Az úgy volt, hogy anyukámat valószínűleg megcsípte valami, mert kitalálta, hogy jön velem Marosra a hét végén. Úgy, hogy alapvetően fél az autóban, és mellettem még sosem ült. Rövidtávon sem. És előző héten még Marosozni sem annyira akart (jól be is durciztam rajta :D). Így aztán szombatra leszerveztük, hogy amíg a fiúk autót szerelnek, mi kertészkedünk és takarítunk kint a nyaralóban (következő hétvégén jönnek a barátnőim, legyen már nagyjából rendben). És hogy teljes legyen a kép, reggel még öcsém barátnőjét is rábeszéltük.
Őszintén szólva rettegtem az úttól, mert egy félős és egy rosszullevős mellet minden mazsolának inába száll a bátorsága :D Ennek ellenére gond nélkül leértünk, az idő is jó volt - csak a szúnyogok, basszus... :( Remélem, hétvégéig elirtják, mert különben szívás lesz a kint alvás... És este otthon azt mondták az utasaim, hogy teljesen rendben volt minden, ne parázzak, jól megy. Tőlük ez külön nagy dicséret, most már tényleg kezd helyreállni az önbizalmam :)
Aztán ma váratlan kimenőt kaptam a dolgozóból, úgyhogy úszás és szülőlátogatás volt a program. Kapóra is jöttem, mert épp bevásárlást terveztek, és megint szét tudtunk szóródni érdeklődési kör szerint: fiúk padlásfeljáróért, mi kajáért, ajándékokért és persze ruháért mentünk. Anyukám megint be mert ülni mellém, méghozzá Pesten. Örökre hálás leszek neki ezért :D
Viszont egy fél évig nem kívánok több vásárlós napot: a talpam égett, a vádlim húzott, a derekam beszakadt, jányom meg nagyokat kick boxolt odabent. És persze fürdőruhám továbbra sincs :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése