Még nagyon kicsi voltam, mikor először találkoztam a "halacskával", vagyis a selyemkóróval (bővebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Selyemk%C3%B3r%C3%B3). Épp szüreten voltunk, édesanyám mutatta, hogy ő kislány korában ezzel játszott. Tényleg szép és vicces a termése - sőt, több, mint vicces - de erre utólag már nem emlékeztem. Csak mikor idén is megtréfált.
Múlt heti marosi kirándulásunk alkalmával, a kalandos hazaúton, mikor letereltek minket a pályáról, az út szélén láttam újra közelről. Kértem Attilát, hogy tépjen már egy szálat, vigyük haza, legyen dísz. Mert olyan szép formájúak a tokok...
Aha, csak azt felejtettem el, hogy a magja valami brutális
cucc :) Technikailag a pitypang útján halad: a magot repítőszőr
szállítja a szélben. Épp csak annyi a különbség, hogy embertelen
mennyiség halmozódik el egy tokban, és egy száron van minimum 5tok. Ami
ha kiszárad...
Na, ennek voltaképp szél sem kell, a legminimálisabb légmozgásra is képes iszonyú távolságokra jutni. Cirka fél nap alatt sikerült összetakarítanom a lakást, már nem szálldosnak fehér szöszök, nincsenek magok - legalábbis remélem :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése