Eskuvon voltunk

Hogy mennyire vicces dolgokat tud produkalni az elet?

Hajdan volt bakfiskoromban hastancolni jartam. Ocsem ovodas csoporttarsa volt a tanar, es emlekeztunk egymasra, igaz, inkabb csak nevrol. Par evig sokat talalkoztunk, tancoltunk es leptunk fel egyutt. Aztan az o eleteben jott egy nagy vihar, elsodorta messzire, majd meg messzebb, aztan annal is messzebb. Itt kotott ki, Dubajban. Mikor kiderult a Dubaj-opcio, megkerestem ot, nemi info beszerzese okan. Szurkolt, hogy koltozzunk.

Kikoltoztunk, nehanyszor talalkoztunk, de az eletunk mostanra nagyon mas iranyba indult. Mi a nyugis kisgyerekes, uncsi csalad vagyunk, o meg a del-afrikai parja pedig igazi orokmozgo, adrenalin-junkie rocker.  Teljesen osszeillenek. Megis meghokkentem, mikor elmondta, hogy osszehazasodnak. Mert valahogy ot sosem tudtam elkepzelni feleseg szerepben.

Meghivtak az eskuvore. Kicsit mas volt, mint amire szamitottam :) Semmi orultseg, semmi polgarpukkasztas? Hooo. De szepek voltak, es szerelmesek, es remelem, mindig olyen boldogok maradnak, mint akkor voltak.

Azert lassuk be, igen vicces, hogy a magyarorszagi ismerosom eskuvojen vaagyok vendeg, az Egyesult Arab Emiratusokban :)

Nehézségek

Nem csak a hazautazas volt az oka, hogy hosszabb idore parkolopalyara kuldtem a blogot. Voltak komoly megoldando feladataink, ami mellett erre mar igazan nem volt energiam, plane ugy, hogy Julcsi is elkezdett maszni, felallni, egyrre tobb foglalkozast igenyelt. Aztan meg mar akkora volt a lemaradas, hogy nem tudtam, hogy alljak neki ujra...

Vissza a temainditora: volt egy szitu, ami miatt el kellett d0ntenunk, menni vagy maradni.

Nagy lelekesedessel, hatalmas almokkal es onbizalommal vagtunk bele ebbe a Dubai-projektbe, de tenyleg nem mind arany... Oke, hogy meno hely, izgalmas vilag, uj es erdekes kihivasok, meg termeszetesen jo fizetes, de mindennek megvan az ara. Egyedul vagyunk, csalad es regi baratok nelkul, segitseg nelkul, kulfoldon, egy idegen vilagban, ahol mi vagyunk a furcsak, akiket megneznek az utcan. Nagyok az elvarasok A. munkahelyen, sokat dolgozik, sokat cseszegetik, nagyon elfarad, en pedig nem tudok neki segiteni... es o sem tud nekem faradtan. Pedig nekem is jol jonne neha egy kis kikapcsolodas a folyamatos 24oras szolgalat mellett... de ez nem az a hely es nem az a vilag. 

Roviden osszefoglalva: elhasznalt minket ez a helyzet. Oda jutottunk, hogy a Zuram felmondott. A munkhelyen marasztaltak (csak meg egy honapot, na jo, akkor inkabb harmat, de tudod,mit, akkor maradj mar ev vegeig, ahogy a megrendelesed szol), igergettek, ahogy ez lenni szokott. En pedig nagyon nehezen viselem a bizonytalansagot... 30 nap gondolkodasi idonk volt. Donteni kellett, hogyan tovabb. Ket kocka ha ilyen helyzetben osszeul: tablazatba foglaltuk, mi szol az ittmaradas mellett es ellene, ugyanez a hazakoltozesre is. Aztan sulyoztuk az erveket. A pontszamok alapjan haza kellett volna mennunk...

Meg itt vagyunk.

Tesóék

Nem sokkal az utan, hogy mi visszajottunk Julcsival, tesoek meglatogattak minket. Nem indult konnyen a nyaralasuk, de remelem, ezerszer annyi elmenyt adott nekik, mint amennyi problemat, hogy tudnak-e jonni egyaltalan, es ha igen, akkor mikor es hogy.

Mindjart egy eros programmal kezdtunk masnap: quadozni mentunk. Volt nagy 0r0m, sok homok, benzinszak meg vereses :) Es tevek.

Aztan volt tenger meg varosnezes, volt hajokazas es plazazas, meg persze szokokut es a Gold Souk. Igyekeztunk a leheto legtobbet beletenni, hogy legyen mire emlekezniuk, es mirol meselniuk otthon. Ahogy a mosolyukat elneztem, sikerult :) Es Julcsi is nagyon elvezte, imadott veluk lenni.

Csak ne lett volna olyan rossz, mikor elmentek... 30eves kor f0l0tt is er sirni, ugye?

Ramadan

Ha marutaltam ra az elozo bejegyzesben, akkor egy kicsit bovebben is a temarol.

A reszletes informaciok megtalalhatok a neten, nem is nagyon mennek bele abba, hogy mirol szol, hogyan zajlik vagy mik a szabalyok. Inkabb az erdekesseget szedtem ossze:

- maga a Ramadan es az azt lezaro Eid pont olyan mozgo unnep, mint a mi Husvetunk es elotte a 40 napos bojt. Csak ez itt joval szigorubb, mint a mienk.

- lehet akarmilyen az idojaras, a vallasos emberek betartjak a 30 napos bojtot, amikor napkeltetol napnyugtaig tenyleg nem esznek es isznak semmit, nincs dohanyzas vagy barmi egyeb bunos elvezet... Es nem csak nekik: az ettermek, kifozdek, kavezok, fagyizok bezarnak, maximum nehanyan vallaljak, hogy elvitelre keszitenek kajat, de meg az asztalok es szekek is be vannak szedve, nehogy kisertesbe essen barki is. Oke, otthon siman lehet enni, meg a melohelyeken is megoldjak, hogy a nem bojtolok es a bojtolok ne zavarjak egymas lelki bekejet, de pl. gyerekkel ez maga a szobafogsag. Igaz, o barhol es barmikor ehet, de en mar nem. Azt meg nem birnam ki :)

- ebbol kifolyolag nagyjabol az elet is megszunik ilyenkor, legalabbis nappal. Legszebb pelda erre, amit a Zuram meselt: az iroda nagyjabol ures, de mashol sem nagyon lezegenek az emberek, igy sokat nem lehet haladni. Altalaban nem is marad sokaig bent, a hazaut pedig 10perc a szokott 45perc helyett.

- amint vege a napnyugtakor aktualis imanak, az emberek osszejonnek egy kozos nagy lakomazasra. Boltok bezarnak, kirakatban a tabla: Iftar break. Vagyis: bocsi, egesz nap nem ettem, most viszont egy jo oran belul ne is remeld, hogy visszajovok es kinyitom az uzletet :) Ez az az idoszak, amikor asztalfoglalas nelkul be sem erdemes meni az ettermekbe, a bevasarlo kozpontokban levo Food Court pedig ugy tele van, hogy rettentoen nehez ures asztalt talalni, es rengetegetkell varni a kajara is.

- ha vege a Szent Honapnak, akkor jo alaposan megunneplik. Majdnem ugy, mint mi a karacsonyt: a csaladok osszejonnek (esetleg elutaznak valahova egyutt), nagyokat esznek es van ajandekozas is.

Na, ebbol az egeszbol nekem nem egesz egy het jutott, mert gyava modon hazamenekultem Julcsival az 50fokbol es szobafogsagbol. (A Zuram nem volt ilyen szerencses, neki nem adtak szabit egesz nyaron.)

Viszont megunnepeltuk mi is :)

Amikor tavaly nyaron hazamentünk

Jo regen abbamaradt a blogiras. Kb. akkortajt, amikor tavaly nyaron hazamentunk Julcsival kettesben, meglepve a Ramadan elol.

Abban a 3hetben volt jo is, meg kevesbe jo is. Volt nagy utazas meg kisebb utazas, elobbi gyerekkel, utobbi segitseggel. Volt Maros es Salgotarjan es Fot es persze Budapest is. Volt meleg es meg melegebb, es otthoni plazazas, mert ott van legkondi. Volt igazi nyari vihar es kiurulo benzintank es eltevedes egyszerre, termeszetesen gyerekkel. Volt kerti pancsolas es bogracsozas es setalas, es elazas feluton a fagyizo fele. Volt serteshus es otthoni meggy, TV paprika, meg minden, amit otthon megszoktam, de itt hianyzik. Volt cica es kutyus es aggodas, hogy csak baja ne legyen a gyereknek. Volt talalkozas eloben, beszelgetes telefonon es Skype-on.

De ami a legfontosabb: ott volt a csalad. Csak ApaBab nem... :( Nagyon, nagyon hianyzott am.

Volt, nincs

Eszembe jutott, mikor sok evvel ezelott az akkori legjobb baratnm, Z. kulfoldre akart kotozni a parjaval egy jobb elet es tobb penz remenyeben. Teljesen ki voltam borulva, hogy mi lesz velunk, a baratsagunkkal, a vilaggal... Aztan kiderult, hogy a parja altal talalt lehetoseg megsem olyan kecsegteto, igy maradtak.

Most meg en elek kulfoldon, lassan egy eve.

Es mar nincs legjobb baratnom sem...