Sok-sok évvel ezelőtt, a régi főnököm egyik tavasszal megajándékozott egy csomó, sziklakert készítésére alkalmas kővel. (Építőipari cég volt, a sínek alá kellett a zúzottkő, és törés előtt megvámoltuk a bőven számolt készletet)
Anyukám nagyon örült, mi meg elégedettek voltunk apukámmal, hogy micsoda jó kis anyák napi ajándékot adtunk neki. Azóta már többször átértékeltük az akkor jónak tűnő ötletet, ugyanis a sziklakert átlag 3évente költözik a kert egyik szegletéből a másikba :) És bitang nehezek azok a kövek :D
Legutóbb anyukám szent esküvéssel fogadta, hogy nem nyúl hozzá többet, csak gyomlálgatni fogja, meg esetleg néhány új növény kerül bele... Ez volt 2éve. Aztán kiderült, hogy ott mégsem jó, ahol van :D Mivel nekem is jól esett volna egy kis fizikai terhelés, hagytam magam meggyőzni, és együttes erővel fűzni kezdtük apukámat, hogy rendezzük már át a kertet... Áldását adta, de ő nem segít, a mi ötletünk, csináljuk... Aztán segített, méghozzá nagyon kreatívan (unokaöcsi rollere simán elbírja ám a köveket :D) és most tényleg nagyon jól néz ki a kocsibeálló.
De tényleg ez volt az utolsó, anya :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése