Eljött hát: március 31-én Attila kiköltözött a jövendőbeli új lakhelyünkre.
Délután fél 5kor indult a gép, apukám vitt ki minket a repülőtérre, Julcsi is jött, elbúcsúzni apától. Volt olyan rossz érzés, mint az első, nyáron. De mi döntöttünk így, és majd úgy is találkozunk nemsokára, és majd milyen izgi lesz ott kint...
Attól még baromi rossz, na. Még szerencse, hogy hazafelé elnéztünk egy felhajtót, úgyhogy sírás helyett inkább elkezdtem a térképet bújni, hogy ne Szolnokon kössünk ki :)
És biztosan nekem van a legaranyosabb családom: apukám nem haza vitt, hanem hozzájuk, Fótra, hogy ne legyek egyedül, és biztosan vacsorázzak, ne csak bömbizzek egész este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése