. Persze Murphy: mire odaértünk a dokihoz, már egy mosolygós, boldog baba volt. Állítólag szélgörcs, amit ügyesen kikúráltunk otthon, és már csak fáradt, autózzunk kicsit, hogy el tudjon aludni.
- az oldalra fordulási törekvések egyre határozottabbak, akár csak a hangerő meg a nevetés
- és a kisVackor már nem is olyan kicsi, mert majdnem kinőtte a kádját :)

A fiúk meg az ő humoruk

Mai jelenet:

A konyhában apukám és a készülő ebéd.
A szobában öcsém Julcsival, meg én.
Kikukorékoltam a kérdést apukámnak: milyen a borsó?
Gyakorlatilag egyszerre válaszolt öcsém és ő: zöld és kerek :D

Nagyon egyformára sikerültek ezek a fiúk...

Csavargás

A héten meglátogattuk volt kolléganőmet, aki a druszám, nem mellesleg egy nagyon helyes, majdnem másfél éves kiskrapek anyukája. Összehoztuk kicsit a fiatalokat, meg magunkat is, mert karácsony előtt találkoztunk utoljára, és jókat szoktunk röhögni együtt - ami hiányzott már.

Volt egy kis pletyózás, ebédelés, közös szoptatás a kanapén, aztán gyereket cseréltünk egy kis időre, majd cukrászdába mentünk, levezetésképpen.

Nekem nagyon jó délután volt, Julcsi viszont rettentően elfáradt. Azt hiszem, még fiatal a pasizáshoz... ami azért gáz, mert jövő csütörtökön a másik vőlegény jelölt jön háztűznézőbe :D

Gasztro-forradalmár

Nem, most kivételesen nem én, hanem az anyukám. Mondjuk nem új keletű a dolog, tulajdonképpen én is azért nem tudok semmilyen receptet pontosan követni, mert nem ezt tanultam tőle :D

De ez a mostani eset nem szándékos puccs volt, hanem egy tévedés, ami egészen új megvilágításba helyezte a bablevest :) Történt ugyanis, hogy gyorsan akart végezni az ebédfőzéssel, és örömmel csapott le a fagyasztóban talált csomagra, amit még én hoztam el otthonról. Szemre felkockázott répának tűnt (bár utólag bevallotta, kicsit furcsállta a formáját), ment is a levesbe. Aztán jól szétfőtt...

Szóval nem lesz sütőtök-krémleves, mert már nincs annyi fagyasztott, felkockázott sütőtök :) Viszont a bableves így is finom volt ;)

Kecccóóó

És megvan a fészek! :)

Dubaj "külvárosi" részén, Sarjah mellett, a fehér szélű - piros közepű házban, a 11. emeleten:

A kilátás a lakásból nem megosztás-pozitív, de bőven kárpótolnak érte az extrák:

- élelmiszerbolt és fitness-terem a ház alsó szintjén,

- medence a ház tetején,

- kórház az út túloldalán, majdnem szemben a házzal,

- egészségcentrum és patika a szomszéd ház aljában,

- buszmegálló nagyon közel,

- bevásárlóközpont, park és tengerpart egy köpésre

Attila csak pár napja költözött be, így még nem tudta berendezni, de a legszükségesebbek már megvannak (bútorozott konyha + hűtő és tűzhely), mosógép, beépített szekrény, ágy+éjjeli szekrények+kislámpák és az ágynemű.

De ott lennék már, segíteni a fészekrakásban... :)

Zsolti és a mosogatógép

Attila legjobb barátja, Zsolti, aki beköltözött helyettünk, felhívott a minap. Komoly problémával találta szemben magát, amin nem tudott úrrá lenni. Ez a probléma pedig a mosogatógép volt. Ami nem akart elindulni, ráadásul az aljában állt némi víz. A mi jó Zsoltink próbálkozott a letöltött kezelési útmutató szerinti módszerekkel, majd a márkaszerviztől telefonon kapott tippekkel, de hiába. Az a fránya mosogatógép csak nem csinált semmit. Utolsó ötlete az volt, hogy bizonyára eldugult (a márkaszerviz is ezt jelölte meg az egyik lehetséges hibaokként). Mielőtt nekiállt a csőtisztításnak, azért felhívott, hátha tudok egy egyszerűbb megfejtést. De az sem vált be. Azt mondta, akkor jöjjön a drót. 

Bementem inkább. És persze meg tudtuk oldani, nagyon egyszerűen: ugyanazt játszotta el vele is, mint velem nyáron: hamarabb nyitotta ki és állította le a gépet, mint ahogy a program lejárt, emiatt nem engedett új mosást kezdeni. Csak egy gombot kellett hosszasan nyomni, amitől elfelejtette az előző, befejezetlen műveletet.

Nagyot nőttem Zsolti szemében :D

Mint a fiatalok

Lehet, hogy nem vagyok egy mintaanya, de néha szükségem van arra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem, hogy teljesen egyedül legyek, és ne itthon. Tesóm látta rajtam, és akkora tündér volt, hogy felajánlotta: majd ő babázik, én meg húzzak el a fenébe egy órára. Úgyhogy kapva kaptam a lehetőségen, bepattantam kisJimnybe, és elsüvítettem vásárolni. Nem shoppingolás volt, tényleg vennem kellett néhány dolgot, de nem tudom letagadni, hogy volt akkora élmény, mint a cicáknak a plázázás :)

A kocsiban feltekertem a zenét (Robbie Williams: Let me entertain you) és hangosan énekeltem, majd végigcikáztam a bolton, és hazafelé kerülővel mentem, mint a gondtalan fiatalok, akiknek nincs semmi kötelességük. Itthon pedig egy vigyorgó párt Öcsém és Kata) meg egy édesen alvó gyereket találtam :)

Köszi, Tesó :*

Anyagmegmaradás

Julcsi meg én együtt be tudjuk bizonyítani, hogy az anyag (háj) nem vész el, csak átalakul :D

Tempósan fogyok, ha nem áll le, akkor még hízókúráznom is kell majd (60kg-ról 56ra, 3hét alatt), közben kisdedem erőteljes gömbölyödésnek indult. Eddig sem volt alultáplált, de egyre közelebb van a tökéletes forma (gömb :D) eléréséhez: 6,5 kiló fölött van a súlya, ami korához képest nem olyan sok, csak a magasságához :D

Szomorú hírek

Újabb veszteség itt a Földön, újabb angyal az égben...

Február elején meghalt Attila nagymamája. Sejthető volt, hogy már közel a vége, mert 95évesen az is csoda, hogy az első tüdőgyulladásból felépült... de nagyon hamar jött a második. Még el tudtunk köszönni tőle január végén; remélem, örült, hogy láthatta az unokáját és dédunokáját.

Most pedig már ő vigyáz ránk odafentről...

Pakolpakolpakol

Néhány doboznyi holmit már menet közben átszállítottunk, de rengeteg maradt még otthon. Tesómék és apukám segítségével még további 4kör volt a költözés, meg két nap, míg mindent összepakoltam és kitakarítottam (meg átrendeztem, mert már régóta viszketett a tenyerem, hogy áthúzzak néhány bútort - és tök jól néz ki :D). Szegény kisVackort alaposan megviselte a nagy felfordulás: irtó nyűgös volt, összezavarodott, és emiatt nem tudott pihenni sem. Majd megszakadt a szívem, ahogy sírt. És elég sokat sírt egész  hétvégén.

Vasárnap este jött Zsolti, aki ott fog lakni, míg mi máshol. Átadtam a kulcsokat meg a szükséges infókat a lakás kényelmes és optimális működtetéséről, aztán irány Fót...

Nagyon ciki, hogy bőgtem, mikor elindultunk? Igazából majdnem olyan érzésem volt, mint régen, a nagyon szomorú szakítások alkalmával. Végül is csak lezárult egy korszak az életemben, ami csodálatos volt. És jön egy új, ami bizonyos szempontból könnyebb lesz (hiszen öten leszünk egy kis Babkára), másfelől viszont nehéz (mert volt egy életritmusa mindenkinek, és most össze kell hangolnunk, ami magában hordozza a komoly súrlódások lehetőségét is).

Na de kik a jók? :)

Indulás

Eljött hát: március 31-én Attila kiköltözött a jövendőbeli új lakhelyünkre.

Délután fél 5kor indult a gép, apukám vitt ki minket a repülőtérre, Julcsi is jött, elbúcsúzni apától. Volt olyan rossz érzés, mint az első, nyáron. De mi döntöttünk így, és majd úgy is találkozunk nemsokára, és majd milyen izgi lesz ott kint...

Attól még baromi rossz, na. Még szerencse, hogy hazafelé elnéztünk egy felhajtót, úgyhogy sírás helyett inkább elkezdtem a térképet bújni, hogy ne Szolnokon kössünk ki :)

És biztosan nekem van a legaranyosabb családom: apukám nem haza vitt, hanem hozzájuk, Fótra, hogy ne legyek egyedül, és biztosan vacsorázzak, ne csak bömbizzek egész este.

A harmadik hónap

Újabb eseményekkel teli hónap telt el. Vázlatosan:

- megvolt az első kör oltás. Julcsi - a kisbabákra jellemző aranyhal-memóriának köszönhetően - fél óra múlva már el is felejtette volna, csak az a rotavírus elleni szérum... az ne keserítette volna meg a napjainkat...

- Babka kísérletezni kezdett: először azzal, hogy befér-e az ökle a szájába (nem), majd hogy meddig tudja kinyújtani a nyelvét (megdöbbennétek), aztán jött az ujjszopás (teljes sikert könyvelhetett el), továbbá hogy mennyi ideig bírom megállni, hogy folyatja a nyálát (máris befogtuk az előkéket, nyálfelitató gyanánt :D)

- folytattuk a kirándulásokat: Dunakeszi, Kismaros / Nagymaros, Salgótarján, és meglátogattuk az újpalotai nagybátyámat is a rendszeres hazamenéseken kívül.

- selejtezünk, dobozolunk a közelgő költözés miatt

- Julcsi meg néha ridegtartásban van reggelente: a 6órai evés után megy a kiságyba. Nem mindig szereti.

- viszont Lizi a legjobb barátnője és edzőtársa lett: egyre ügyesebbe használja a kezét, mióta rátalált a rózsaszín gyíkra, Zsolti mackó pedig előlépett tiszteletbeli pszichológussá, aki lenyugtatja a felpörgött Babkát.

- Őfelsége nő, mint a gomba: megpróbáltuk a következő pelenkaméretet, ami elég nagy hiba volt, hiszen egy hét alatt több balesetünk volt, mint korábban összesen. Eltettem későbbre ;)

És egy sztárfotó a három hónapos kisbanyáról:

Ami biztosan nem leszek

Nos, az a kiadványszerkesztő.

Tavaly februárban találkoztunk először a fotókönyvvel, és mindkettőnket megihletett. Gyorsan csináltunk is egy próba-albumot, amiből végül nem lett fotókönyv, de biztosak voltunk benne, hogy csinálunk ilyet.

Aztán májusban megesküdtünk, júliusban volt nászút is, mindjárt két jó téma ahhoz, hogy megvalósítsuk a terveinket. És hogy ne lógjon a levegőben csak úgy, megálmodtunk hozzá egy "előzményt", vagyis kettőnk közös történetét az esküvőig.

Elkezdtem összeállítani az albumokat, eleinte sok anyázással, de belejöttem, és szerintem egész jó kis anyag lett... volna, ha eléggé figyelmes vagyok. De valahogy nem sikerült a három albumot egységesen összehozni. Az egyiken a borító első oldaláról hiányzik egy kép, a másikon a hátsóról, kettőnek "album" a címe, egynek "könyv", ráadásul nem voltam elég figyelmes, és a választott betűtípus nem tudja értelmezni az ő és ű betűket...

Persze ettől még szép lett, csak nem tökéletes. De hát mommá', mi sem vagyunk azok :)

Most már csak arra kell figyelni, hogy a tervezett Ati, Sziszi és Julcsi albumok valahogy belepasszoljanak ebbe a kissé káoszos rendszerbe :D

Irodalom óra

A sok kismamáknak szóló olvasmány mellé megkívántam valami szórakoztató irodalmat is. Kodolányi Julianus barátjával nem bírok, úgyhogy valami könnyedebb után néztem. Így került a kezembe Örkény.

Bevallom töredelmesen, én tőle csak az iskolában, az irodalmi szöveggyűjteményben lévő novellákat olvastam. Szerintem nem is baj, hogy nem mentem neki korábban, mert ez még most is eléggé... hmmm... nem is tudom...

Szerintetek mit szívott / szúrt / szippantott / ivott Örkény, hogy ezek kijöttek belőle? :D

Bibibiii

Meghökkentően sokat, 18kilót híztam terhesség alatt... Mikor november 4én hazajöttünk, és ráálltam a mérlegre, csak 4,5 kilóval voltam kevesebb.. Csudára el voltam keseredve. Oké, hogy gyönyörű kisbabám van, de hol a csinos alakom, és mi ez a narancsbőr a fenekemen, combomon, meg hogy néz ki a hasam...?

Lassan 3hónap telt el, és bár a narancsbőr megmaradt, viszont lement 12 kiló, és már a hasam is majdnem tetszik ;) Oké,a bikini bridge-ről már lemondtam, de őszintén szólva, nem is szerettem, mikor olyan sovány voltam, hogy nekem is látszott :D Szóval ha mondjuk 4et megtartok, akkor már csak 2kilót kell ledolgozni. Juhéjjjj! :)

Nem emiatt, hanem mert már sírtak a porcikáim érte, elkezdem tornázni. Egyelőre semmi extra, csak nyújtás, lazítás, és minimális erőnlét. Áprilisra bombabébinek kell lennem :D