A személyiségi jogaim

Ahogy Ati mondaná, az Állampolgári jogok biztosa otthon szélütést kapna attól, ami ebben az országban történik, rezidens vízum ügyintézés címszóval.

Ahhoz, hogy itt élhessünk Babkával, rezidens vízumra van szükségünk. Az első kör megvolt, míg mi otthon voltunk, de a dubaji személyi igazolványhoz én is kellek. Személesen :D Nagy szerencse, hogy Lal (ahogy már említettem, róla kicsit később) mindenben segített.

Először is, be kellett menni egy egészségügyi központba, ahol Lal futkározott pár kört, sorban állt néhány ablaknál, majd a kezembe adott egy paksamétát, hogy lehet elballagni a vizsgálatokra a női váróba: vérvétel (hopp, a DNS-em) és tüdőszűrés (nő előtt, pólóban!).

Utána a bevándorlási hivatalban levették az összes ujjlenyomatomat (külön-külön és kezenként egyben is) meg a tenyérél-lenyomatot is, majd újabb retinaszkennelés (ez megvolt a repülőtéren, belépéskor is, emiatt ki kellett venni az utolsó pár, ellenben vadi új kontaktlencsémet, amit ezután dobhattam is ki) és fénykép.

Már csak egy chipet kellene beültetni a bőröm alá, és tényleg mindent tudnának rólam...