Közkincs

Előnye is és hátránya is van annak, ha az ember gömbölyödő lánya oda jár terhesgondozásra, ahol korábban dolgozott.

- Előny mindenképp az extra kedves ellátás, a mosolyok és dicséretek, meg hogy nem unatkozom  akkor sem, ha 2órát kell egy helyben töltenem, mert mindig van valaki, aki odajön beszélgetni.

- Hátrány viszont, hogy gyakorlatilag mindenki feljogosítva érzi magát, hogy megtapogassa / megsimogassa a hasam. Mert hogy milyenszépnagymár, dekiscsinos, jajjdecuki, stb. Ami persze tök jól esik (mármint hogy karban tartják az önbizalmamat - mind a kismamait, mind a nőit), csak hát izé... én soha nem fogdostam senkiét, csak ha külön felszólítottak rá (de igyekeztem kerülni ezt az opciót, talán ha 2szer futottam bele), mert szerintem ez már durva behatolás mások intim szférájába. Jó, nyilván én vagyok ezen a téren extra zárkózott, de mégis... a mellét sem fogom meg senkinek egy jól sikerült szilikonbeültetés után :D Természetesen más a helyzet a családdal, de hát a család az eleve a magánszférámban van, tehát nekik bármikor lehet.

Törtem a fejem, mi lehet a megoldás a fogdosás kiküszöbölésére (mert persze ahhoz gyáva kukac vagyok, hogy rászóljak az emberekre). Azt hiszem, beszélnem kell Kingával, aki az esküvői meghívónkra tervezett egy tünemény képet. Kell nekem néhány olyan póló, aminek a hasára azt írták:

"F R I S S E N   M Á Z O L V A !"