Az úgy volt, hogy majd írni fogok a nyaralásról is. Aztán valahogy még mindig nem tudtam összeszedni a gondolataimat, és leülepíteni az élményeimet. Helyette legyen más, ami azóta történt, hogy hazajöttem. Pölö:
Kint Dubajban sohasem volt csend. Még lakáson belül is zajongott a légkondi, ami nélkül elviselhetetlen lett volna az idő. Ha pedig kimentem a hotelszobából, jött a többi: emberek, autók, buszok, metró, a sofőrök dudálása, a medence vízkeringetője, a légkondik külső egysége, a tengerparti hullámok csapkodása... Mindig volt valami. Tetejében a repülőgép is hangos. Nekem legalábbis.
Úgyhogy úgy döntöttem, hogy az első éjjelt a szüleimnél töltöm, ahol csend van (és társaság, ha reggel felébredek) és nyugalom.
Aha, máskor. Akkor éppen lakodalom volt a szomszédéknál, a parit az előkertben és az utcán tartották. Gyakorlatilag az ablakom alatt. Hajnal 3/4 négyig. És minden behallatszott, csukott ablak mellett is... :/
Ettől függetlenül: sok boldogságot, fiatalok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése