Miota olvasni tudok, imadom a konyveket. A formajukat,az illatukat, a lapozas hangjat, azt, ahogy ott sorakoznak a polcon a kotetek...
Nem mondom, hogy hatalmas konyvtaram volt, mert ami nem lett kedvenc azt elajandekoztam (tobbnyire a helyi konyvtarnak, neha valamelyik baratnomnek), de azert akadt, amit szeretettel csodalgattam. Ezzel szemben Attila hihetetlen mennyisegu konyvet halmozott fel (es orokolt iden kb ugyanannyit, amennyi van - nem fogunk elferni a lakasban a konyvektol). Imadtam nezni oket, meg a portorles miatt sem morogtam abban a szobaban...
Amikor kikoltoztunk, csak a legszuksegesebbeket hoztam magammal. Tehat 2 konyvet a gyereknevelesrol, mert ugysem lesz idom olvasgatni. De igeny azert lett volna ra (amig Babka alszik en is pihenek kicsit). Vettunk nehany konyvet, de oszinte leszek: nekem annyira faraszto angolul olvasni, hogy inkabb neki sem allok, mert mire belejonnek, Julcsi felebred.
Nehany honapja az en kis ferjem meglepett egy e-konyvolvasoval. Eloszor idegenkedtemtole, nem birtam kezelni, bosszantott, meg az elmenyt sem adta vissza... de megtort a jeg! :) Mar kb a tizedik rovid (kb 200 oldalas) regenyen vagok tul, es de hosszumeg a lista, amit el szeretnek olvasni...
Termeszetesen azota alig haladok az angoltanulassal... :/
egyszer majd talán én is beadom a derekam...sajons mostanában szinte alig olvasok :( mondjuk kb. semmi másra sincs időm (sorozatfüggés, ilyenek), de az e-könyvet akár villamosozás közben is tudnám használni, könnyebben, mint a vaskos köteteket :)
VálaszTörlésÉn is odavagyok a papírkönyvekért, főleg azokért, amiket szeretek, ettől függetlenül életem egyik legjobb döntése volt a Kindle beszerzése.
VálaszTörlés