Előzmények

Az egész 2012-ben kezdődött, amikor egy társkereső oldalon megismerkedtem Attilával. Az első találkozást követte néhány randi, míg szerelem, összeköltözés, eljegyzés és esküvő lett belőle - és igen, kislányunk, Julcsi (művésznevén Babka) is szépen növöget már a hasamban :)

Attila már azon az első alkalommal mesélt élete egyik legnagyobb kalandjáról, vagyis arról, amikor közel egy évet kint dolgozott Dubai-ban, mérnökként (naná, hogy mesélt: el akart kápráztatni vele :D).  Már akkor lehetett sejteni? Ki tudhatja ezt előre?

2013. áprilisában újra megkereste a régi cég, hogy folytatódik a repülőtér-projekt, és ha érdekli, csatlakozhat hozzájuk, úgy 2-3évre. Igen, Dubai-ban. A hír hallatán először szinte sokkot kaptam, hiszen akkor már 3hónapja tudtuk, hogy babánk lesz. Sok beszélgetés és némi vívódás után úgy döntöttünk: egy ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani. Ő mindig is visszavágyott, nekem ideje lenne vagányabbá válni, és lássuk be, Babkának is remek indulás, ha multikulturális környezetben cseperedik.

Más kérdés, hogy emiatt mindent újra kellett terveznünk - pedig addigra már de szépen elgondoltuk (mi, a két kocka), mit és hogyan csinálunk, mire JulcsiBabkánk október végén megérkezik. Tehát biztosításokat kötöttünk és szolgáltatásokat mondtunk fel, bútorvásárlás és a vizes blokk felújítása helyett megesküdtünk, ezután hitelesíttettük / átírattuk  a papírjainkat, közben én újra tanultam vezetni...

A kint szülést viszonylag gyorsan elvetettük, így maradt az, hogy Attila utazik, én várok rá 3hónapot, majd visszajön a kislánya születésére, és az első 3hónapra, hogy aztán kiutazva meg tudja rakni nekünk az új fészket. Terveink szerint Julcsival csak akkor költöznénk, ha ő már megkapta az első 4hónapra rendelt kötelező oltásokat, és én is vagyok olyan rutinos anyuka, hogy el merjek indulni a nagyvilágba egy csecsemővel.

Attila eredetileg tervezett utazási időpontjához képest volt ugyan némi csúszás, ami komoly drámákkal tarkította az amúgy sem épp zökkenőmentes utolsó időszakot, de végül megkapta a június 26-ra szól jegyeket, vízumot, meg a szállásinfót. Akár örülhettünk is volna, hogy vége az idegtépő várakozásnak, és annak, hogy minden este úgy alszunk el, hogy ki tudja, hány ilyen lesz még... De nem jó várni az elkerülhetetlent - ami nem dráma, épp csak rossz lesz külön, messze egymástól...