Szomszédok

Neeem, nem a nagy sikerű, régi telenovella :) A sajátjaim.

A lépcsőházban 10lakás van, ebből 1üres, meg ugye vagyok én, tehát 8aktív szomszéddal rendelkezem. Közülük a 2 legalsó szomszéddal csak köszönős kapcsolatom van, 2 szomszéddal némi felszínes, udvarias ám rövid beszélgetéskezdemény, amiből még bármi is lehet (a viszonylag új lakó, meg a legfelső emeleti idős néni), na de a többi... :)

- Pista bácsiékkal Attila tartotta jobban a kapcsolatot. Amikor még itthon volt, összejárás is előfordult, bár ritkán. Igazából nekem sincs bajom velük, csak valahogy nem úgy alakult. Viszont ha bárhol összefutunk, akkor nagy trécselésbe kezdünk. Közös téma mindig van: Babka, Attila és az ő kutyájuk azonnal felhasználható, és ebből kanyarog tovább a beszélgetés. És olyan aranyosak, hogy felajánlották, hogy bármiben szívesen segítenek, csak szóljak :)

- Misi bácsiékkal nekem lett szorosabb a szomszédi viszony. Ehhez persze kellett pár negatív előjelű történés is (nemrég eláztattam őket, télen pedig a kis cinkéink koszoltak az ő ablakukba), ami mentén elkezdtünk beszélgetni, ez pedig addig fajult, hogy míg nyaraltam, náluk volt a postaláda kulcsa, Misi bácsi be-beugrik hozzám, sőt, egy villámlátogatást már én is tettem, voltunk együtt a piacon, segít cipekedni, ha csomagokkal lát, és olyan kedvesen mesél a hobbijáról, meg a közeljövőben várható érdekes programokról (kettőre el is hívott :D), hogy muszáj végighallgatni. És persze ő is felajánlotta a segítségét, ha szükség lenne rá :)

- Zsuzsát mostanában nem nagyon látom itthon, bár az utcán néha elszaladunk egymás mellett. Míg dohányoztam (és ő is kocabagós volt), addig csomószor találkoztunk, sokat beszélgettünk is. Többek közt ő javasolta, hogy márpedig igenis vezessek, ha már van jogsim, felsorolta az érveket a külföldi munka mellett, és szóba hozta a gyerek-család témát is, hogy ha komolyan gondoljuk egymást, ne várjunk sokat, mert ami működik, az rövid idő után is működik :) Kár, hogy elkoptak ezek a lépcsőházi beszélgetések, jól esne most is néha...

- Fölöttünk egy igazán fura csapat lakik: vállalkozó apu, akivel Attila néha beszélgetett egy pár szót, Ildi anyu, akivel én szoktam dumálgatni női dolgokról (terhesség, gyerekek, háztartás, hülyepasik :D) és Sziszka, a leánygyermekük, aki vagy kint cigizik és telefonál a folyosón (de sokat okosodtam én titokban, mikor én meg eggyel alatta füstöltem) vagy csak elviharzik mellettem a lépcsőn (de mindig köszön). Illetve egyszer becsengetett, mikor lomtalanításkor kiraktuk a régi, burás lámpát, hogy ha attól meg akarunk szabadulni, akkor inkább ő elvinné, hogy felújítsa, mert beleszeretett. Ja, és Béla, a kutyájuk, aki esténként kaparni szokott a padlón, meg néha elborul az agya, és akkor körbefutja kétszer a lakást. 

A héten Ildivel és Sziszkával sikerült elcseszni az időt kint a folyosón egy 3/4órás traccspartival, ami úgy indult, hogy megnézhetik-e a hasam (Sziszkának eddig nem tűnt fel, hogy megBabkásodtam :D), és közben olyan dolgokat is megtudtam, amit igazából nem is akartam volna :D Muris. És persze, ha bármiben tudnak segíteni, szóljak :)

Ezek után még mondja nekem azt valaki, hogy a panel az szar, mert az emberek elidegenedtek egymástól, hogy nincs közösség, jó szándék, egymásra figyelés... 

HATÁROZOTTAN CÁFOLOK :D