Van itt egy nagyon népszerű - szerintem finom - teafajta, amit az arabok gyakorlatilag kávé helyett isznak (oké, van olyan erős, sőt). Nem csak a tea íze tetszik, hanem a hozzájutás módja is: út menti bódékban árulják, ami mellé odagurul az ember az autójával, jön az ember felvenni a rendelést, majd hozza a teát és viszi a pénzt. Innen még fél óra, mire elfogy, mert iszonyú forró, tetejében hőszigetelő pohárban van, és az időjárás sem hűti, mint otthon a forralt bort a karácsonyi vásárban.
Lal (akiről mindig csak legközelebb írok) nagy rajongója, és ha vele megyünk valahova, mindig megállunk egy teára. De ez ritka, így kifaggattam a receptről. Szerinte ezt csak úgy tanulhatja meg az ember, ha látja, hogyan készül (teáról beszélünk :D). Meghívtam hát, teát főzni, hogy bármikor ihassak.
És igaza volt. Mindjárt az alapanyagok beszerzésénél hibáztam (CSAK Lipton szálas fekete teából és Rainbow tejből lehet jó teát főzni), aztán a türelmem sem lett volna meg ahhoz, hogy fél órán keresztül forralgassam kis lángon a teát, inkább összecsaptam volna, aztán meg csodálkozom, miért nem olyan, mint a bódés :)
Leírom a receptet, hátha más is inna ilyet:
Karak chai
Hozzávalók - egy csészényi teára számolva
- 1 bögre víz
- 1 teáskanál cukor
- 1 teáskanál szálas fekete tea (csakis Lipton :D)
- kb 2 evőkanál konzerv tej (Rainbow, semmi más :D)
Elkészítés:
Ahány csésze teát szeretnénk, annyi bögre vizet forralunk egy lábasban, amihez hozzáadjuk a cukrot. Ha bugyogva forr, mehet bele a tea, majd kis lángon főzzük tovább, úgy negyed óráig. Ha már dögös a színe, mehet bele a tej, őjra felforraljuk, és tovább főzzük kis lángon, további 10percig.
Ha a színe nem az igazi (ehhez kell a rutin), tejjel (ha túl sötét) vagy teafűvel (ha túl világos) javíthatjuk. Persze ilyenkor megint fel kell forralni és még kb 5percig főzni a megfelelő eredményért.
Mondjuk ez inkább kajablogos poszt...
