Elég rosszul tudja érinteni az embert, mikor egy váratlan történés miatt oda a bizalom, amit a másik félbe fektetett. Így jártam én is a minap... Jimnyvel.
Életem első igazán hosszú útjára indultam egyedül: Attila nagymamáját látogattam meg, Salgótartjánban. Hetekkel az út előtt megkértem öcsémet, hogy menjen kicsit az autóval, hogy szerinte minden rendben van-e (igen), aznap reggel megtankoltam, megmostam a szemecskéit meg a szélvédőjét, fújattam a kerekébe (épp csak a kipufogóját nem csókoltam meg), és nekivágtunk a nagy kalandnak. Hibátlanul (és két pihenővel) megoldottuk a feladatot, 2óra alatt (ami a rutinosaktól elég rossz szintidő lenne, de nekem elfogadható - főleg a két megállással), mindenki nagy megnyugvására.
A hazaindulást 4re időzítettem, akkor még bőven világosban felérek, és esélyes, hogy nem lesz nagy forgalom abban az irányban, amerre én megyek.
No, hát ebből az elgondolásból csak a fele jött be: nem volt forgalom. Mondjuk este 8után ez egész normális így...
Merthogy. KisJimny úgy döntött, hogy nem akar velem hazajönni, inkább eldobta a kuplung bowdent, még Salgótarjánon belül. Ezer szerencse, hogy pont ott, ahol, mert biztonságos helyre félre tudtam állni, közel volt a benzinkút, ahol infót tudtam szerezni a szerelőről, és a műhely is kényelmes távolságban volt a lerobbant autóhoz. Eddig a szerencsés része - merthogy bár a problémát pofon egyszerűen (és gyorsan) lehetett volna orvosolni, de nekik nem volt alkatrész, az üzlet már bezárt (fél 5kor mire számítottam vajon?), viszont ha azonnal megrendelik, akkor másnap 2re érkezik, és 3kor már vihetem is az autót. Ez volt az a pont, ahol összeroppant a profizmusom, és sírva hívtam fel apukámat, hogy jöjjön értem. Elég ciki volt, de valahogy le kellett vezetnem a feszültséget terhesen, egyedül egy gyakorlatilag idegen városban, lerobbant autóval és merülő telefonnal (mert persze mióta júliusban lejárt a 2év, és nem akartam új készüléket akciósan, elkezdett ez is vacakolni)...
A srácok jó fejek voltak, maradhattam a műhelyben (mármint beültem Jimnybe), szóltak hozzám néhány jó szót, és azt mondták, ha hamarabb ér a felmentősereg hozzájuk, mint ahogy ők befejeznék az épp aktuálisan bütykölt autót, akkor megcsinálják azt is. Sajnos, ez nem jött be: túl gyorsan szereltek, és apáék sem repülővel jöttek. De ha meg is várják apáékat, ők akkor sem tudtak az autóhoz való alkatrészt keríteni, pedig mindent megtettek az ügy érdekében. De ez csak az után derült ki, hogy a szerelő srácok kitettek a Tesco parkolóban, én kávéztam bent egy órát, és apáék ez után szereltek szintén egy órát.
Este 8kor feladták a reménytelen küzdelmet (Jimnyhez kb 3szor akkora bowden kell, mint a normális autókhoz), így jött a hazavontatás. Nem semmit teljesítettek: Skodri hatalmas pirospontot kapott a teljesítménye miatt (simán felhúzta a gödöllői dombon a nála jóval nehezebb autót), apukám és öcsém meg az összehangolt munka miatt (rövid kötéllel, sötétben, lekapcsolt Jimnyvilágítással zajlott a vontatás, különösebb fennakadás nélkül).
És hogy legyen benne egy kis humor is: épp azon tanakodtunk féltávnál, hogy meg kellene állni egy kis pihenőre, cigire (én nem), pisilésre (én igen), mikor a kanyarban elhagytuk öcsémet... Nem is vettük észre először, csak pár pillanat múlva, ahogy Jimnyvel szomorúan elakadásjelzőzik :D
A kalandot fél 11kor zártuk - és még ki kell találnom, hogy hálálom meg a segítséget az én szuper családomnak. Hiszen nem csak hazavittek, de kerítettek alkatrészt, és be is szerelték másnap - most meg vidáman használom a kisautót. Illetve nem vidáman, mert normális lett a kuplung ereje. Én meg még nem szoktam meg 1 nap alatt, hogy ilyen könnyű :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése