Az első után ez tűnik eddig a legnehezebbnek, mert elég sűrűre sikerült, és nem csak a kisVackort, de engem is jól megkavart.
- január végén apa kiköltözött Dubai-ba, amitől jó szomorúak lettünk mindannyian,
de tudjuk, hogy miért csináljuk, és itt a skype, meg nem soká úgyis
találkozunk
- mi meg elrendeztük itthon a dolgokat, aztán február elején hazaköltöztünk a szüleimhez, ahol teljesen más világ van, mint otthon volt. Még nekem is kellett egy kis idő, hogy belerázódjak, nem hogy Julcsinak
- csípőszűrés - kontrollon jó hírek: szinte tökéletes, de azért tornáztassuk még (imádja), és ha tűri, éjszakára még 1-2hétig legyen terpeszbetét (nem tűri, meg ki is nőtte)
- kötőhártya-gyulladás: pipa
- megjártuk az éjszakai ügyeletet is, mert úgy sírt szegény kislányom, hogy képtelenek voltunk megnyugtatni. Kakikrízis volt (eldugult), komoly hasfájással spékelve, és nem segített semmi, bármit csináltunk. Persze Murphy: mire odaértünk a dokihoz, már egy mosolygós, boldog baba volt. Állítólag szélgörcs, amit ügyesen kikúráltunk otthon, és már csak fáradt, autózzunk kicsit, hogy el tudjon aludni.
- az oldalra fordulási törekvések egyre határozottabbak, akár csak a hangerő meg a nevetés
- és a kisVackor már nem is olyan kicsi, mert majdnem kinőtte a kádját :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése