A hétvége szinte teljesen a ruhák vonzásában telt. Ugyanis eljött
az a pillanat, mikor reggel ott áll az ember kerekedő hasú lánya a nyitott
szekrényajtó előtt, és kétségbeesetten döbben rá, hogy nincs egy rongya sem. Illetve
van. Rengeteg. Épp csak többsége egyáltalán nem jön fel. Amik véletlenül igen,
azok meg nem nagyon passzolnak össze - vagy az aktuális időjáráshoz... Dráma,
én mondom.
Sürgősen cselekedni kellett, így egy fél délutánt áldoztam
arra, hogy az összes létező ruhámat felpróbáljam, illik-e még egy ilyen hashoz
méretben és fazonban. Lehangoló volt a végeredmény: egy bőröndnyit küldtem
parkolópályára. Vagyis vittem haza a szüleimhez, a régi leányszobámba. Ahol
másnap egy egész délelőttöt szántam arra, hogy az otthon tartott ruhákat is
mind felpróbáljam, de legalább kiterítsem az ágyon, hogy megszülessen a döntés
a további sorsáról: jön velem Pestre, marad ott, mert hátha jó lesz még, vagy
azonnali hatállyal kitoloncolom, mert egy anyuka ilyet már nem vesz fel. (Na
jó, bevallom, azért élveztem, ugyanúgy, mint kislánykoromban :D)
Jelentem, lett
néhány rongyom, de nem úszom meg a vásárlást.
És ha már így belejöttem a pakolásba, átnéztem a többi
holmimat is. Meghökkentően sok dolgot sikerült felhalmoznom 33év alatt, pedig
viszonylag rutinos selejtező vagyok. Kivéve, ha mécsestartókról van szó. Vagy
valami kreatívan továbbhasznosíthatóról. Esetleg edényekről... :)
Az első kör holmi elszállítását kipipáltam (ezt az adagot
3körben tudtam felhordani az autóból a lakásba), de tippelek még néhányat.
Ebből minimum egy Marosra lesz. Na, az még egy izgalmas logisztikai feladat: szintén
ruha és edény témakörben. Szerintem a közönség segítségére is szükségem lesz,
hogy megoldjam. Még a jövő hétvégén, mert utána jönnek a cccccajoooook :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése