Már csak néhány nap van hátra indulásig, én pedig rohangálok városszerte az utolsó ügyintézések miatt, rámolom a szekrényekbe a holmikat, amiket senki nem fog használni, míg mi távol leszünk, takarítom a romokat magunk után, be- és kipakolom a bőröndöt,majd újra és újra... és közben szép csendben megőrülök.
Félek az utazástól, félek, hogy el sem tudunk indulni, mert Babka lebetegszik (megfáztam, és ő is elkapta, és így nem biztos, hogy megkaphatja az oltásokat, anélkül meg nem megyünk) félek az új helytől, félek attól, hogy valami fontosat itthon felejtek, szóval félek minden változástól.
Ott tartok, hogy nem akarok utazni, nem akarok menni sehová... És közben meg majd megveszek azért, hogy láthassam végre Attilát 2hóapnyi különlét után, mert nagyon hiányzik.
Ha nem én lennék én, akkor most biztosan nem cserélnék magammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése