Itt van az ősz, meg eltűnt a pocakom, tetejében meghoztunk egy döntést is... Minden adott volt ahhoz, hogy átnézzem a ruhatáram, és átfogó selejtezést csapjak; konkrétan hogy egész nap öltözzek-vetkőzzek, ruhát próbáljak, hümmögjek, sopánkodjak, hajtogassak és pakoljak. A végeredmény: 2szatyornyi ruhát ítéltem távozásra, a szokásos néhány darab helyett.
Le is vittem a ruhagyűjtő konténerbe a szertartásos esti sétám alkalmával, tetejében hozzácsaptam két kidobásra szánt párnát és egy törölközőt, amiket letettem a padra, ahol a hajléktalanok szoktak ülni nap közben. És úgy elfacsarodott a szívem, ugyanis nagyon durva belegondolni, hogy én ezeket kidobom, viszont vannak emberek, akiknek majd az a piros plüss párna meg a sárga kéztörlő is hatalmas boldogságot fog okozni, mert végre lesz valami, ami kényelmes, még tiszta, a sajátjuk, ami amit "kaptak", csak úgy...
Le is vittem a ruhagyűjtő konténerbe a szertartásos esti sétám alkalmával, tetejében hozzácsaptam két kidobásra szánt párnát és egy törölközőt, amiket letettem a padra, ahol a hajléktalanok szoktak ülni nap közben. És úgy elfacsarodott a szívem, ugyanis nagyon durva belegondolni, hogy én ezeket kidobom, viszont vannak emberek, akiknek majd az a piros plüss párna meg a sárga kéztörlő is hatalmas boldogságot fog okozni, mert végre lesz valami, ami kényelmes, még tiszta, a sajátjuk, ami amit "kaptak", csak úgy...
Reggelre csak a csúfabb párna marad a padon.
Én meg elférek a szekrényben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése