Hosszú és egysíkú

Fura egy nap volt. Fura, hosszú, és nagyon egy téma köré csoportosult.

- Kezdésnek UH, normál eredmények, szemérmes kisleányom viszont már nem mutatja az arcát (igaza van, én is be szoktam csukni a fürdőszoba ajtaját, hogy ne lássa senki, amíg csinosítom magam :D). 

- Utána egy óra szünet, amit okosan használtunk ki: begyűjtöttük a szüléssel kapcsolatos infókat (sokadszorra, de így a biztos), és megkajáltunk.

- Következett a CTG, ami nagyon nem tetszett a szülésznőnek, Babka valami miatt túlpörgött. Egy óra múlva ismétlés, addig igyak, pihenjek (ezen a ponton mondtam Attilának, hogy legalább az ő napja ne legyen elrontva, menjen nyugodtan haza)

- Újabb CTG, ez már rendben, ekkorra viszont a doki tűnt el. Illetve nem tűt el, műtött, közel egy órát még várni kellett rá. Illetve a végén többet, mert műtét utánra volt egy betege is, de azt a 20percet már simáááán.

- Aztán már nem sok értelme volt hazajönni, mert mindenképp el kell mennem a szülésfelkészítő tanfolyamra, fél 4kor (legalábbis a klinikán dolgozók szerint). Hát, szerintem nem érte meg. Kevesebb használható infót kaptam, mint ijesztő történetet. Negatív a mérleg, tetejében egy csomó időt szúrtam el rá, feleslegesen: annyit voltam bent a klinikán, mintha ott dolgoznék. Na jó, annyit nem (akkoriban iszonyú sokat túlóráztam), de jóval többet, mint szerettem volna.

- És ha már ennyire elment  nap, meglátogattuk a gyerekorvost, a baba-receptcsomagért (az első időszak gyógyszertári ápolószereit így lehet megvásárolni). Itt volt egy szerencsés fordulat is: a védőnő is bent volt, beszéltem vele, és ezzel megúsztam a holnapi látogatást, de még a telefonálást is :)

- Hogy jól zárjuk, shoppingoltunk kicsit (természetesen nekem, szoptatós melltartót, hasszorító övet), és bűnöztünk a "Mekiben".

Azért jó, hogy már vége...