Pukkmeg...

...és mindemellett elmehet a sunyiba az, aki kitalálta a mákostésztát!!! Mi lesz így az önfegyelemmel, a szénhidrát visszafogásával?!?

Na jó, ne menjen - vagy ha megy is, hozzon még, mert az enyém elfogyott :D

Hát köszi :D

Eljött az újabb vizsgálat és UH ideje, így a 31. héten. Vártam már, mert úúúgy szerettem volna megnézni Babka arcát... Állítólag ilyenkor érdemes csak igazán a 3D / 4D technológiát is igénybe venni, mert szinte fotó minőségű képet lehet kapni a gyerekről.

Aha. Abban az esetben, ha nem takarja el magát kompletten mindennel, ami rendelkezésére áll odabent. Az egy dolog, hogy a keze ott volt a kis arca előtt. De hogy a lábát is odarámolta (egy jógabajnok ez a lány :D), sőt, amikor elkezdtük kicsit piszkálni, hátha felénk fordul rendesen, akkor behúzta a köldökzsinórt is nagy durcásan :D

Nem sok használható felvétel lett róla. Viszont azon az egyen, amit érdemes volt kimásolni, akkora szája és orra van, hogy hihetetlen :) Remélem, az arca többi része is utoléri :)

(Amúgy minden a legnagyobb rendben, kicsit nagyobb a koránál, és már hajat is növesztett a kis hiú, szemre egészséges, a mozgása rendben van - szemben az én súlyommal, ami most pont annyi, amennyivel a szülőszobára kellene mennem... bakker, kezdhetek odafigyelni az étkezésre, pedig idáig egy nagyon jelentős örömforrás volt. Pfffff... :/)

Mindig két emberen múlik

Adott egy virtuális társaság, benne sok különböző ember különböző életkorban, érdeklődési körrel, lakhellyel, végzettséggel, világnézettel, élethelyzetben. Ebben a társaságban pedig kötődnek és feloldódnak az emberi kapcsolatok. Van, ami megmarad az éter szintjén, van, ami kilép 3D-be és élőben folytatódik tovább, évekig. (Nemrég persze nem csak lezárták, de teljesen le is radírozták a hálóról az Origo fórumot, de az nem tartozik szorosan a témához).

Nekem is volt sok olyan, akivel személyesen is találkoztam, aztán maradt 3, akikkel viszont már csak személyesen találkoztam. Ők az én internetről letöltött virtuális barátnőim. Van egy hármas csapat (Lyl, Szitak meg én), akikkel jó együtt hülyéskedni, szomorkodni, idétlenkedni és nyafogni. És akik megbocsátották, mikor hosszabb időre eltűntem. És van valaki, akivel a jelek szerint "szakítottunk".

Tény, hogy nem figyeltem rá eléggé, és érthető, hogy ez rosszul esett neki életének abban a borzasztóan nehéz szakaszában... De nem tudtam, hogy mi zajlik nála a háttérben. Szeptemberben még beszéltünk, utána ő elutazott egy hosszabb nyaralásra, aztán már nem nagyon kommunikáltunk, mikor visszajött...Éreztem én, hogy távolodunk, de nekem is zavaros időszak volt. Aztán december végén megtudtam a szomorú hírt: hogy apukája meghalt. Bizonyára nem jól kezeltem, bár igyekeztem: két barátnőmtől is kértem tanácsot, akik korábban átmentek hasonlón. Azt hittem, ennyi év és ennyi lelkizés meg "csernusozás" után ismerem, és jó a stratégia: nem nyomulok, de rendszeresen jelzem, hogy szemmel tartom, és ha szüksége van rám, bármikor elérhet. A jelek szerint nem így kellett volna, hiszen a legutóbbi életjel-bekérőmre már úgy reagált, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük, ha nekem ennyi csak a barátság... Vagy egy hétig pihentettem a választ, de csak megírtam, mert rosszul esik a "vád". Hiszen én kerestem, ő rázott le vagy nem is reagált. Érthető, ha ezek után nem fogom neki rendszeresen leírni, mi szép és jó zajlik az életemben, hiszen van, ami nem emil-téma. Találkozni meg nem akart. Elfogadtam, hogy gyászol, elfogadtam, hogy nehezen rakja össze az amúgy is lelki bajokkal terhelt életét a veszteség után... Vártam, és inkább nem sértődtem meg a lerázáson, a bezárkózásán...

Most viszont megírtam neki, hogy én hogy láttam az elmúlt egy évet. végülis, már mindegy, nem?

(Azért örülnék, ha rendeződne)

Igazából ráér

Az internetről letöltött virtuális barátnőimmel pár napja rendszeresen szóba kerül, hogy ki mit csinálna szívesen. (mert Lyl munkahelye egyre bizonytalanabb, Szitak pedig lassan olyan mértékben lesz túlterhelt,ami az egészsége rovására megy). Nem csak munka tekintetében, hanem tágabban értelmezve is végiggondoltam, és tanácstalan vagyok... Oké, nem mintha most azonnal döntenem kellene, de lassan 34évesen azért lehetne kicsit konkrétabb jövőképem is.

Szimpatikusnak tűnő opciók:

- itt, ahol most lakunk, minden közel van, amire egy családnak szüksége lehet. Élelmiszerbolt, piac, posta, bank, barkácsbolt, lakásfelszerelés, védőnő, gyerekorvos, felnőtt orvos, szakrendelők, gyógyszertár, optika, óvoda, általános iskola, játszótér, könyvtár, művelődési ház, okmányiroda, jó a közlekedés és parkolni is tudunk...A lakás szépen felújítva (oké, egy picit még lehetne masszírozni, de alapvetően kitűnő), a lépcsőházban teljesen jó fejek a szomszédok (ahogy már írtam is). Ki a fene dobná el ezt a fokú kényelmet? Jó, terasszal még kényelmesebb lenne, de az nem megoldható.

Ha itt maradunk (vagy ide költözünk vissza Dubai után), akkor egészen egyszerűen tudnám szervezni az életet (gondolom én most :D), és mellette könnyebben tudnék visszamenni dolgozni. Vagy alapítanánk egy saját céget, ami szintén célkeresztben van. És ki tudnánk járni Marócára, a kis édenkertünkbe. Nem lenne ellenemre, ha a lányunk ott cseperedne fel.

- egy Bp -hez közeli kertváros, családi házzal és normál méretű kerttel - kb mint a szüleimnél, illetve kicsit nagyobb. Egyfelől megszoktam, másfelől praktikus is lenne, de feltétel a jó elhelyezkedés. 

Nekem már nehézkesebb lenne a munkába állás, Attilának is sokat kellene utaznia - viszont Julcsi sokkal szabadabban nőhetne fel, mint a panelban. Ahogy én is felnőttem: növények, állatok közt (mármint kutya, macska, madarak, egér, béka, denevér, rovarok, hasonlók :D) Viszont Marócát már lehet, hogy nem bírnánk megfelelően gondozni az otthoni kert mellett.

-  Attila nagy álma, Kismaros; talált is egy eladó házat, elérhető áron: a  kisvasút és a patak közelében egy 2szintes családi ház a völgyben, őzikékkel, mókusokkal... Én is imádom, csak kicsit messze van, elszigeteltnek érezném magam. És nem azért, mert a barátaim messze lennének. Nekem mindig messzebb voltak, hiszen fóti lány vagyok, ami nem a világvége, de rossz a közlekedés Budapestre, meg mondjuk akárhova is... Ha lenne autó, amit bármikor használhatok, akkor nyilván mobilabb az ember, és gyorsabban leküzdhető a távolság, de vennénk-e a fáradságot? És minket ki látogatna meg vajon? Biztos ott is lenne pár kedves ismerősöm (meg internet :D), lenne ezer dolgom a ház körül, a család körül, de pénzkereső munkát már nem tudnék végezni (hacsak valami csoda folytán helyben nem találnék valamit, amire egész kicsi az esély), márpedig nagyon szeretnék, mert okkal tanultam egy csomót, meg igényem van a papírmunkára, a rendrakásra, a szellemi terhelésre... 

Viszont zöld és csendes, és természet és nyugalom, közbiztonság és nagyobb szabadság... igazi gyerekparadicsom. És elgondolkodtam. Hogy tudnék-e vidéken élni. Igazi htb lenni, aki csak a gyerekekkel foglalkozik, meg a lakással, a veteményes kerttel, aki befőz, aszal, fagyaszt, szörpöt készít, gyógynövényt szed, esetleg állatot is tart (nyúl, csirke, kacsa vagy liba, kecske), sajtot és joghurtot készít... És nem tudom. Most marhára élveztem, mert nem kötelező, és mert nagyon büszke vagyok arra, hogy az én kezem munkája is benne van a kertben, a termésben, hogy becsomagoltam a nyarat... De meddig élvezném a saját sütésű kenyér illatát és a saját lekvár ízét? És ha becsavarodnék az ingerszegény közegben? Ami igazából nem ingerszegény, csak a megszokotthoz képest más ingerek érnek.

 

Mindegyiknek megvan a jó és rossz oldala. És bár még messze nem vagyunk döntési helyzetben, azért nem lenne rossz, ha körülbelül tudnám, mit szeretnék... mert mindhárom vállalhatónak tűnik.

 

Míg megokosodom, legyen inkább Dubai :D

Köszi, Tesó!

Ma reggel felhívott a kistestvérem, hogy megkérdezze, mi a napi programom. Mivel még konkrét menetrend nem volt, csak nagy ködös felhő az elintézni valókból, feldobtam a kezem, hogy bármi lehet. Lecsapott rá, felajánlotta, hogy meglátogat, segít bevásárolni, felfúrja a polcot, bárakármi. Ezen a ponton kicsit megijedtem, hogy csak nem szakítás van megint... De nem: együtt jöttek a barátnőjével / élettársával. Viháncoltunk, dumáltunk mindenféléről, bevásároltunk, véleményezték az ötleteimet és segítettek dönteni, kajáltunk, polcom is lett, voltunk még egy nézelődős bevásárláson is - szóval szuper nap volt! :)

Mert nem voltam egyedül, és végre nem nekem kellett menni, hanem engem látogattak meg, én meg vendégül láthattam őket... :)

Köszi, Tesó!

Baleset

Az úúúgy vooolt, hogy...

Szóval hülye voltam ma reggel. Szokás szerint felraktam a vizet forralni, hogy megcsináljam a teát, de nem volt tiszta az az edény, amit általában használok, íg egy másik kis lábassal próbálkoztam. És persze szokás szerint a konyharuhával fogtam meg a fülét, amikor lobogott benne a víz - épp csak azt nem vettem észre, hogy belelógott a konyharuha csücske a vízbe. Pár másodperccel később ezzel a forró vizes ruhacsücsökkel hasonvágtam magam, tök véletlenül, Először azt hittem, hogy kifröccsent a víz, így gyorsan odanyomtam a konyharuhát a pocakomra, letörölni... igen, a forró vizes csücskét. Ugyanoda... :/

Teljesen összeégettem a gyerek fejét... Még mindig fáj, pedig fél 9óta let volna ideje csitulni, ráadásul jó ronda... Totál lelkifúróm van: így vigyázok én? És persze nem értem az egészet. Mármint hogy hogy történt... Egy biztos, be kell szereznem valamit égési sérülésekre (a Fenistil nem sokat ért).


UPDATE:
Voltam a patikában. Megmutattam, mire kérek gyógyírt. A patikus csaj a szeme elé kapta a kezét...
Mindenesetre a cucc már nem sokat ér, egy nap után, de szorgosan fújom, hátha a gyógyulást segíti. Remélem, a helye is el fog múlni...
Kedden meg ultrahang, amit megnehezíthet ez az egyes formájú bibi a hasamon... Francfrancfranc

Rendezkedős

Mivel már csak 10hét van Babka érkezéséig, úgy gondoltam, ideje kicsit komolyabban készülődni. A nagy elhatározásnak - és természetesen öcsémnek és apukámnak köszönhetően hétvégén

- megvettük a gyerekágyat (még festeni kell, meg matrac bele, és egyelőre nem is tudom hová tenni, így Fóton pihen, dobozban)

- kényelmesebbé tettük a konyhát (imádomimádomimádom :D)

- átrendeztük a régi leányszobámat, hogy beférjen a hordozható kiságy (ha ott alszunk, akkor is gyerekbarát körülmények fogadjanak)

Persze nem csak Babkát várom nagyon, hanem az apukáját is :) És hogy lássa, mennyire, becsomagoltam neki az idei nyarat:

- 6féle lekvárt főztem (meggy, sárgabarack, őszibarack, piros bogyós gyümölcs, szilva és almás körte)

- 2féle csalamádét raktam el (csípős és csemege)

- levajaztam egy lecsóbefőzést is anyukámmal :)

Alig várom az őszt, amikor egymás után megérkeznek azok, akik olyan fontosak számomra :)

Maróca

Mindenkinek van egy hely, ami gyógyhatású lelkileg. Egy hely, ahol kisimulnak az idegek, elmúlik a rossz kedv, ahol csak a hely miatt is jó lenni... Nekem ez Maróca, azaz a börzsönyi nyaraló.

Szeretem ott a csendet, szeretem a csendet megtörő zajokat (lombsusogás, madárhangok, mókusneszezés, libagágogás, távoli motoros fűrész vagy vonatkürt), a zöldet, a házat, a kertet, mindent... Szeretek ott szöszmötölni: még takarítani is jó, nem csak a kertben birizgálni. Vagy csak simán leülni és távolba nézni felrakott lábbal...

De a legjobb ilyenkor nyár vége felé, amikor annyi minden érik be: füge, szeder, szilva, szőlő... Nincs annál finomabb, mint amit az ember a saját kertjében nevel, saját kézzel szedi le:

Szomszédok

Neeem, nem a nagy sikerű, régi telenovella :) A sajátjaim.

A lépcsőházban 10lakás van, ebből 1üres, meg ugye vagyok én, tehát 8aktív szomszéddal rendelkezem. Közülük a 2 legalsó szomszéddal csak köszönős kapcsolatom van, 2 szomszéddal némi felszínes, udvarias ám rövid beszélgetéskezdemény, amiből még bármi is lehet (a viszonylag új lakó, meg a legfelső emeleti idős néni), na de a többi... :)

- Pista bácsiékkal Attila tartotta jobban a kapcsolatot. Amikor még itthon volt, összejárás is előfordult, bár ritkán. Igazából nekem sincs bajom velük, csak valahogy nem úgy alakult. Viszont ha bárhol összefutunk, akkor nagy trécselésbe kezdünk. Közös téma mindig van: Babka, Attila és az ő kutyájuk azonnal felhasználható, és ebből kanyarog tovább a beszélgetés. És olyan aranyosak, hogy felajánlották, hogy bármiben szívesen segítenek, csak szóljak :)

- Misi bácsiékkal nekem lett szorosabb a szomszédi viszony. Ehhez persze kellett pár negatív előjelű történés is (nemrég eláztattam őket, télen pedig a kis cinkéink koszoltak az ő ablakukba), ami mentén elkezdtünk beszélgetni, ez pedig addig fajult, hogy míg nyaraltam, náluk volt a postaláda kulcsa, Misi bácsi be-beugrik hozzám, sőt, egy villámlátogatást már én is tettem, voltunk együtt a piacon, segít cipekedni, ha csomagokkal lát, és olyan kedvesen mesél a hobbijáról, meg a közeljövőben várható érdekes programokról (kettőre el is hívott :D), hogy muszáj végighallgatni. És persze ő is felajánlotta a segítségét, ha szükség lenne rá :)

- Zsuzsát mostanában nem nagyon látom itthon, bár az utcán néha elszaladunk egymás mellett. Míg dohányoztam (és ő is kocabagós volt), addig csomószor találkoztunk, sokat beszélgettünk is. Többek közt ő javasolta, hogy márpedig igenis vezessek, ha már van jogsim, felsorolta az érveket a külföldi munka mellett, és szóba hozta a gyerek-család témát is, hogy ha komolyan gondoljuk egymást, ne várjunk sokat, mert ami működik, az rövid idő után is működik :) Kár, hogy elkoptak ezek a lépcsőházi beszélgetések, jól esne most is néha...

- Fölöttünk egy igazán fura csapat lakik: vállalkozó apu, akivel Attila néha beszélgetett egy pár szót, Ildi anyu, akivel én szoktam dumálgatni női dolgokról (terhesség, gyerekek, háztartás, hülyepasik :D) és Sziszka, a leánygyermekük, aki vagy kint cigizik és telefonál a folyosón (de sokat okosodtam én titokban, mikor én meg eggyel alatta füstöltem) vagy csak elviharzik mellettem a lépcsőn (de mindig köszön). Illetve egyszer becsengetett, mikor lomtalanításkor kiraktuk a régi, burás lámpát, hogy ha attól meg akarunk szabadulni, akkor inkább ő elvinné, hogy felújítsa, mert beleszeretett. Ja, és Béla, a kutyájuk, aki esténként kaparni szokott a padlón, meg néha elborul az agya, és akkor körbefutja kétszer a lakást. 

A héten Ildivel és Sziszkával sikerült elcseszni az időt kint a folyosón egy 3/4órás traccspartival, ami úgy indult, hogy megnézhetik-e a hasam (Sziszkának eddig nem tűnt fel, hogy megBabkásodtam :D), és közben olyan dolgokat is megtudtam, amit igazából nem is akartam volna :D Muris. És persze, ha bármiben tudnak segíteni, szóljak :)

Ezek után még mondja nekem azt valaki, hogy a panel az szar, mert az emberek elidegenedtek egymástól, hogy nincs közösség, jó szándék, egymásra figyelés... 

HATÁROZOTTAN CÁFOLOK :D

Bünti

Igen. Fegyelmezetlen vagyok. Vállalom. Ma büntit is kaptam miatta :)

Az úgy volt, hogy délután elmentem vásárolni. Illetve előbb shoppingolni (lakástextil és barkácsbolt), amitől megszomjaztam. Nagyon. Úgyhogy vásárlás közben a szükséges szokásosok mellé beloptam egy kólát is. Tudom, ilyenkor nem szabadna. De megkívántam...

Hiba volt. Nem jól tekertem rá a kupakot, és a fele a táskámba folyt, mire hazaértem. A pipától meg persze alig láttam. Moshatom ki a táskát.

Úgy kell nekem.

Viszont Babka, ezért még számolunk :D Tudom ám, hogy te intézted :D

- KukaPiszke -

Mivel minden este beszélünk Attilával (Skype forever :D), ezért mire oda jutnék, hogy írjak a blogba, már kifogyok minden mondanivalóból. Ami azért fura, mert velem ez ritkán fordul elő. öregszem, nem bírom a meleget, vagy Babka tehet róla? :)

Ez is tipikus

Október óta van kontaktlencsém. Hihetetlenül hamar megszoktam, és nagyon megszerettem, annak ellenére, hogy korábban kézzel-lábbal tiltakoztam ellene. Szinte csak pozitívumokat tudok felhozni a lencsével kapcsolatban. Oké, van, hogy néha nehezen tudom berakni, volt néha, hogy szappanos kézzel raktam be, és a lencse alsó felszínére került szappanmaradék kimarta a retinám, és volt, hogy nagyon kiszáradt, ezért irritálta a szemem, de alapvetően jók a tapasztalataim.

Annyira, hogy teljesen háttérbe szorította a szemüvegem, ami korábban azért biztonsági okokból nálam volt, még ha nem is hordtam. Megjegyzem, ez július végén is jól jött volna :) Történt ugyanis, hogy kimorzsoltam az egyik lencsémet, még reggel induláskor, az autóban. És bár furcsa volt egész úton, csak a munkahelyen, a monitor előtt jöttem rá, hogy "félszemű" vagyok. Így kivettem a másikat is (mert már fájt a fejem), és egy ásványvizes palack kupakjába süllyesztettem, míg meg nem találom a másikat. De nem lett meg, pedig megtúrtam a kukát a mosdóban (hátha a papírtörölköző, amivel megtöröltem a sminkem, kiszedte a szememből), és szétnéztem az autóban is. Sehol sem találtam.

Hazafelé megint "félszeműztem", mert azért 2,25-ös vaksisággal elég durva a dugóban vezetni, nem mertem kockáztatni. Mire hazaértem, újra fejfájás, hányingerrel kombinálva. És persze a lencse is meglett, a kocsi másik ülésén, (ahová a reggeli arctörölgetés után dobtam a zsepit) szétszáradva. És csak  5nap múlva volt várható az új, pedig még utazás előtt megrendeltem. Ha nincs ez a malőr, nem is lett volna baj, mert lett volna egy bő hét átfedés, amíg ezt a baleseteset tudtam volna hordani.

Ember tervez...

(Update: a lencsék a jelzett időnél hamarabb készen lettek, így csak 2napig vergődtem :D)

Murphy

 Az úgy volt, hogy majd írni fogok a nyaralásról is. Aztán valahogy még mindig nem tudtam összeszedni a gondolataimat, és leülepíteni az élményeimet. Helyette legyen más, ami azóta történt, hogy hazajöttem. Pölö:

Kint Dubajban sohasem volt csend. Még lakáson belül is zajongott a légkondi, ami nélkül elviselhetetlen lett volna az idő. Ha pedig kimentem a hotelszobából, jött a többi: emberek, autók, buszok, metró, a sofőrök dudálása, a medence vízkeringetője, a légkondik külső egysége, a tengerparti hullámok csapkodása... Mindig volt valami. Tetejében a repülőgép is hangos. Nekem legalábbis.

Úgyhogy úgy döntöttem, hogy az első éjjelt a szüleimnél töltöm, ahol csend van (és társaság, ha reggel felébredek) és nyugalom.

Aha, máskor. Akkor éppen lakodalom volt a szomszédéknál, a parit az előkertben és az utcán tartották. Gyakorlatilag az ablakom alatt. Hajnal 3/4 négyig. És minden behallatszott, csukott ablak mellett is... :/

Ettől függetlenül: sok boldogságot, fiatalok :)

Dubaj - amit az internetről megtudtam

Dubaj

Az Egyesült Arab Emirátusok szövetségi állama (területe: 3.750 km2; lakóinak száma: 419.000 fő), az emírségek közül Dubaj rendelkezik a legtöbb lakossal, és területét tekintve a második legnagyobb Abu-Dzabi után (az emírséggel azonos nevű főváros lakóinak száma: 260.000 fő). A 7 emírség közül egyedül Dubaj és Abu-Dzabi rendelkezik vétójoggal az ország törvényhozásának döntő, nemzeti fontosságú ügyeiben.

Dubaj egy sokszínű és multikulturális társadalom, az őshonos arab lakosság számaránya erősen lecsökken a munkavállalóként bevándorló népességgel szemben. A lakosság sokszínűsége ellenére ritkák az etnikai feszültségek.

Gazdaság

Dubaj jelentős mennyiségű olajat és gázt termel ki a part menti területeken. A kormány azon döntése, hogy változatossá tegye a kereskedelmi alapú, de olajra támaszkodó gazdaságot, elősegítette az ingatlan-beruházások, a kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatások fejlődését (1990-ig szabadon lehetett kereskedni az arannyal).

Fentieken túl Dubaj szolgáltató-ipari központként is jelentős, köszönhetően ágazatspecifikus vámmentes övezeteinek, melyek behálózzák az egész várost. Az 1970-es években létesített Dzsbel Ali kikötő a világ leghatalmasabb mesterséges kikötője, konténerforgalmát tekintve a nyolcadik helyen áll.

A turizmus is fontos ágazat Dubajban, ezért is építik a legmagasabb, a legnagyobb, a legelső épületcsodákat (mint például a Burdzs Kalifa, a Pálma szigetek, valamint a világ legmagasabb és legdrágább szállodája, a Burdzs al-Arab).

Földrajz, éghajlat

A város közvetlenül az arab sivatagban fekszik -  de eltérően az Egyesült Arab Emírségek déli részétől - tájait homokos sivatagi minták jellemzik. A homok többnyire zúzott kagylóból és korallból áll, szép tiszta, fehér.

Dubaj és az ománi Hatta határa mellett fut a Nyugati-Hádzsár (Hajar) hegylánc, amely felszíne száraz, éles és töredezett, és számos kanyon tarkítja, hegyei mintegy 1300 méteres magasságig emelkednek.

Dubajnak nincsenek természetes folyói vagy oázisai, azonban van egy természetes öble, a Dubaj-öböl, mely északkeleti-délnyugati irányban fut keresztül a városon, és elég mély ahhoz, hogy a nagy hajók átkeljenek rajta. Szeizmográfiailag stabil zónában fekszik, a cunami lehetősége is minimális, mivel a Perzsa-öböl vize nem elég mély ahhoz, hogy szökőár keletkezzen benne.

Dubajra a meleg, időnként párás klíma jellemző, több hónapig is 40 °C fölé kúszhat a hőmérő higanyszála. A csapadék kevés, az is általában januártól márciusig hullik, évente nem haladja meg a 150 millimétert. Leginkább az őszi, téli, kora tavaszi hónapokban éri meg ellátogatni Dubajba, ugyanis akkor még elviselhetőnek mondható az időjárás, átlagosan 28-35 °C körüli.

A várost körülvevő homokos sivatagot vadon élő füvek és pálmák jellemzik. Számos őshonos fa, mint például a miatyánkcserje, valamint a behozott fák is, mint az eukaliptuszok, Dubaj természeti parkjait színesítik.

Állatvilágának része a túzok, a csíkos hiéna, a sivatagi róka, a sólyom és az arab antilop, egét tavasszal és ősszel több mint 320 költöző madár népesíti be, vizeiben több mint 300-féle hal található.

Történelem

Az ősi mangrovemocsár maradványait, melynek létezése 7000 évre nyúlik vissza, a csatornarendszer átépítésekor fedezték fel Dubajban. 5000 évvel ezelőtt még homok borította a területet, beleértve a város mostani partvonalát is.

Bár a város fennállásáról hivatalos források csak 1799 után értekeznek, a legkorábbi írásos feljegyzés, mely említést tesz Dubajról, 1095-ből származik, az andalúz–arab földrajztudós, Abu Abdullah al-Bakri földrajzkönyvében. A velencei gyöngykereskedő, Gaspero Balbi 1580-ban gyöngyipara miatt említi meg.

Az 1800-as években két katasztrófa is sújtotta a várost: 1841-ben Bur Dubaiban himlőjárvány tört ki, kényszerítve a lakosokat, hogy keletebbre, Deirába költözzenek, majd 1894-ben Deirában pusztított tűzvész, ami következtében a legtöbb otthon leégett. Ennek ellenére a város földrajzi fekvése miatt továbbra is vonzotta a kereskedőket a régióba. A dubaji emír szívesen fogadta őket, és csökkentette a kereskedelmi adók összegét is, amely vonzotta az üzletkötőket. A város jelentős kikötője volt a külföldi kereskedőknek, elsősorban az irániaknak, akik végül le is telepedtek itt.

Az 1930-as évekig Dubaj a gyöngyhalászatáról volt nevezetes. A gyöngyipart először az első világháború során érte csapás, majd az 1920-as évek gazdasági válsága miatt esett vissza, ami miatt sokan kivándoroltak, a Perzsa-öböl más részeit választva otthonukul.

1947-ben határvita robbant ki Dubaj és Abu-Dzabi amely a két állam háborújába csapott át. Az emirátusok közötti határviták az Egyesült Arab Emírségek megalakulása után is folytatódtak; csak 1979-ben született meg az a hivatalos kompromisszum, mely végleg pontot tett az összetűzésre.

A villamos energiát 1950-ben hozták be Dubajba, ekkor fektették le a telefonkábeleket is, s ugyancsak ekkor létesült a repülőtér, és az angolok közigazgatási hivatalai Sardzsából Dubajba kerültek át. 1966-ban csatlakozott Katarhoz, hogy egy új monetáris egységet hozzon létre, és olajat is ebben az évben fedezték fel Dubajban. Ez a külföldi munkások tömeges beáramlásához vezetett. Ennek eredményeképp a lakosság a becslések szerint rövid idő alatt 300%-kal nőtt.

1971. december 2-án Dubaj, Abu-Dzabi és öt másik emirátus megalakította az Egyesült Arab Emírségeket, a britek elhagyták a Perzsa-öböl területét. 1973-ban az emirátusok létrehozták az egységes valutát: a dirhamot. 1979-ben hozták létre Dzsebel Ali (Jebel Ali) kikötőjét, mely a világ legnagyobb mesterséges kikötője: a külföldi vállalatoknak korlátlan munkaerő-importot és exporttőkét biztosított. (Ennek sikerén felbuzdulva, Dubaj saját modelljét másolva újabb vámmentes zónákat létesített, így jött létre a Dubai Internet City, a Dubai Media City és a Dubai Maritime City is.)

Az 1990-ben kirobbant öbölháború miatti bizonytalan politikai feltételek gazdaságilag a Dubaj bankokat érintették leginkább. Az öbölháború utáni olajár-emelkedések arra ösztönözték a várost, hogy a szabad kereskedelemre és a turizmusra fókuszáljon, minek következtében sok külföldi kereskedelmi vállalat helyezte át székhelyét a városba.

A világ legmagasabb szabadon álló szállodájának, a Burdzs al-Arabnak felépítésével, illetve az új lakóingatlanok létesítésével Dubaj a turizmust választotta fő megélhetési forrásául. A privát ingatlanbefektetések olyan beruházásokkal üdítik fel a várost, mint a mesterséges Pálma szigetek, a Világ-szigetek projekt vagy a Burdzs Kalifa.

Turizmus

- Nevezetességek: A kíváncsi turisták ide látogatva akár egy nap alatt is ízelítőt kaphatnak az országból, mivel a változatos vidékek, látnivalók kis területen találhatók.

• Burdzs al-Arab (Arabok tornya): Az arab vitorlás hajót formázó épület a leghíresebb és egyben az egyik legdrágább hotele (a világ első hétcsillagos szállodája), Dubaj egyik szimbóluma.
• Burdzs Kalifa (Kalifa-torony): A világ legmagasabb épülete (magassága 828 méter), 2010. január 4-én adták át a nagyközönségnek. Az épületben szállodák, üzletek, irodák és luxuslakások kaptak helyet, de kilátóként is üzemel (452 méter magasan). 
• Mesterséges szigetek: Dzsumeira Pálma (a legkisebb a három pálma közül, melyen szállodák és luxusvillák kaptak helyet), Dzsebel Ali Pálma, Világ-szigetek (a világ földrészeit megformáló, háromszáz különböző méretű szigetből álló szigetcsoport).
• A város nagy bevásárlóközpontjai, mint például a Deira City Centre, a BurJuman, a Dubai Mall és az Ibn Battuta Mall mágnesként vonzzák a vásárlókat a régióba, ahogy a helyi piacok, a szukok (souk) is népszerűek (közülük legnagyobb a Souk Madinat).
•  Al-Fahidi erőd: az emirátus legrégibb épülete, ma a Dubai Múzeum otthonául szolgál.
•  Mecsetek: többségébe a nem iszlám-hívők nem léphetnek be, mert az Emirátusokban ezt törvény tiltja
• Dubai Creek: sós vizű "patak", két partján számos érdekesség található (piacok, parkok, delfinárium, lagúna), köztük kis vizitaxik (abra) szállítja az utasokat.

- Gasztronómia: A dubaji konyha változatossága a társadalom kozmopolita jellegét tükrözi. Az arab ételek nagyon népszerűek, a kínai és dél-ázsiai gyorsétkezdék is igen közkedveltek. A sertéshús értékesítése és fogyasztása sem illegális, bár az eladást szabályozzák, csak nem muzulmánoknak árusítható a kijelölt területeken. Hasonló a helyzet az alkoholos italok esetében is: a vásárláshoz engedély szükséges, bár a négy- és ötcsillagos hotelek bárjaiban és éttermeiben hozzáférhetőek.

- Szórakozás: Az evés-ivás mellett természetesen rengeteg más lehetőséget is kínál a város a szabadidő kellemes eltöltésére: színház, mozi, koncertek, lóverseny, vízi sportok, búvárkodás, tengerparton sütkérezés, élményfürdők (Wild Wadi), vagy egy síelés a Ski Dubaiban.

A hétvége Dubajban péntekre és szombatra esik. Bármelyik hotelba vagy klubba látogat is el a turista, pénteken pazar választékra számíthat, hiszen Dubaj éjszakai életéről is ismert (a klubok és bárok többnyire a hotelekben találhatók a szeszesital-törvények miatt).

Az egyik legkedveltebb szabadidős tevékenységek Dubajban a brunch, a sivatagi szafari és kempingezés: nem más, mint egy délutánba nyúló, hosszú ebéd. Dubaj családcentrikussága folytán a gyerekek szórakoztatásáról is mindig gondoskodnak a hotelek a brunchok alkalmával.

- Ünnepek, fesztiválok: A legfontosabb vallási ünnep, a Ramadán vége után a következő nagy ünnep december másodika, mely az Egyesült Arab Emírségek születésének évfordulóját jelöli. Az évente megrendezésre kerülő Dubai Nyári Meglepetések és a Dubaji Vásárlófesztivál (Dubai Shopping Festival) is sok látogatót (és pénzt) vonzanak a városba. A vásárfesztivál egy hónapos időtartamára több konferenciát, kiállítást és kulturális rendezvényt is szerveznek időzítve, ezzel is jelentősen növelve a Dubajba látogató turisták és üzletemberek számát.

- Film és zene: Az évente megrendezett Dubaji Nemzetközi Filmfesztivál az arab és a nemzetközi mozi ünnepelt sztárjait is Dubajba vonzza. A város zenei színtéren is aktív, példa rá a Dubaji Rockfesztivál, illetve hogy számos híresség lépett már fel itt.

- Sport: A legnépszerűbb sportok Dubajban a labdarúgás és a krikett (2005-ben a Nemzetközi Krikett-tanács is Dubajba tette át londoni székhelyét). Ezek mellett a Dubai Desert Classic a profi golfszövetség tornáinak egyik állomása, a Dubai Open, az ATP tenisztorna, valamint a Dubai World Cup, azaz a világ leggazdagabb lovainak versenye is tömegeket vonz minden évben.

Közlekedés

A Dubaji nemzetközi repülőtér Deira déli részén található, az Emirátusok Légitársaságának (Emirates Airlines) központja. Nemcsak Dubajt, a többi emirátust is kiszolgálja az országban. 2004-ben Dzsebel Ali városrészben bővítették: a fejlesztésnek köszönhetően az új reptér a külföldi légitársaságok és az Emírség járatait külön terminálon fogadja.

Az utazás legkényelmesebb és legpraktikusabb formája az autó. Az üzemanyag olcsó, és autót bérelni is sok helyen lehet. A közutak infrastruktúrája jól kiépített, az utak minősége első osztályú: Dubajnak 5 főútvonala van, melyek összekötik a várost az emírségekkel.

Bár a legtöbben autóval közlekednek, Dubajnak kiterjedt taxihálózata és buszhálózata van. A dubaji metró projekt 2009-ben indult, mára 2 teljes vonala működik (a zöld vonal Ál Rashidiját a városközponttal, a piros vonal a repülőteret Dzsebel Alival köti össze).

A vizi közlekedés nem jelentős, de megtalálhatók az abrák, a hagyományos, kisebb méretű hajók, amiken a Dubaj-öböl (Dubai Creek) két partja között szállítják az utasokat.

Külön érdekesség az egysínű vasút, amely az első pálma-szigeten nyílt meg 2009-ben

.