Kultúrsokk :)

Mivel a blog Dubajjal kapcsolatban született, és mivel van akkora szerencsém, hogy én is eljuthattam ide egy kis terepszemlével egybekötött nyaralásra, kaptok egy "kis" összefoglalót (ha már én olyan szorgosan megcsináltam a "házi feladatot", és utánaolvastam a térségnek, ahová Attila jött - és talán mi is jövünk Julcsival). 

Elsőként az Egyesült Arab Emírségekről, az interneten található információk alapján, aztán szép sorban: Dubaj internetről, majd a személyes élmények is.

Vigyázat, hosszú lesz :)

Egyesült Arab Emírségek

 

Az Egyesült Arab Emírségek olajban (és az olaj miatt) gazdag állam Délnyugat-Ázsiában, közelebbről a Perzsa-öböl déli partján, az Arab-félsziget délkeleti részén. Hét emírséget foglal magában: Abu-Dzabit, Adzsmántel-Fudzseirát, Rász el-Haimát, Sardzsát, Umm-el-Kaiveint és természetesen Dubajt.

Gazdaság

A hatalmas kőolajtartalékoknak köszönhetően magas színvonalú az élet az országban. A GDP 33%-a közvetlenül a kőolajtermeléshez kapcsolódik, az export 45%-át a kőolajtermékek teszik ki, de jelentős a szárított hal, datolya kivitele is. Import szempontjából kiemelkedő: műszaki és közlekedési berendezések, járművek és alkatrészek, vegyszereké Az 1970-es évektől kezdve a sivatag egy részét rendszeres öntözéssel megművelik (dohány, zölségfélék, citrusfélék és datolya). Abu-Dzabi és Dubaj pénzügyi központ (az országot off-shore területként tartják számon).

Földrajz

Az Arab Emírségek területének legnagyobb része a szaúdi sivatag folytatása. Az ország partjait a Perzsa-öböl mossa. A partvidéken kiterjedt sós mocsarak nyúlnak mélyen a szárazföldbe. A városok a természetes kikötők partján alakultak ki. A Perzsa-öbölben található kis szigetek, korallzátonyok és a tengeráramlatok által épített vándorló zátonyok erősen nehezítik a part menti hajózást. Állandó vízfolyás nincs az országban. Vádik vannak, amelyekben csak a nyaranta előforduló felhőszakadások után van víz.

Éghajlata sivatagi. Májustól szeptemberig rendkívül magas páratartalmú levegő és 40 C körüli hőmérséklet uralkodik az országnagy részén. Az év többi részén 25 C körüli a hőmérséklet, ilyenkor azonban megerősödik a szél. A sivatag növényzete gyér, fűfélékből és tüskés bozótból áll. Az őshonos élővilágot a kipusztulás szélére sodorta az intenzív vadászat.

Történelem

A 16. század elején, közel 150 évig ellenőrizték a portugálok a térséget, közben támaszpontokat létesítettek az Arab-félszigeten. Később a mai ország egy része a Török Birodalom közvetlen befolyása alá került. A britek ezt a régiót "Kalózpart" néven ismerték, mert itt volt azoknak a tengeri portyázóknak bázisa, akik veszélyeztették a térség hajózását. 1819-ben a britek az indiai kereskedelem védelmében hadjáratot indítottak a kalózok ellen, majd sejkek 1853-ban szerződést kötöttek az Egyesült Királysággal, amelyben megállapodtak az örökös tengeri békében.

Az 1960-as évek elején olajat fedeztek fel Abu-Dzabiban. Az emirátusok sejkjei úgy döntöttek, hogy egy tanácsot állítanak fel, amely összehangolja közös érdekeiket: megalapították a Szerződéses Államok Tanácsát, ami az Egyesült Arab Emirátusok megalakulásakor befejezte működését.

1968-ban az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy felszámolja szerződéses együttműködését a hét sejkséggel, valamint Bahreinnel és Katarral, továbbá megszünteti felettük védnökségét. Abu-Dzabi és Dubaj uralkodói unióra léptek, közös Alkotmányt dolgoztak ki. A többi öt emírség uralkodóit is meghívták egy találkozóra, és felszólították őket a csatlakozásra, így 1972 elején a hét emírség meglapította az Egyesült Arab Emirátusokat, mely a mai napig a térség egyik legstabilabb állama.

Vallás

Az Arab Emírségek vallása az iszlám, amely kereszténység után a világ második legnagyobb (monoteista) vallása (a Föld népességének 23%-át teszi ki). Kialakulása az Arab-félszigeten ment végbe a 7. század elején. Alapjául azon - Allah szavának tekintett - kinyilatkoztatások szolgálnak, amelyeket Mohamed próféta adott át követőinek (a muszlimoknak), és amelyeket halála után a Koránban (az iszlám elsődleges és legfontosabb forrásában) gyűjtöttek össze. Teológiája mítoszokban és mesékben gyökerezik, istene az egész világ felett álló korlátlan úr, akit angyalok sokasága támogat világkormányzó munkájában. Allah tetszése szerint szabja meg az emberek sorsát is, akike haláluk után mennyország vagy pokol vár. Erősen hangsúlyozza az eleve elrendelés tanát, és az ebből eredő fatalisztikus hit az egyik jellegzetessége. Az iszlám a vallással kapcsolatban két alapfogalmat különböztet meg: a hitet (6 alaptétele: egyistenhit, próféták és szentek, kinyilatkoztatott könyvek, angyalok és dzsinnek, Végső Nap, elrendelés) és a vallásgyakorlatot (5 pillére: hitvallás, ima, adakozás, böjt, mekkai zarándoklat).

(Az iszlamizmus nem azonos az iszlámmal. Amíg az iszlám vallás és civilizáció, addig az iszlamizmus politikai kategória. A leginkább elfogadott nézet szerint az iszlamizmus az iszlám radikális formája.)

 Az iszlám nem egyszerűen vallás, hanem valóságos civilizációnak is tekinthető: híveit közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást, erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (saría) való engedelmeskedés köti össze:

- megfogalmaz bizonyos étkezési előírásokat a hívők részére (tilos a disznóhús és származékai, a döghúsok, azok a húsok, amelyek nem éles késsel, az állat torkánál átvágott állatból származnak, illetve a vér, vagy vérrel szennyezett ételek; tilos továbbá a szeszes italok fogyasztása is).

- a ruházat egyedi jellege a történelmi koroktól fogva a mai napig az identitás egyik kifejezőeszköze.

- az iszlámban a nő bizonyos jogi tekintetben másodrangú állampolgár.

Tudomány

A középkori arab tudomány eredményei az európai civilizáció fejlődésében is meghatározó jellegűek. Kialakulásában a vallás előírásainak is kiemelkedő szerepe volt: az iszlám értelemről alkotott fogalma szerint ugyanis a vallás és a tudás összeegyeztethető:

- kidolgozták a tudományos módszertan alapjait, amit a természettudományok mellett a társadalomtudományokban is hasznosítottak.

- arab matematikusok felfedezték a logaritmusokat, szinusz és tangens táblázatokat készítettek, bevezették a „0” fogalmát.

- a csillagászat tudománya különösen nagy szerepet játszott, például a muszlim naptár jeles időpontjainak pontos meghatározásában.

- a kémia területén kidolgozták a víz és az illó olajok desztillálásának módszerét. A kínaiaktól eltanulták a papírkészítés technológiáját és tökéletesítve adták tovább Európába. A tinták és festékek, az üveggyártás és kerámiák, textil- és bőrkikészítés módozatai már a 9. századtól ismertek voltak.

- a szél- és vízkerekek, duzzasztóművek, gátak és malmok a muszlim világ megszokott képéhez tartoztak. Az öntözési technikák és csatornázási művek a mezőgazdaság sikeréhez járultak hozzá, a szivattyúk elterjedése a bányaiparban segítette az ásványok felszínre hozatalát.

- mivel az arab orvostudományt nem kötötték vallási előírások, és szabadon tanulmányozhatták az emberi test felépítését.

Művészet

Az iszlám képzőművészeti stílusa díszes, színpompás, és - a vallásos művészetek esetében - nem ábrázoló jellegű, mert a Korán szerint csupán Isten képes életet teremteni, és mivel a vallás jellegzetessége a bálványok elutasítása, az élet képi ábrázolását a muszlim teológusok bálványimádásnak tekintették. A legtipikusabb iszlám díszítőelem az arabeszk (virág-, levél- és gyümölcsmotívumokat alkalmaz, néha állat- és emberfigurák körvonalait vagy geometrikus mintákat, melyek segítségével bonyolult mintázatot hoz létre). Ezt a fajta díszítést mind az építészetben, mind kisebb műtárgyakon alkalmazzák.

Az iszlám kultúrában az írott szó különleges tiszteletet élvez, mint az isteni kinyilatkoztatás eszköze. Éppen ezért a kalligráfia óriási fejlődésen ment át, és számos elegáns írásstílus alakult ki, melyet nemcsak a kéziratokban művelték, hanem az épületek díszítésére is fölhasználták.

Az iszlám vallású népek irodalmáról átfogó elemzést adni lehetetlen a művek száma, a kulturális háttér sokfélesége miatt.

A tipikus arab-iszlám zenei stílus több gyökérből táplálkozik: az iszlám előtti arab zenéből, valamint a perzsák, bizánciak, törökök, berberek és mórok kulturális hatásából. A zenét általában kisebb együttesek adják elő, melyek egy énekesből és több hangszeres zenészből állnak.

A nyugati értelemben vett színpadi dráma és opera egészen a XIX. századig nem fejlődött ki az iszlám világban.