Alapvetően egy megértő és türelmes ember vagyok - illetve voltam - aki meg tudja magyarázni mások viselkedését, hülyeségeit, figyelmetlenségét. Nnna, ma reggelre átváltoztam valami vérengző vadállattá lélekben, és igen komoly önuralom kellett ahhoz, hogy ne érvényesítsem agresszíven a jogaimat.
Oké, nem én fizetek a parkolóhelyért, de ha már van, és ha már csak én jövök be az irodába, akkor hadd parkoljak már oda, ahol látom az autót az ablakból, és nem kell a világ végéig gyalogolnom, ha bele akarok ülni. Ez ma nem jött össze. Hiába festette le a karbantartó / gondnok a burkolatra a "neálljidebaromállat" jelentésű sárga X - eket néhány hete, valahogy ezt pár ember képtelen értelmezni. Ahogy a hülye ezüst audisnak sem jött össze ma reggel: úgy állt be, hogy még csak véletlenül se lehessen megközelíteni a parkolót. És engem nem érdekel, hogy csak 5percre! Oda semennyi időre sem! Maximum, amíg kiszáll az utasa a kocsiból! Erősen vívódtam, hogy vagy beparkolok elé (viszont akkor a rakodást a saját helyén végző sem tud kiállni), vagy addig lökdösöm az autót, és bőgetem a riasztót, amíg elő nem kerül a tulaj, aztán békésen rákérdezek, mi a fenét képzel, úgy általában...
Aztán letettem a dologról, mert ha ő nem is all oda, akkor is elfoglalta valami bunkó a mi parkolóhelyünket... Pedig ki van írva a cégnév - és ha valaki idevaló lenne, akkor ma nem egyedül ülnék az irodában... Így dühöngve hátrakocsikáztam. Mostanra mondjuk már mindketten elmentek, úgyhogy hiába raktam össze a lecseszős papírokat az ablaktörlő alá, megint nem tudom berakni. Bár, úgysem tanulnak belőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése